Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége

34 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. Dr. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége számolva, a tiszta vizű folyókban túlnyomórészt 10 mg/l alatt marad. A szennyezett vizekben ellen­ben 18,2 (Kösely) és 27,1 mg/l (Tocó) között inga­doznak, de a maximum 34,1 mg/l-t (Tocó) is ki­tesz. A vizek pH-jának átlagértékei 7,47 (Kettős­Körös) és 7,90 (Berettyó) között változnak. A minimum 7,35-re (Kettős-Körös) csökken, a maxi­mum pedig 8,30-ra (Tocó) emelkedik. Az 1. táblázat szerint a Tiszántúl felszíni vizei közül az oxigénfogyasztás és a coliszám alapján ké­miai és bakteriológiai szempontból a legtisztább folyó­víznek a Fehér-Körös, a Fekete-Körös és a Berettyó egyes szakaszai bizonyultak. A legszennyezettebb a Tocó, a Kösely és a Szárazér. A leglágyabbnak és legsószegényebbnek a Sebes-, a Fehér- és a Fekete­Köröst, míg legkeményebbnek és oldott sókban a leg­gazdagabbnak a Tocót, a Köselyt és a Szárazeret ta­láltuk. A Tiszántúl vizeiről összefoglalóan megállapít­ható, hogy a Berettyó, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Kettős-Körös, Hármas-Körös és a Maros vize úgy kémiai, mint bakteriológiai szem­pontból aránylag tisztának bizonyul és ezért meg­felelő helyeken fürdés, ezenkívül ülepítésből, derí­tésből és szűrésből, valamint fertőtlenítésből álló keze­lési eljárások után élelmiszeripar és ivóvízellátás céljaira is felhasználható. E tisztának minősülő vizek még lágy- és sószegény vizet igénylő ipari célokra is igen előnyösen használhatók, mivel részükre pusztán ülepítésből, esetleg homokszűrésből álló tisztítás is elegendő (papírgyárak, bőrgyárak stb.). A Tocó, Kösely és Szárazér erősen szennyezett, szinte szenny­víz jellegű, kemény és oldott sókban gazdag vízfolyá­soknak minősíthető és ezért úgy egészségügyi, mint vízgazdálkodási szempontból a szennyeződések mi­előbbi megszüntetése érdekében intézkedések megtéte­lére van szükség. A Tisza A Tiszából 21 mintavételi helyről gyűjtöttünk be vízmintát. Az alkatrész meghatározások száma 5288-t tett ki. A meghatározások eredményeinek átlagértékeit, minimumait és maximumait, vala­mint az átlagértékek és a maximumok közé eső vizsgálati eredmények számának százalékos gya­koriságát a 2. táblázatban tüntettem fel. A 2. táblázat szerint a Tisza vizének baktérium­száma az egyes mintavételi helyek átlagértékeit véve figyelembe," 800 (Balsa) és 70 500 (Szolnok alatt) között ingadozik ml-enként. A baktériumszám maximumát 120 000-nek (Szolnok alatt), mini­mumát pedig 220-nak (Szeged alatt) mértük. Ugyanakkor a coliszámok átlagértékei 1,5-től (Záhony) 192-ig (Tiszaszederkény) terjedtek. A coliszám maximumát 350-nek (Tiszaszederkény), minimumát pedig a mintavételi helyek túlnyomó részében — a Sajó torkolata (Tiszaszederkény), Szolnok és Szeged alatti szakaszának kivételével 0,2-nek, vagyis ivóvíz minőségűnek találtuk 15 mintavételi helyen. A 2. táblázat adatai szerint a Tisza vize bak­teriológiai szempontból aránylag tisztán érkezik az országba és ezt a tisztaságát megtartja egészen a Sajó torkolatáig (Tiszaszederkény). Itt bakterio­lógiai szempontból erős szennyeződés éri, ami azon­ban a Tisza erős öntisztító képességének (oxigén­telítettség százaléka több, mint 80) hatására alig 10 km-es út megtétele után megszűnik és a bak­teriális tisztaságát továbbra is megtartja egészen a Zagyva torkolatáig (Szolnok). Itt Szolnok város tisztítatlan szennyvizeinek a hatására bakterio­lógiai szennyezettsége megint emelkedik. Csong­rádnál újra tisztának találtuk és ezt a tisztaságát megtartja Szegedig, ahol a szegedi szennyvizek hatása már érezhetővé válik. Tehát a Tisza vize jelenleg a Sajó folyó és a szolnoki, valamint a sze­gedi szennyvizek hatását érzi meg bakteriológiai szempontból a legerősebben. Kémiai szempontból is az oxigénfogyasztás hűen követi a vízfolyás mentén a szennyeződések változásait. A Tisza kémiai szempontból teljesen tisztán (oxigénfogyasztásának átlaga 1,6 mg/l) ér­kezik az országba. Az utolsó 3 esztendőben az át­lag kb. 1 mg/l-rel emelkedett. Ezt a tisztaságát egé­szen a Kraszna és a Szamos torkolatáig (Jánd, Vá­sárosnamény) megtartja. Ezeken a helyeken a Szamos és a Kraszna szennyeződéseinek hatása már érezhető. További folyása mentén, mint Zá­honynál, Tiszabercelnél és Balsánál öntisztulás következtében a vizsgálatok átlagértékei ivóvíz minőségű vízre utalnak. A Bodrog torkolata alatt (Tokaj), ennek szennyeződéseinek hatására oxigén­fogyasztása emelkedik, de Tiszadobon már újra ivóvíz minőségűvé tisztul. A legnagyobb mértékű szennyeződés kémiai szempontból is a Sajó tor­kolatában éri. Oxigénfogyasztása megháromszoro­zódik, de 10 km-en belül a bakteriológiai szennye­ződésekhez hasonlóan, kémiai szempontból is meg­tisztul és a vize újra ivóvíz minőségűvé válik. Szolnok fölé megint kissé szennyezve érkezik. A Zagyva-folyó, valamint Szolnok szennyvizeinek a hatására időnként erősen szennyeződik, szinte szennyvíz jellegűvé válik (oxigénfogyasztás maxi­muma 14,4 mg/l). Az öntisztulás itt is, hasonlóan a bakteriális szennyeződésekhez, gyorsan bekövet­kezik. Szeged fölé kissé szennyezetten érkezik, ahol a szegedi szennyvizek hatására kémiai szempont­ból szennyezetten hagyja el az országot. A Tisza esetében igen jól kitűnik, hogy a coliszám és az oxigénfogyasztás értékei párhuzamosan haladva, mennyire egyértelműen fejezik ki a bakteriális és organikus szennyeződéseket és ezért ezek igen jó jellemzői a felszíni vizek szennyeződéseinek. A biokémiai oxigénigény értékei túlnyomó­részt alatta maradnak az oxigénfogyasztás érté­keinek és a legtöbb mintavételi helyen csak ke­véssé szennyezett vízre utalnak. Ugyancsak ez tűnik ki az oxigéntelítettségi százalék értékeiből is, amelyeknek minimumai csökkennek le feltű­nően a Sajó torkolata, Szolnok és Szeged, tehát a szennyeződési helyek alatt. Ennek megfelelően az oxigéntelítettségi százalék a felsorolt szakaszok kivételével, 90%-ot meghaladó értéket tesz ki. A maximumok, jóformán az egész vízfolyás men­tén, közel vannak a 100%-os telítettségi értékhez, ami a Tisza vizének erős oxidáló, öntisztító ké­pességére utal. A Tisza vizének ammónia-tartalma a minta­vételi helyek átlagértékeit tekintve, 0 és 0,52 mg/l között ingadozik. A minimumok mindenütt

Next

/
Oldalképek
Tartalom