Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizek öntisztulása és terhelhetősége

Papp Sz.: A felszíni vizek öntisztulása Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. 427 2. táblázat Az lkva-patak szennyeződésre jellemző adatainak változása az öntisztulás folyamán (1955—60 között végzett évi kb. 3 vizsgálat átlaga) A minta származása Coli- szám 1 ml-ben w >« nr lá^ ojfo w C+H 1 1 r—i ^ - so W E iz;^ 0„ telítettségi % SOPRON A szennyvízcsatorna torkolata felett 80 6,0 0,52 114 A szennyvízcsatorna torkolata alatt 0,1 km-re 3800 39,3 20,19 52 1 km-re 1270 23,8 18,8 65 2 km-re 2800 22,1 18,8 60 3,7 km-re 1260 13,5 15,8 78 5 km-re 2000 12,5 15,5 94 9 km-re 1240 9,0 7,4 97 12 km-re 808 4,0 0,65 98 15,5 km-re 900 4,2 0,13 102 17,1 km-re 900 3,3 0,50 100 19,7 km-re 824 3,5 0,35 102 22,2 km-re 623 3,6 0,10 96 26,5 km-re 596 3,4 0,57 102 a tisztulás lényeges mértékének jelei állapíthatók meg. Szennyeződéseinek további alakulása követhető nem volt, de a vizsgált 7,5 km-es szakaszon az öntisztulás olyan mértékben következett be, amiből a hasonló jellegű és hasonló mértékben terhelt (a szennyvizeknek 150—200-szoros hígulása a középvízhozamhoz viszonyítva) vízfolyások öntisztulására következtetve feltételezhető, hogy azok 10 km-en belül öntisztulni képesek. A szennyvízzel ugyancsak erősen terhelt Ikvapatakban (kb. 3000 m

3/nap szennyvíz, 1,65 m

3/sec közepes vízhozam) a kémiai és bakteriológiai szennyezettség változásait 26,5 km-en keresztül sikerült követni. Itt is a szennyeződés előtt az lkva-patak 10 éves átlag alapján csak kissé szennyezett felszíni vízfolyásnak bizonyult (2. táblázat), mely az oxigéntelítettség 114%-os értéke alapján organikus anyagokkal terheltnek alig tekinthető. Sopronban a felvett szennyvizek következtében coliszáma 80-ról 3800-ra, oxigénfogyasztása 6,0-ról 39,3, ammónia tartalma pedig 0,52ről 20,9 mg/l-re emelkedik, míg oxigéntelítettsége átlagban 52%-ra csökken le, de 21%-os minimális érték is előfordult. 1 km-re a szennyvizek felvétele alatt már jelentős csökkenés következik be mind a coliszámban és az oxigénfogyasztásban, mind az ammónia tartalomban, de szennyvíz jellegét még megtartja. A szennyeződésektől 2 kmre a szennyvíz jelleg még továbbra is fennáll. Ugyanezt találjuk 3,7 km-re is, ahol a további fokozatos csökkenés ellenére még mindig szennyvíz jellegű a vízfolyás. 5 km-re is még hasonló a helyzet és csak 9, illetve 12 km távolságban állapítható meg mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból olyan mértékű tisztulás, hogy szennyvíz jellegét elveszítve, már csak kisebb mértékben bizonyul szennyezettnek, ami 98%-os oxigéntelítettségében is megnyilvánul. A szennyeződések helyétől 15,5 és 17,1 km távolságban bakteriológiai szempontból még szennyezett, de kémiai szempontból már csak kissé szennyezett víznek bizonyul. 19,7, 22,2 és 26,5 km távolságban a bakteriológiai szennyeződések tovább csökkennek. Kémiai szempontból már 17,1 km távolságban nyeri vissza a patak vize Sopron fölötti tisztaságát. Tehát ebben az esetben a városi szennyvizekkel hazai viszonylatban egyik legnagyobb mértékben terhelt (kb. csak 50-szeres hígulás) lkva-patak vizének kereken 20 km-es útra volt szüksége ahhoz, hogy organikus anyagait öntisztulás útján lebontsa és túlnyomó részüket eloxidálja. A 2. táblázatból kitűnik, hogy a tisztulás zömmel a 12 km-es útszakaszon belül zajlik le és ettől kezdve már csak a szennyeződések kisebb ingadozásai állapíthatók meg a patak vizében. A következőkben a Séd patak vizét mutatom be a veszprémi szennyvízcsatorna torkolatától 46,5 km-en keresztül követve szennyeződéseinek változásait. A 3. táblázat 10 éves átlag adatai szerint a Séd kevésbé szennyezett patakvízként érkezik Veszprémbe, ahol a városi szennyvizek betorkolása után szennyeződései ugrásszerűen nőnek.. így a coliszám 1 ml-ben 121-ről 2978-ra, az oxigénfogyasztás 4,6-ról 26,l-re, az ammónia pedig 0,04-ről 38,3 mg/l-re emelkedik. Az oxigéntelítettségi százalék 79-ről 64-re csökken. A szennyvíztorkolat alatt 0,1

; 0,5 és,1,5 km távolságban a bakteriális szennyeződések még igen nagyok. Ezzel szemben a kémiai szennyeződést jelző alkatrészek, mint az oxigénfogyasztás és az ammónia, nagymértékű tisztulásra utalnak. Bakteriológiai szempontból a tisztulás 6,5 km távolságban válik jelentékennyé és a 11,5 km-től kezdve már megtisztultan folyik tovább a víz. A szennyvíztorkolattól 38 km-re levő Nádasladányban újból nagyobb szennyeződés éri a vizet. Ugyanez a tisztulási folyamat játszódik le kémiai szempontból is; az öntisztulás következtében az oxigénfogyasz3. táblázat A Séd-patak szennyeződésre jellemző adatainak változása az öntisztulás folyamán (1955—60 között végzett évi kb. 3 vizsgálat átlaga) A minta származása Baktérium szám 1 mlben Coli- szám 1 ml-ben " 1 0

2 fogyasztás O 2 mg/l l 1 <5. ho E L—l M HH £ i* N 0

3 o VESZPRÉM A szennyvízcsatorna torkolata felett 1 400 121 4,6 0,04 79 A szennyvízcsatorna torkolata alatt 0,1 km-re — 2978 26,1 38,3 64 0,5 km-re 30 000 970 5,1 2,09 78 1,5 km-re 8 000 2050 4,5 1,25 77 6,5 km-re 8 500 268 4,6 0,10 66 11,5 km-re 1 000 88 3,7 0,07 84 14,0 km-re 2 400 97 3,4 0,05 85 17,0 km-re 1 800 72 3,0 0,07 102 20,5 km-re 1 100 58 3,6 0,18 97 26,5 km-re 1 200 77 4,1 0,13 92 38,0 km-re 1 800 279 17,3 0,05 80 42,0 km-re 1 800 58 6,0 0,22 78 46,5 km-re 800 87 5,2 0,02 111