Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és műszaki hírek

p 308 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. HaXOflHTCfl Ha 0 —15 CM Bbiuie ypoBHH BOAbI B opocHTejib­HOM KaHaiie B paccMOTpeHHOM MeJibK03epHHCTOM necnaH­HOM rpyHTe, Torsa KanHjiuHpHbie norepH Bojjbi 6yAyT COCTaBJlflTb BeJlHMHHy 12—3 Jl/CeK.KM. TaKHM 00pa30i\l Mbl CIHTaeM, MTO B paC CMOTpeHHOM CpeflHe3epHHCTOM neciaHHOM rpyHTe np0THB0(^njibTpaqH0HHaíi oaewia AOJDKHa BbIXOAMTb Ha 10 15 CM Hail ypOBHeM BOAbI, a B paccMOTpeHHOM MenbK03epHiiCT0M necqaHHOM rpyHTe Ha 25—30 CM. npaBHJibHyio BejiHWHy MO>KHO onpefle­JlHTb Ha«>KHO no 3K0H0MHHeCKHM paCHeTaM c y^eTOM ymepSOB, B03HHKaH)mHXCH H3-3a nOTepb BOAbl. Capillary Losses írom Irrigation Canals By I. Ijjas From irrigation canals sealed with covered plastic considerable water losses may oecur above the upper edge of the foil sealing due to capillary action in the soil layer used for covering and protecting the plastic foil. An experimentál study was therefore conducted in the Hydraulie Laboratory of the Chair for Water Resources Management, Technical Univerisity of Building and Transport Engineering Budapest to throw light on capillary phenomena taking place in the soil layer protecting the plastic foil. The practical objective of this study was the determination and estimation of the magnitude of losses ensuing as a result of capillary action, and to develop methods suitable to prevent such losses. The method adopted for the study, results ob­tained and conclusions arrived at are described in the paper. From the results of investigations it was found that capillary phenomena in the layer protecting the sealing in irrigation canals are affected by a large number of factors, which may be hydraulie, hydro­Ijjas 1.: Az öntözőcsatornák kapilláris vízvesztesége logic, chemical, physical, biological, and even such related to the operation of the canal. The magnitude of capillary losses is influenced considerably by the properties of the soil, i. e., charac­teristics of the capillary process, such as the height of the capillary lift, velocity of rise, and moisture distribution. An experimentál method was developed during the study for observing the process of capillary rise in soils having a higher natural water content. The capillary process was found to be significantly affected by changes in the density and natural moisture content of the soil. From among hydraulie parameters the differential elevation (s) between the watersurface in the canal and the upper edge of the sealing was found to be of greatest influence on the capillary loss (Q). Additional factors, that may be frequently involved are the verticai difference (H) between the watersurface in the canal and the groundwater table, the thickness (v) of the layer protecting the sealing, as well as the inclination of the slope and the distance to the draining canal. The capillary loss above the upper edge of the sealing was found to be 12—1 lit/sec. km in irrigation canals built in médium sand soii, if the watersurface was 0—15 cm within the upper edge of the sealing. In fine sand soil the sealing extended from 0 to 15 cm above the watersurface in the canal and the corre­sponding capillary losses ranged from 12 to 31it/sec. km. Thus in soils similar to the médium sand soil used in the experiments the sealing should reach 10 to 15 cm higher than the normál canal watersurface, while in fine sands this value should be increased to 25—30 cm. The final design should be determined by an economical analysis taking into consideration alsó the financial loss resulting from unused water. Prof. Dr. Umberto D'Ancona 1896-1964 Dr. Umberto D'Ancona páduai egyetemi tanár, a világszerte nagyrabecsült hidrobiológus tudós, Társa­ságunk tiszteleti tagja 1964. augusztus 24-ón hírtelen elhunyt. D' Ancona professzor Fiúméban született 1896-ban. 1914—15-ben a budapesti Tudományegyetemen bioló­giát és kémiát hallgatva többek között dr. Entz Géza professzor tanítványa volt. További egyetemi tanul­mányait Bómában folytatta, oklevelet is itt szerzett 1920-ban. Széles érdeklődése már pályája kezdetétől megmutatkozik ; a rendszertannal, anatómiával, fejlő­déstannal és a biológia általános kérdéseivel foglalkozó zoológus, valamint a különféle víztípusokat, a vizek egyensúlyi viszonyait, populációsdinamikáját kutató hidrobiológus egyesül benne, aki még általános óceano­gráfiával és tengeri fiziológiával is foglalkozik. Magas­szintű munkássága igen gyakran kapcsolódik gyakorlati kérdésekhez. Mindezt jól tükrözik élete főbb állomásai, 200-nál több tudományos munkája, kiváló könyvei. Munkásságát különböző olasz egyetemeken kezdi, majd 1925-ben az összehasonlító anatómia magántanára lesz. 1937-től haláláig a páduai egyetemen az állattani és összehasonlító bonctani intézet igazgató tanára. Dolgozik többek között a madridi, a helgolandi és a nápolyi intézetben, valamint az Amerikai Egyesült Államok különböző biológiai intézményeiben. Vezetője a Chioggia-i hidrobiológiái állomásnak és a velencei Nemzeti Tengertanulmányozási Központnak. Számos olasz tudományos testületnek vezető embere. Elnöke a Földközitengeri Halászati Tanácsnak is. Mint egyetemi tanár is kiemelkedő munkát végez, amelyet legjobban 3 terjedelmes, nagysikerű könyve bizonyít : az „A létért való küzdelem" (megjelent olaszul, németül és angolul), a 2 kiadást és spanyol fordítást is elért ,,Zoologia kézikönyve", valamint a 6 kiadás­ban megjelent „Az általános biológia elemei" című munka. Értékes munkássága, kiváló képességei, nagy nyelv­ismerete és széleskörű műveltsége nemzetközi fórumok elismerését is kivívja. Külföldi egyetemek, tudományos akadémiák felkérésére egész sor nagyvárosban tart felolvasást. Az Aix—Marseille-i egyetem díszdoktorává választja, a párizsi Tudományos Akadémiának levelező tagja, továbbá tiszteleti tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak és a Francia Zoológiai Társaságnak. A pá­rizsi Oceanográfiai Intézet és a nemzetközi zoológiai kongresszusok állandó bizottságában is tevékenykedik. Számunkra kiemelkedő fontosságú, hogy 1956-tól 1962-ig a Nemzetközi Limnológiai Társaság (SIL) elnöke, amely időszakra esik a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség felvétele a Társaságba. Mindenkor örömmel és megbecsüléssel emlegette magyar kapcsolatait, több magyar tudóssal tartott fenn állandó szakmai összeköttetést. 1961 októberében a Magyar Tudományos Akadémia meghívására Buda­pestre érkezett és „ A jajképződés és az alkalmazkodás problémái a tavak planktoni környezetében" címmel tar­tott az Akadémián nagysikerű magyar nyelvű előadást. Itt jártakor Társaságunkat is meglátogatta. Megjelent a Limnológiai Szakosztály rendezvényén, a ,,Hidrobio­lógus Napok"-on, ahol méltatta a magyar limnológusok külföldön is megbecsült kutatási eredményeit. A Hid­rológiai Közlöny 1962. évi 2. füzetében olvashatjuk ,,A szárazföldi vizek és életközösségeik védelme" című munká­ját. Ugyancsak 1962-ben lett Társaságunk — limnoló­gusként első külföldi — tiszteleti tagja. Kiválóan képzett, igen termékeny, széles művelt­ségű tudóst, szerény, csendes, a tudományos világ nagyrabecsült és köztiszteletben álló személyiségét vesztettük el benne ! Dr. Bérezik Árpád

Next

/
Oldalképek
Tartalom