Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Dr. Papp Szilárd: Felszíni vizeink minősége

Dr. Papp Sz.: Felszíni vizeink minősége Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 35 gyakorlatilag 0-t tesznek ki, a maximumok azonban egy alkalommal elérik az 1,7 mg/l-t (Balsa) is, szintén utalva arra, hogy a Tiszát időnként és helyenként nagyobb szennyeződések érik. Bár az átlagértékek és a maximumok közé eső vizsgálati eredmények gyakoriságának százaléka a mintavételi helyek túlnyomó részében csekély (25% alatt). Nitrit a Tisza vizében a használt metodikával gyakorlatilag nem mutatható ki. Nitrátot is csak Szolnok alatt tudtunk egyes esetekben kimutatni, maximálisan 50 mg/l értékben, ami a szolnoki ipari szennyvizek hatására vezethető vissza. A fenol meghatározások átlagértékei az egyes mintavételi helyeken 0,02 és 0,33 mg/l között ingadoznak. Maximumként a Sajó torkolata alatt (Polgár) 0,84 mg/l-t is mértünk, de a 0,7, 0,8 mg/l maximáhs értékek egyéb mintavételi helyeken sem mentek ritkaságszámba. Ezzel szemben minimumként minden mintavételi helyen 0-t találtunk. Tehát a fenolszennyeződések csak időszakosan érik a vizet. Valószínű, hogy ezek a Tisza felső folyása mentén települt ipari üzemek és mellékfolyók (Bodrog) hatására vezethetők vissza. A Tisza vizének Homü-tartalma a mintavételi helyek átlagértékeinek alapján 21-től 39 mg/l-ig terjedőnek bizonyul. A maximumot 60 mg/l-nek Vásárosnamény mellett találtuk, ami nyilván a nagyobb klorid-tartalmú Szamos hatására vezethető vissza. A következő fokozatot, 55 mg/l-t Szeged alatt mértük, ami ugyancsak a nagyobb klorid-tartalmú Maros hatásának tulajdonítható. Általában a Tisza vize is magán viseli eredetének bélyegét, mert már viszonylag magasabb kloridtartalommal (átlagérték 31 mg/l) lép be az országba. A minimumok több mintavételi helyen 8 mg/lre csökkennek le. Tehát a víz klorid-tartalmában lényeges ingadozások észlelhetők. A gyakorisági százalékok azonban azt mutatják, hogy a vizsgálati eredmények túlnyomórésze a középértékek és a maximumok közé esnek. A Tisza szwZ/á£-tartalma a különböző mintavételi helyeken vett vízminták átlagértékei szerint 8,2 (Tivadar) és 47,0 mg/l (Szeged) között ingadozik. A minimumok nyomokban jelentkeznek, de maximálisan Szolnok alatt 177 mg/l-t mértünk. A folyóvíz szulfát-tartalma tehát erős ingadozásoknak van kitéve. Ezek az ingadozások nyilván a Szolnokon ért ipari szennyvizek hatására vezethetők vissza. A víz felhasználására utaló jellemző alkatrészek alapján a folyóvizet hidrogénkarbonátokba.n szegény, lágy víznek minősíthetjük. A lúgosságok átlagértékei 1,6-tól (Jánd) 3,4-ig (Szolnok alatt) terjednek. Minimumként azonban több alkalommal, különösen a felső folyása mentén, 1,4-et is mértünk. A maximumot 6,8-es értékben Szolnok alatt találtuk. Az összes keménység átlagértékei 4,7 nkf-től (Tivadar) 10,0 nkf-ig (Tiszabő) terjednek. A minimumot 3,8 nkf értékben a felső folyása mentén Tivadarnál mértük, míg a maximumot 20,0 nkfnak Szolnokon a Zagyva torkolata alatt találtuk. A víz lágy vízként érkezik az országba (5 nkf Tiszabecs) és keménysége lassan, fokozatosan kisebb ingadozásokkal emelkedve, Szeged alatt 8,8 nkf-fel hagyja el az országot. Keménysége túlnyomórészt karbonát keménységnek bizonyul, de maradvány keménység is kimutatható benne, amelynek átlagértékei 0,17 (Tivadar) és 2,7 nkf (Tiszabercel) között ingadoznak. A maradvány keménységek minimumjai túlnyomórészt 0-t tesznek ki, a maximum azonban 7,6 nkf-re (Tiszabercel) is emelkedik. A Tisza vas-tartalma a mintavételi helyek átlagértékeit tekintve, 0,02-től (Tivadar) 0,65 mg/l-ig (Tokaj) terjed. A minimumot a legtöbb mintavételi helyen 0-nak találtuk, míg a maximum Tokaj alatt 3,18, Tiszaszederkénynél (Sajó torkolat) pedig 1,52 mg/l-t tett ki. Ez utóbbiak nyilván ipari eredetű vas-tartalomra utalnak. Mangán a folyó vizében az esetek túlny

romórészében csak ritkán volt kimutatható. A minimumok minden mintavételi helyen 0-t tettek ki, a maximum 0,65 mg/l értékben Tokajnál jelentkezett. A maximumként jelentkező mangán-tartalmak és az átlagértékek közé eső vizsgálati eredmények százalékos gyakorisága csak kicsi. Nátrium a folyó vizében minden mintavételi helyen kimutatható. A minimumot 7,8 mg/l-nek (Vásárosnamény) találtuk, míg a maximum 32,2 mg/l-nek (Tiszabercel) bizonyult. Hidrogénkarbonáthoz kötött nátrium nincs a vízben és ez is hozzájárul kiváló öntözővíz minőségéhez. A folyóvíz összes oldott szilárd alkatrész tartalma a mintavételi helyek átlagértékei szerint 113 mg/l-től (Jánd) 328 mg/l-ig (Szeged alatt) terjed. A minimumot 84 mg/l értékben a felső folyása mentén Jándnál, a maximumot pedig 688 mg/l értékben Szeged alatt mértük. Sókoncentrációját tekintve, a folyóvíz sószegénynek minősíthető, mely 200 mg/l átlagértékkel (Tiszabecs) érkezik az országba és keménységéhez hasonlóan, kisebb ingadozásokkal emelkedve, 328 mg/l átlagértékkel (Szeged alatt) hagyja el az országot. A szabad szénsav-tartalmak átlagértékéi 2,0 (Tiszabecs) és 8,2 mg/l (Szeged felett) között változnak. Minimumként 0-t 3 helyen találtunk, míg a maximumot 12,6 mg/l-es értékben Szeged felett mértük. A folyóvíz pH értéke a mintavételi helyek átlagértékeit véve figyelembe, 7,51 (Tivadar) és 7,83 (Tiszabecs) között ingadozik. A minimumot 7,47-nek (Tivadar, Tiszaszederkény), a maximumot 8,20-nak több helyen találtuk. A Tisza folyóról megállapítható, hogy mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból tisztán érkezik az országba. Nagyobb mértékű szennyeződés 3 helyen éri: a Sajó torkolata, Szolnok és Szeged alatt. Sókoncentráció és keménység szempontjából lágy, sószegény víznek bizonyul. Nagy általánosságban tehát a Tisza vize, különösen felső folyása mentén aránylag tiszta és eme tulajdonsága további szakaszaiban csak alig romlik. Ezért ivóvízellátás céljaira jelenleg az egész folyása mentén megfelelő helyen ülepítésből, alumíniumszulfátos derítésből, szűrésből és fertőtlenítésből álló kezelés után felhasználható. Ipari vízként is számos iparág előnyösen tudná felhasználni. Így felső folyása mentén kis keménysége, különösen konzerv-, cukor-, papír- és textilgyárak