Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Szesztay Károly: Gondolatok a hidrológiai észlelőhálózatok tervezéséről különös tekintettel a hegyvidéki területekre

392 Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. Szesztay K.: A hidrológiai észlelőhálózat tervezése A célszerű állomás-sűrűség Az adott költségkeretet a meghatározott gaz­dasági viszonyok szempontjából leghatékonyab­ban hasznosító hidrológiai adatgyűjtési program kidolgozása során az alábbi főbb kérdésekben kell dönteni: — Mi legyen az egyes tényezők nyilvántar­tására fordított összegek (illetve a létesített állo­mások számának) aránya? — Az egyes tényezőkön belül mi legyen az állandó és az ideiglenes jellegű állomások számá­nak aránya? — A költségkeret mekkora hányadát cél­szerű fordítani esetenkénti, expedíciószerű adat­gyűjtésre ? — A fentebbi arányok hosszú időn át vál­tozatlanok legyenek, vagy célszerűbb időszakon­ként előzetes terv szerint változtatni őket ? A fenti kérdésekre választ kereső mérlegelé­sekben az egyes tényezők nyilvántartásában meg­kívánt pontosság és a biztosításához szükséges állomás-sűrűség ismerete az egyik legfontosabb támpont. A felmerült, vagy a jövőben várható gazdasági igények ismerete sajnos többnyire csak nagyon közelítően tájékoztat a pontossági igényekről. A hálózat-tervezők előtt adott esetben pl. ilyen alakban merül fel a kérdés: Milyen nagyságú terü­letre, milyen legkisebb időszakra és az év melyik hónapjaira kell mértékadónak tekinteni a területi csapadék átlag meghatározásában megkívánt pon­tosságot? Nyilvánvaló, hogy a kérdésre a csapa­dékviszonyok nyilvántartásában érdekelt szak­emberektől nagyon óvatos és egymásnak ellent­mondó válaszokat fog kapni. Másrészről viszont a hidrológusnak fel kell készülnie, hogy a legkülönfélébb alakban feltett kérdésekre meg tudja mondani, hogy az általa tervezett állomáshálózat adatai az egyes esetekben milyen pontosságú tájékozódást tesznek lehetővé. Az állomás-sűrűség és a területi nyilvántartás­ban elérhető pontosság kapcsolatával az utóbbi 15—20 évben — főként a csapadékviszonyok vonatkozásában — számos tanulmány foglalko­zott. Rövid összefoglaló áttekintés található róluk Kohler előbb említett munkájában [1]. A kérdéses kapcsolat adott és hosszabb ideje működő állomáshálózat esetén a matematikai statisztika különféle módszereivel vizsgálható: az egyszerű összehasonlító hiba-számítástól az infor­máció elméletig [8], Az eredmények szélesebb körű hasznosításának nehézsége, hogy az egyes fel­dolgozások megállapításai többnyire csak a vizs­gáitterületre vonatkoztathatók. Altalános érvényű megállapításokhoz és törvényszerűségekhez a kü­lönböző tényezőkre végzett vizsgálatok eredmé­nyeinek összehasonlítása és a természeti földrajzi adottságok szerinti egységbe foglalása útján lehetne jutni. Az állomás-sűrűség és a területi nyilvántartás pontosságának kapcsolata terén felmerülő kér­désekről és a vizsgálat néhány lehetséges módsze­réről az alábbi példák nyújtanak vázlatos átte­kintést. io­# \ V \ \ A TISZA VIZVIDEKE T = 30nop \ \ I 1 á JS \ I \ JELMAGYARÁZAT: t~7~ A nemzetközi időjárás jelentő hálózat állomásai alapján . i t, f, 2000 5000 fii,,,,? 5000 10000 25000 5000075000 tWOOO A terület kiterjedése\ [km 2] 1. ábra. A terület kiterjedésének hatása a megkívánt pontosság biztosításához szükséges állomás-sűrűségre Puc. 1. Bmnnue pacnpocmpaneHue meppumopuu Ha zycmomy cmanifuü, neoőxoduMbix ÖAH oGecnenenusi mpe­őyeMOü moHHOcmu Abb. 1. Einfluss der Ausbreitunq des Gebietes auf die zur Sicherung der erwünsehten Genauigkeit notwendige Stationsdichte A Dunabizottság kezdeményezése nyomán végzett feldolgozásokból vett 1. ábra azt mutatja be, hogy milyen átlagos pontossággal lehet megha­tározni a Tisza vízvidékén a különböző nagyságú vízgyűjtőterületek havi átlagos csapadékát a nem­zetközi szinoptikus jelentő hálózatba bekapcsolt állomások, illetve az országos jelentő hálózatba bevont állomások alapján. A tájékoztató jellegű vizsgálathoz a Tisza 140 000 km 2-nyi vízgyűjtőjén 6 részterületet választottunk ki, melyeknek nagy­sága 2000 km 2 és 75 000 km 2 között változott. Hetedik terület-nagyságként szerepel a teljes vízgyűjtő. Valódi területi átlagként elfogadtuk a víz­gyűjtőn levő kereken 900 mérőállomás felhasz­nálásával szerkesztett havonkénti csapadék-térké­pek alapján meghatározott értékeket [9, 14]. Ezután mind a 7 területre kiszámítottuk a területi csapadék átlagot azzal a feltételezéssel mintha csak a nemzetközi tájékoztató szolgálatba bevont 33, illetve országos tájékoztatásokban szereplő 91 állomásról állnának rendelkezésre az adatok. Az ábra pontjainak elhelyezkedése, illetve a kiegyenlítőgörbék alapján megállapítható, hogy az 50—60 ezer km 2-nél nagyobb területek esetén az országos és a nemzetközi jelentőszolgálat nyúj­totta pontosság a vizsgált szempontból minden gyakorlati célra megfelel. A néhány ezer km 2-nyi vagy annál kisebb vízgyűjtők csapadék viszonyairól viszont az országos és főként a nemzetközi jelen­tőszolgálat nem nyújt elegendő pontos tájékoz­tatást. Közelebbi tájékozódás céljából természete­sen több különböző időtartamra (egyes évekre, egyes hónapokra, naponkénti csapadékokra stb.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom