Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Szakáll Kálmán–Nyilassy Miklós: A mágneses és villamos vízkezelés értékelése a szakirodalmi közlemények és hazai tapasztalatok alapján

Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 477 VÍZELLÁTÁS A mágneses és villamos vízkezelés értékelése szakirodalmi közlemények és hazai tapasztalatok alapján SZAKÁLL K Á L M k N*—N Y I L A S S Y MIKLÓS* A vízkőkiválás és korrózió meggátlására szolgáló mágneses és villamos vízkezelés hallatlan érdeklődést és nem kevesebb vitát váltott ki az elmúlt évtizedben a szakemberek körében. Mindkét eljárásnak a célja az, hogy a kazánok ban, hűtőrendszerekben stb. a vízkő kiválását meggátolja, ill. a kiváló vízkőnek iszap formájában való megjelenését elősegítse. A korrózióvédelmet csak pótlólagos előnyként említik egyes cégek, annál is inkább, mert korrózióvédelemre is szükség van. A két jelenség, a vízkőkiválás és a korrózió általában egymás mellett mutatkozik, ahol valamilyen okból kifolyólag a vízkő lepattogzik, helyén azonnal megjelenik a korróziós bemaródás (karbonátlerakódás képződésekor felszabaduló szénsav okozza a korróziót). Ha a vízkő nem kemény lerakódás, hanem iszap formájában jelentkezik, az természetesen igen nagy előny, mert egyszerű úton, ürítéssel, lefúvatással eltávolítható. A mágneses és villamos vízkezelés a szakirodalom szerint ma már többé-kevésbé bebizonyíthatóan azonos kémiai ill. fizikai elvek alapján végezhető. A két eljárás elvi működési vázlatát az 1. és 2. ábra tünteti fel. A mágneses vízkezelésnél (1. ábra) a vizet erős mágneses mezőn ill. résen bocsátják keresztül, eközben veszi fel azt az állítólagos tulajdonságát, hogy utána felforralva a kiváló karbonát kristályok nem állnak össze, hanem iszap formájában a tartány, kazán stb. alsó részében gyűlnek össze. Ugyanez a hatás a villamos vízkezelés esetében úgy áll elő, hogy a vizet bronz vagy rozsdamentes acél anyagú szitán vagy perforált lemezen bocsátják keresztül. A szitát villamosan elszigetelve helyezik el a csővezetéknek tölcsér szerűen kibővülő részébe és kisfeszültségű egyenáramú áramforrás pozitív pólusához kötik (2. ál*ra), az áramforrás negatív pólusát pedig a csővezeték testhez csatolják. A szita elhelyezésére szolgáló csővezeték-idom anyaga általában bronz. Vasból nem készíthető, mert elektrolitikus leoldás következtében vas kerül a vízbe. Előzményként kell említeni, hogy mindkét eljárás alkalmazása mintegy három évtizedre tekint vissza, és bevezetésük igen sok vitára adott okot [1], A mágneses vízkezelési rendszer leginkább ismert képviselője a belga gyártmányú Cepi-, a villamos vízkezelő berendezéseké pedig az angol gyártmányú Aquastat-készülék. Ezenkívül jóegynéhány egyéb gyártmányt is ismerünk (Evis, Packanl stb.). Többé-kevésbé hasonló elv alapján működik egy „Elektrostat" elnevezésű kínai gyártmányú elektromos vízkezelő készülék * Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. is, melynél nagyfeszültségű egyenáramú elektromos téren halad keresztül a kezelendő víz. E készülék hatásosságáról egyelőre keveset tudunk. 1. ábra A mágneses és villamos vízkezelésről alkotott elhamarkodott ítéleteket az okozta, hogy — bármennyire is alapos vegyi vizsgálatokat végeztek —• nem tértek ki kellő alapossággal a jelenségeknek kristálytani ellenőrzésére. Pontosabban fogalmazva, még hiányzanak a jelenségek fiziko-kémiáját tisztázó alapkutatások. Elektromosan sz tömités Perforált t

ap 2. ábra A legfőbb bizalmatlanságot a mágneses és villamos vízkezeléssel szemben az okozza, hogy teljesen valószínűtlennek tűnik, hogy ekkora hatást ilyen csekély energiával lehet előidézni*