Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Szakáll Kálmán–Nyilassy Miklós: A mágneses és villamos vízkezelés értékelése a szakirodalmi közlemények és hazai tapasztalatok alapján

478 Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. Szakáll M.—Nyilassy M.: A mágneses és villamos vízkezelés Magyar szakértőknek 1964. tavaszán az angliai Aquastat-cégnél tett látogatása alkalmával például azt közölték, hogy az egész Themze-folyó vízmennyiségének elektromos vízkezeléséhez alig volna szükség több energiára, mint néhány watt és ekkora vízmennyiség kezelésének sem volna gyakorlati akadálya. A feladat érzékelésére elmondották, hogy vízkezelésnél sokszor igen csekély energiával, ill. az energiaközlés igen kismértékű megváltoztatásával, igen nagy hatást lehet elérni. így például egészen más formában történik a vízkő kiválása, ha ugyanazt a hőmennyiséget hirtelen, rövid idő alatt közöljük, vagy lassan, esetleg megszakításokkal adjuk át. Igen nagy hatást lehet elérni például egészen gyenge kevergetéssel. Mindez, az Aquastat-cég szerint, azt bizonyítja, hogy a kristályszerkezet megváltoztatásához nem kell feltétlenül igen nagy energiamennyiség. Minden kétséget kizáróan, a vízkőképződés jelensége rendkívül bonyolult folyamat. A szovjet szakirodalom szerint [2] pl. többek között a mágneses vízkezelés fontos paraméterei közé kell számítani a víz viszkozitását, felületi feszültségét, elektromos vezetőképességét, sűrűségét, fénytörését, pH-értékét, sótartalmát, áramlási sebességét, kezelés alatti tartózkodási idejét, hőmérsékletét, gáztartalmát, lebegőanyag tartalmát és a vízben' levő oldott ionok aktivitását. Villamos vízkezelés esetén a fentiekhez kapcsolódik még az áramsűrűség (ill. a mágneses vízkezelés esetén az erővonalsűrűség), az elektródok anyaga, az elektródok közötti vízréteg vastagsága stb. Igen lényeges paraméternek számítanak a vízkőkirakódás helyi hidraulikai és hőtani körülményei is, melyek a következő négy főcsoportba sorolhatók: 1. Kőkirakódás olyan hőkicserélőben, ahol a víz nálánál melegebb felületekkel érintkezik és melegítés közben a víz forralása is előfordulhat (ez az eset pl. a kazánoknál). 2. Kőkirakódás olyan hőkicserélőben, ahol a víz nálánál melegebb felületekkel érintkezik, de melegítés közben a víz forralása nem fordul elő (pl. boylerekben). 3. Kőkirakódás olyan hőkicserélőben, ahol a víz nálánál hidegebb felületekkel érintkezik ós meleget ad át e felületeknek (ez az eset pl. a radiátorokban). 4. Kőkirakódás olyan felületeken, mely pontosan azonos hőfokú mint az áramló meleg víz (kiálló bordák esete). Az alapjelenségek vonatkozásában, jelen tanulmányunk keretében, hely hiányában, azonkívül a rendelkezésre álló szakirodalmi és kutatási anyag szűkössége miatt is, nehéz volna beható tárgyalásba bocsátkozni. Azok számára, akit a téma közelebbről és tudományoB vonatkozásban érdekel, bibliográfiánkban három szovjet, egy amerikai, egy angol és egy francia szakirodaimi közleményre utalunk [2—8]. A magyar szakértők előzőkben említett, 1964. évi angliai tanulmányútja során, az Aquastatcégnél egy igen fontos adatot közöltek villamos vízkezeléssel kapcsolatban, mely eddig, legalábbis tudomásunk szerint, nem jelent meg a szakirodalomban: azt, hogy a villamos vízkezelési módszer csak hidegvíz kezelésére alkalmas. Tehát a kezelés alá kerülő vizet hideg állapotban kell a készülékbe bevezetni. 26 C°-nál már csökken a hatás és 60 C°-nál teljesen megszűnik. Ez a körülmény tehát, ' sajnos, már eleve kizárja, hogy az eljárást hévizek vízkőkirakódásának megakadályozására alkalmazzuk, ahol a vízhőmérséklet mindig 26 C° felett van. Meg kell itt említenünk, hogy a Cepi-féle mágneses vízkezelő készülékek gyártója egyáltalában nem említi, hogy a készülék melegvízhez nem alkalmas, ellenkezőleg, hévízhez ajánlotta. A gyakorlat azonban, sajnos, mint azt később ismertetni fogjuk, az Aquastatcég közlésének helyességét igazolta, legalábbis a hazai üzemeltetési eredményeink szerint. A következőkben külön-külön térünk ki a mágneses és villamos vízkezeléssel kapcsolatban érdeklődésre számottartó részletek ismertetésére. Az előbbinél elsősorban a Cepi-cég hazánkban járt igazgatójának, Jacoues Moonen-nek, 1961. V. 25-én a Technika Házában tartott előadásának anyagára támaszkodunk, az utóbbinál pedig a fentebb említett angliai tárgyalások folyamán, az Aquastat-cégnél szerzett értesülésekre. A Cepi-cég igazgatója többek között a következő lényeges szempontokat közölte az említett előadásában: A mágneses vízkezelésnél a nehézséget a lebegőanyagtartalom okozza. A kezelés alá kerülő víznek lebegőanyagmentesnek kell lennie. Ez a szempont nemcsak abban a vonatkozásban fontos, hogy a víznek keskeny réseken kell áthaladnia, és így a zavaros víz egyhamar eltömheti a réseket, hanem magából a kezelési technológiából származó követelmény. így pl. a vas- és mangántartalom is zavar, ha már kivált hidrolizált formában van a vízben, mert ebben az állapotban a vas- és mangántartalom is már lebegőanyagot képez. Tehát ha vas- és mangántartalmú vizet kell kezelni, azt abban az állapotban, amint az a kútból kikerült, tehát kristálytisztán kell a készülékbe bevezetni. Tudvalevő, hogy általában állás és ezzel együttjáró levegőzés (oxidáció) után ilyen víz hamarosan megbarnul, a kiváló vas- és mangáncsapadéktól . Hasonlóképp zavar a víz mágneses kezelésénél a víz oldott gáztartalma. Ezért pl. ha levegőztetés van, a levegőztetés előtt kell a kezelendő vizet a függőleges csőszakaszba beépített mágneses vízkezelő berendezésen átbocsátani. A mágneses vízkezelés a víz pH-értékét lúgos irányba tolja el. Ez a hatás azonban általában csak az alacsonyabb pH-tartományban érvényesül, illetőleg itt éri el a szokásos mérési eljárásokkal érzékelhető értéket. A mágneses vízkezelő berendezések felszerelésénél a leggyakrabban előforduló hiba az, hogy levegő marad a készülékben, annak a következtében, hogy nem lehet megfelelőképpen légteleníteni (pl. vízszintes csőszakaszban). A kifogástalan légteleníthetőségre nagy gondot kell fordítani. Az üzemeltetési tapasztalatok szerint az eljárás az algáknak a hálózatból való távoltartása ill. elburjánzásuknak a ineggátlása szempontjából is előnyös hatású. A jelenségnek egyelőre semmi tudományos magyarázata nincsen. Az eddig hazánkba behozott eredeti Cepikészülékek üzemi tapasztalatait értékelve megállapítható, hogy teljes sikertelenséggel végződő