Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizek öntisztulása és terhelhetősége

Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 426 VÍZKÉMIA Felszíni vizek öntisztulása és terhelhetősége DE. PAPP SZILÁÉ D* A felszíni vizek és szennyvizek öntisztulásával az utolsó 10 esztendőben számos kutató foglalkozott [1, 2, 3, 4, 5, 6, 7]. Megállapításaik szerint a víz öntisztulását befolyásoló tényezők közül leglényegesebb szerepe a hőmérsékletnek van. Minél magasabb a víz hőmérséklete, annál nagyobb a biokémiai reakció sebessége, bár magasabb vízhőmérséklet esetében az oxigén oldhatóságának a csökkenése miatt kevesebb az oxidáció céljára rendelkezésre álló oxigén mennyisége. A napsugárzás mértéke és tartama szintén befolyással van az öntisztulásra, hiszen a pathogen baktériumok a napfény és amellett az oldott oxigén hatására elpusztulnak. A felszíni vizek oldott oxigén tartalma rendes körülmények között nagy, a tiszták közel telítetteknek tekinthetők (vizsgálataink szerint 8— 14 mg/l 0

2), hiszen a levegővel nagy felületen érintkeznek, azonkívül sok bennük a klorofilt tartalmazó élőlény, főleg alga, amelyek jelentékeny mennyiségű oxigént adnak a víznek. Ezért a folyóvizekben öntisztulás céljára aránylag sok oldott oxigén áll rendelkezésre. Tehát mindaddig, amíg a víz oxigénmérlege aktív, vagyis a szenynyező anyagok oxidálására felhasznált oxigént pótolni tudja, oxidáción alapuló öntisztulás játszódik le. Ezért élővizeink egészséges állapotban való tartásának egyik alapfeltétele, hogy a víz jelentékeny mennyiségű oldott oxigént tartalmazzon. Az öntisztulás természetesen nagymértékben függ még a szennyezés mértékétől, az élővíz állapotától, a bomlás időtartamától és még számos egyéb befolyásoló tényezőtől is, mint amilyen a befogadó legkisebb vízhozama, folyási sebessége, ezzel összefüggésben oxigénfelvevőképessége, hőmérsékletingadozása, oldott ós lebegőanyag tartalma, vízének minősége és felhasználási módja stb. Éppen ezért, mivel oly sok tényező játszik szerepet a vizek öntisztulásában, mindezideig még nem sikerült olyan matematikai értelmezést adni az öntisztulás folyamatának, melyet gyakorlatilag használni lehetne. Ezért nagyszámú vizsgálataink alapján csatlakozom azokhoz a megállapításokhoz, hogy csak tudományosan megalapozott vizsgálatsorozatok és megfigyelések adataiból vonhatunk le következtetést befogadóink öntisztulására és ezen keresztül szennyvízzel való terhelhetőségüknek mértékére. Ilyen, a víz öntisztulására vonatkozó vizsgálatsorozatot mutatnak be a következő táblázatok, amelyek nagymértékű szennyezést ért vízfolyásokban követik a víz összetételé* Országos Közegészségügyi Intézet Vízügyi Osztálya, Budapest. A vízvizsgálatok túlnyomó részét Darvas Iván, Tóth István és dr. Gregács Margit tudományos munkatársak végezték. nek, illetve szennyeződését jelző alkatrészeinek (jellemzőinek) alakulását a szennyeződés helyétől több km-en keresztül. A vizsgálatok csak a házi szennyvizek jellegzetes alkatrészeire terjedtek ki, az ipari eredetű szennyeződésekre a jelen tanulmány nincs tekintettel. 1. táblázat A Kaszánya-patak szennyeződésre jellemző adatainak változása az öntisztulás folyamán (1955—-60 között végzett évi kb. 3 vizsgálat átlaga) A minta származása ii Sál Co ^ « § Coli-szám 1 ml-ben 0

2 fogyasztás [O, mg/l] 1 1 60 B j-H W £ 0

2 telítettségi 0/ KOMLÓ A szennyvízcsatorna torkolata felett 2 000 620 6,0 0,32 71 A szennyvízcsatorna torkolata alatt 0,1 km-re 80 000 4065 16,8 12,0 47 0,0 km-re 77 000 6137 18,9 15,8 23 1,6 km-re 34 000 6174 17,5 13,2 19 4 km-re 1 400 1306 6,6 7,1 39 7,5 km-re 1 400 293 5,4 1,0 72 Az 1. táblázat a Kaszánya-patak utolsó 10 évben végzett elemzési adatainak átlagértékeit tünteti fel Komlón a szennyeződés előtt és a szennyeződéstől számított 0,1, 0,6, 1,6, 4,0 és 7,5 km távolságban. A táblázatból kitűnik, hogy a Kaszánya-patak a szennyvízbeömlés előtt kis mértékben szennyezett felszíni víz. A város alatt a szennyvizek befogadása után vett vízmintákban szennyeződései ugrásszerűen megemelkednek, így a baktériumszám átlagértéke 2000-ről 80 000-re, a coliszámé 620-ról 4065-re növekszik 1 ml-ben, míg az oxigénfogyasztás 6,0-ról 16,8, az ammónia 0,32-ről 12,0 mg/l-re emelkedik. A 0,6 km-re vett vízmintában a coliszám, az oxigénfogyasztás és az ammónia értékei még tovább emelkedtek, jeléül annak, hogy 0,1 km-en az elkeveredés még nem lehetett teljes mértékű. A szennyvíztorkolat alatt 1,6 km-re a szennyvíz jelleg még továbbra is fennáll, ami különösen az oxigéntelítettségi % nagymértékű, 71-ről 19%-ra bekövetkezett csökkenésében is megnyilvánul. A szennyvíztorkolattól 4 km-re a szennyeződéseknek további lényeges csökkenése észlelhető, ami a baktériumszámnak 1400-ra, a coliszámnak 1306-ra, az oxigénfogyasztásnak 6,6, az ammóniának pedig 7,1 mg/l-re csökkent átlagértékeiben és ennek megfelelően az oxigéntelítettségi %-nak 39-re emelkedett átlagában nyilvánul meg. A további 3,5 km-es szakaszon, vagyis a szennyvíz torkolata alatt 7,5 km-re