Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Dr.Léczfalvy Sándor: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés a gyakorlatban

Léczfalvy S.: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 445 175 22. ábra. A szalonnai Nádas forrás geológiai szelvénye Puc. 22. reoAOZuiecKuü pa3pe3 ucmomuKa Hadam e c. Cajionna Abb. 22. Oeologisches Profil der Nádas-Quelle bei Szalonna bukóval tudjuk mérni, amely az építkezés ideje, alatt is vízmérésre szolgál. A tervező és művezető a VlZITERV volt, kivi­telező a Közlekedésépítő Vállalat. A feltáró fúrásokat a Hídépítő Vállalat készítette. i 3. Szalonnai Nádas forrás foglalása A forrásfoglalás Szalonna község és a Rakacai völgyzárógát létesítményeinek vízellátására készült. E létesítmény is jó példa arra, hogy egy forrás­foglalást mindig a lehető legtöbb víz megnyerésére kell kiépíteni, mert a vízigények a számításoknál mindig nagyobbra nőnek. A kis kb. 100 1/p-es forrás bőven elegendőnek látszott a völgyzárógát vízellátására, ezért a felszín alatti víztározást nem is alkalmaztuk az építésnél. Erre pedig ma már nagy szükség lenne, a tó körüli üdülőtelep ellátása céljából. A forrás maga karbon mészkőből ered, és karbon agyagpalán bukik keresztül és fakad fel az agyagpalára, egyéb helyen rátelepült, de itt lesuvadt agyag határán (22. ábra). A feltárás előtt az agyagos platón kb. 100x100 m-es terü­leten mindenütt fölyott a víz, majd a plató szélén húzott övárokkal sikerült két helyre kon­centrálni az összes felfakadásokat. Az egyik helyen közvetlenül a karbon mészkőre települt görgeteges murvából jött a víz, a másik helyen a mészkőre települt agyagból, egy nagyobb járatból. Mindkét főfakadási helyre 3 m mélyen per­forált kútgyűrűket helyeztünk, körülötte szűrő­réteggel. A forrásfőből kiindulva pár méter hosz­szon kavicságyba rakva még perforált azbeszt­cementcső gyűjti a vizet, majd ezekből perforálat­lan azbesztcementcsövek vezetnek a vízgyűjtő aknába, ahonnan a víz gravitációsan jut tovább. Épült 1961-ben, tervező és művezető : VÍZITERV, kivitelező a Vízügyi Építő Vállalat volt. HEKOTOPbIE BOflOflOBblMH H BOflOPA3BE^KH HA nPAKTHKE III. JIeif@aA8U B CTaTbe H3;iarai0TCH HEKOTOPUE BOAOAOÖMMH n Boaopa3BeflKH, KOTopue ocymecTBjiajiHCb Ha npaKTHKe npn noMomn KOJIOANEB, BepHee KanTawa HCTOMHHKOB. AJM npHMepa BOAOAOÖMMH H3 KOJIO/weB paccMaTpn­BasoTCH 6ypeHHe KOJIOAUCB, co3AaHHbix A-M OÉECNEIEHHH BOflOCHaöweHHH r. BapnanoTa H ajih BOA0np0B0AHbix coopy>KeHHH cc. EajiaTOHifiajlflBap, 3aiwapflH H THxaHb. H3jraraioTca B CTaTbe MeTOAHKa H HHTepecHbie pe3yjib­TATBI B0A0PA3BEFLKH, NPOBEFLEHHON B r. Bapnajioia, r^e oflHH KOJiOfleu c rjiyÖHHon 83 m (3HaK0M y 170) Aaji aeÖHT, paBHbin 4000 JI/MHH, pacTeKarornHH Ha noBepxHoc™. BypeHHH, npoBeaeHHbie B capMaTCKOM H3BecTHHKe AJifl B0fl0np0B0flHbix CTaHnnft 3aMapflH, EaJiaTOH(j)3JiABap H TnxaHb 5IBJ1HIOTCH npHMepaMH cnoco6a yxoaa 3a KOJIOA­uaMH. npn noMomn oöpaöoTKH KOJiOAUa —• öypeHHe, HOÖABJIEHNE KjiopHAa HATPHH H AoSaBneHHe cyxoro jibAa — yflajiocb yBejiHHHTb nepBOHaMaJibHbiií neSm KOJinaneB Ha 300—1500% (cyxoft neA — C0 2 B TBCPAOM BH«e). JLOSBIIA BOflbi H3 HCTOMHHKOB (JJAKTHHECKH 03HAMAET KanTa>K HCTOMHHKOB. B CTaTbe H3JiaraeTcn OAHH HOBMH MeTOfl KanTawa, KOTopbin 03HanaeT KanTa>K c aKKyMyjw­POBAHNEM nofl NOBEPXHOCTBIO. 3TOT METOA COOTBCTCT­BeHHO TpeÖOBaHHHM MO>KeT H3MeHHTb fleÖHT HCTOMHHKa, BO BPEMH Manbix BOA YBEJINIHBAET, a BO BPEMJI BMCOKHX BOA YMEHBIUAET ero. B 33BHCHMOCTH OT Toro, MTO HCTOMHH­KOM OÖECNEIHBAETCÍ! H3 noA3eMHoro aKKyMyjinpyiomero npoeTpaHeTBa roAOBOfí, MecjiMHbiH H cyTOMHbift nnK no­TpeÖHOCTeft roBopwM o KariTa>Ke HCTOMHHKa, ocymecT­BjiHiomero roAOBoe, MecHMHoe HJIH cyroMHoe AKKYMYJIH­poBaHHe. B KaMecTBe npHMepa ro«oBoro aKKyMyjiHpoBaHHH PAECMATPHBAETCH B CTATBE CTp0HTejibCTB0 N 3KCNJIOATANHH HCTOMHHK3 OepeHU, KOTOpbIH MOJKeT aKKyMyjIHpOBaTb 50—65 Tbic. M 3 BOÁM xopomero KaqecTBa ajih oőecneMe­HHH jieTHHx nHKOB. B CTaTbe paccMaTpHBaeTCH H KanTaw HCTOMHHKa HHOW, KOTopbiíi aKKyMyjiHpyeT 100 TbIC. M 3 BOAbI B nejIHX yBejIHHeHHH JieTHHX MHHHMaJIbHblX pacxo­AOB. B CBH3H C HCTOMHHKaMH HOCTOpH, MOIHO H JIa36epiI paecMaTpHBaioTCH B CTaTbe Apvrne KanTawii HCTOMHHKOB, ocymecTBJiHiornHX noA3eMHoe aKKyMyjinpoBaHHe. no MacuiTaöy OMenb HHTepecHbiií KanTa>K HCTOMHHKa CHHBa nsifi oSecneieHHH B0A0CHa6>KeHHH r. MHiiiKOJibn. CpeflHHií AeÖHT HCTOMHHKa 21 TbIC. JI/MHH, HO MHKCH­MajibHO flocTHraeT H 200 Tbic. JI/MHH. ABTOPOM H3Jiara­H3TCH pa3BeAKa H CTpOHTeJIbCTBO 3TOrO HCTOMHHKa, BblTe­Kaiomero H3 TpnacHbix H3BecTHAK0Bbix nemep COBMCCTHO C ApyrHMH, HeSOJlbUIHMH, nOCTpOeHHbIMH H3 ApyrHX (SCTeTHMeCKHX) TOHeK 3peHHH HCTOMHHKaMH. Eini^e Wassergewinnungsanlagcn und Wasserforschun­gen aus der Praxis S. Léczfalvy Der Beitrag berichtet über einige Wasserge­winnungsanlagen und Wasserforschungen aus der Praxis, die mit Brunnen beziehungsweise Quellfassun­gen gelöst worden sind. Als Beispiele für die Wassergewinnung aus Brunnen behandelt der Beitrag die Wassererkundung im Interesse der Versorgung der Stadt Várpalota, fer­ner die Brunnenanlagen für die Wasserwerke von Ba­latonföldvár, Zamárdi und Tihany. Bei der Wasser­erkundung für Várpalota wird über die Methodik der Forschung und über einige interessante Ergebnisse berichtet, da zum Beispiel eine 83 m tiefe Schürfbohrung (Nr. V. 170) einen Quellerguss von 4000 l/Min in Ge­lándehöhe ergab. Die im sarmatischen Kalkstein für die Wasser­werke Zamárdi—Balatonföldvár, beziehungsweise Ti­hany abgeteuften Bolirungen sind Beispiele für die Behandlungsmethode der Brunnen. Mit, Brunnenbehand­lungen bestehend aus Sprengungen, Atzung mit Salz­sáure und Behandlung mit Trockeneis (Trockeneis = festes CO a) gelang es, die ursprüngliche Brunnenergie­bigkeit im 300—1500% zu steigern. Die Wassergewinnung aus Quellen bedeutet eigent­lich Quellfassungen. Es wird über eine neue Quell-

Next

/
Oldalképek
Tartalom