Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: A Bükk-hegység algái

309 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Beszámoló BIOLÓGIA A Bükk-hegység algái Dr. HORTOBÁGYI TIBOR Az Eger patak völgye, a Sajó és az Alföld által határolt területről összesen 110 féle algát ismerünk. Tekintve a Bükk-hegység jelentős kiterjedésére, nagyon változatos felszínére, ez a szám felette kevés. Mutatja, milyen kevéssé ismertek a táj mikroszervezetei. Az első bükki algaadatokat Palik Piroska 1938-ban megjelent tanulmányában találjuk. A Mészvölgyi sziklaszoros egy kelet—nyugati hossztengelyű s nyugatra nyíló barlangjából kapott felső triász korú dachsteini mészkődarabban talált algákat ismerteti. A kőzetdarab felülete gödörkésen kivájt volt s ezekben a parányi: 1—3 mm átmérőjű s 2—3 mm mély üregekben, valamint a felülethez közel a repedésekben és a repedések kimélyüléseiben a kőzetben jelentős alganépességet figyelt meg. A mészkő márvány keménységű, száraz volt s csupán diffúz fényben részesült. Az algák résztvettek a kőzet mállasztásában. Ökológiailag Ercegovié elnevezését használva fakultatív photolitophytonok. Először ugyanis a mészkő finom repedéseiben telepednek meg (chasmolithophytonok), majd a kőzetet mállasztva mind mélyebbre kerülnek s a kőzet belsejében élőkké válnak (endolithophytonok). A mállasztás révén a kis üregek mind nagyobbá válnak, a takaró mészkőfedőt a víz, a szél elsodorja és ezáltal a felületre kerülnek, a fény közvetlenül éri őket (photolithophytonok, egyúttal epilithophytonok). Így illik reájuk a facultativ photolithophyton elnevezés, mivel a repedésekben, az árnyékos helyeken éppúgy megtalálhatók, mint a fénynek kitett részeken. Valamennyi kőzetmállasztó alga kékalga volt. Fajszámuk kicsi: mindössze hatféle szervezet talált otthonra a mészkőben. Csaknem 20 év múltán találjuk a következő adatokat. Kol Erzsébet 1928-ban kezdte meg tátrai adatok közlésével a hómezők algáinak vizsgálatát (Fólia Crypt. i/6. col. 613—622). 1955ben bükki kutatásairól számolt be. Éppen a bükki vizsgálatai alapján állapíthatta meg, hogy a hóflóra összetétele a különböző tengerszintfeletti magasságokban eltérő. A Bükk hófelületei a calcitroph hótípushoz tartoznak ; ilyenek a mészkőből álló hegységek hófelületei, mivel a hófelületre hulló por, kőzettörmelék oldódik a hólében és jellegzetes hidrogénionkoncentrációt (pH) alakít ki ott. A Bükkben a hófelületek pH-értéke 5,6—7 között ingadozik. Kol megállapítja, hogy a Bükk havának jellemző szint kölcsönöz az ott megtelepedő és nagymértékben elszaporodó algák sokasága. Kedvező körülmények között valóságos „hóvirágzás" észlelhető a havon. A legtöbb hólakó mikroszervezet akkor figyelhető meg, midőn a hó kissé olvadni kezd, meglágyul: a cseppfolyós halmazállapotú víz előnyös elszaporodásukra. A Bükkre jellemző a vajsárga és a kékszínű hó. Előbbi a fenyvesek körüli havon alakul ki. Kék havat a Tarkőn figyelt meg s ez igen ritka jelenség. A világon eddig nem ismert kékalgafaj, a Dactylococcopsis hungarica Kol idézte elő. A sárga hószíneződés szintén ritka jelenség. A Bükkben ezt is egy ú j faj, a Cystococcus nivicolus Kol idézte elő. Ez a faj egyébként a bükki színes havak leggyakoribb szervezete. Az említett két nevezetes fajon kívül Kol még egy formáról ad hírt: a Stichococcus bacillaris f. kryophila Kol-ról. Kol Erzsébet 1962-ben megjelent tanulmányában kissé kiegészíti megfigyeléseit. Így kitér a hórétegek különböző mélységeiben észlelhető pH eltérésekre. Közli, hogy a frissen hullott hó pH értéke rendszerint 5 körüli. Ezt csakhamar módosítja a lehulló por, sziklatörmelék, a hólé oldó hatása. Említést tesz a bükki zöld hószíneződésről, a Nagymezőről s ennek előiédézőjeként a Hormidium flaccidum A. Br. fonalas zöldalgát jelöli meg. A bükki algológiai adatok különleges élőhelyekre (biotopokra) szorítkoznak. Sorrendben 1957-ben Hortobágyi Tibor az Eger melletti Egedhegy oldalában fekvő egyik tanya trágyagödrének levét vizsgálta. 23-féle szervezetet közölt. Az erősen szennyezett vízhez még kísérletképpen sertéstrágya, lótrágya és tej is jutott. Tej hozzáadására a Merismopedia Marssonii Lemm. kékalga, sertéstrágya hatására a Chlamydobotrys stellata Korschik, és a Chlorella ellipsoidea Gerneck, lótrágya hozzáadására pedig az Euglena deses var. tenuis Lemm. és a Scenedesmusok (acutus, ecornis var. polymorphus, falcatus) szaporodtak el. Egy másik biotopban trágyalével erősen szennyezett fás dongájú kád vizében 11-féle alga élt, közülük 5 a Scenedesmus nemzetség tagja. Ezek a megfigyelések bővítették és részben kiegészítették Kolkwitz és Pavalovszka listáit, melyekben a különböző szennyezettségű vizekben élő jellemző szervezeteket sorolják fel. Hortobágyi 1957-ben egy másik tanulmányában szilvásváradi vizekből közöl algákat. Egy főiskolai terepgyakorlat keretében a növényvilág helyszíni tanulmányozása során az algákra is kitértek. Különböző élőhelyekről 3 3-féle algát figyelt meg. A nagy pisztrángos tó algaszövedéke között (lasion) 4, a Szalajka patak forrásának felkavart medréből 5, az üdülő parkjában levő tóban talált faágkaparékról és a lefolyó kőpárkányának kaparékáról 3, a park tavának Spirogyrás algaszövedékéből 30-féle szervezetet határozott meg. Feltűnő volt, hogy az említett biotopokból egyetlen Chlorophycea sem került elő. 1957-ben Hortobágyi egy kis közleményben ugyancsak Szilvásváradról a Szalajka pataknak az