Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Ozoray György: Az Északkeleti Középhegység vulkáni vonulatának vízföldtana

Ozoray Gy.: Az Északkeleti Középhegység vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 215 belsejében, vagy peremén források és vízszivárgások alakjában felszínre bukkan. Mélybe szivárgásra és mólybeli elszivárgásra csak az a rész kerülhet, amely nem jut ismét a felszínre. Az Északkeleti Középhegység vulkáni kőzeteiből kb. 1000 forrás fakad. Hozamuk többnyire kicsi (a 100 1/p-es már tekintélyes) és ingadozó. Víztömegük együttesen mégis tekintélyes. Azonkívül a víz jelentős része nem forrásokban, hanem láthatatlan rétegszivárgásokban bukkan napfényre, gyarapítja a patakok víztömegét. Több szerző (Papp F., Székely A., Láng S., Vendl Anna) rámutatott arra, hogy a vulkáni területek forrásai is bizonyos szabályok szerint fakadnak. Láng S. (1955) így ír: „,Székely A. megfigyelései szerint pl. a Mátra északi peremén végig, ahol a középső riolittufa rétegfejei a felszínre jutnak, vizonylag mindenütt a legbővebb vizű források, illetvo forráscsoportok fakadnak. Az aprószemű tufa — látszólag — jól tartalékolja és aránylag nehezebben adagolja a felszínro a vizet." Ttt azonban többről van szó, mint a riolittufa (korántsem egyértelműen kedvező) víztárolóképességéről. Vulkáni kőzetű hegységeink uralkodó, leglényegesebb vízföldtani jelensége, hogy az egymásra települő összletek liatárán regionális forrássorok jelennek meg. Eredetük párhuzamos az üledékes összletek rétegforrás-soraival: vulkáni rétegforrás-sorokna.k nevezhetők. \ Ilyen rétegforrás-sorok fakadnak: — az ülodékes aljzat és a vulkáni összlet határán, illetve az aljzat első vízzáró rétegén; — az északi Mátrában a fő andezites vulkáni összlet fekvőjében, a riolittufában; — az andezit- és andozit-piroklasztikum összlet egyes jellegzetes tagjainak határán. A vulkáni összletek települése egymásra, ill. aljzatukra általában diszkordáns. így a vulkáni rétegforrás-sorok a diszkordáns rétegforrás-típushoz állnak közelebb. Vannak konkordáns tufapadok közül fakadó rétegforrások is, ezek kevésbé jellegzetesek és jelentősek. A központi Börzsöny és a Mátra vulkáni rétegforrásai javarészt dőlésirányban kifolyó források. A Börzsöny üledékes aljzata befelé dől (kaldéraszerkezet), forrásai jellegzetes túlfolyó rétegforrás-sort alkotnak. Többnyire a hegység belseje felé dől az északi Mátra nagy vulkáni rétegforrássorát hordó ún. „középső" riolittufa is, de itt a túlfolyó jelleg gyengébb. Gyakori, hogy a rétogforrás nem az összlet határán, hanem a fekvő valamelyik réteghatárán fakad. A riolittufa vízföldtanilag kétarcú: üde állapotban vízvezető, mállottan vízzáró. így az északi Mátrában a víz a keskeny riolittufa-csíkban fakad, de a föléje magasodó andezitből származik. A Börzsöny vulkáni összlete alsó- és középső miocén vízvezető összletre telepszik. Az aljzat néhány vízzáró rétege (burdigaliai tömött lumasellás homokkő, helvéti agyagos slír) az a befelé dőlő vízzáró gát, mely mögött a (javarészt a vul2. ábra. A Börzsöny hegység vízföldtani vázlata. Szerkesztette : Ozoray György, 1964 1: üledékes aljzat, 2: vulkáni összlet, 3: üledékes fedőképződmény, 4: folyami homok, kavics stb., 5: rétcgforrás-sor, fi: törésvonal, 7: vízáramlás iránya, 8: uralkodó dőlés, 9: folyó, 10: bánya. <Pueypa 2. VudpozeoAozmecKan cxeMa eopu Eepxcenb 1 : ocanoMHoe Jiowe, 2: By;iKammecKafl -rojima, 3: ocaaoMHbie noKpbiBaiouiiie <t>opMaLWH, 4 : peMHoií necoK, rpaBHü H T.JJ., S : rpynna njiaCTOBWX HCTOMI1HKOB, 6 : J1HHHH H3J10Ma, 7 .' HanpaBfleHHe aBHWeMM BOHU, 8: rocnoacTByioiUHit naK/IOH, 9 . pena, 10 : Kapbep Abb. 2. Hydrogeographisches Schema des BörzsönyOebirges 1: Sediment-Liegendes, 2: vulkanische Schlclitenreihe, 3: Decksediniente, 4: Flussaud, Kies usw. 5: Schichtenquelienreihe, 6: Bruchiinie, 7: Strömungsriehtung des Wassers, 8: vorherrschende Einfallriclitung, 0: Fluss, 10: Bergwerk, káni összletbe beszivárgó csapadékból származó) víz felgyűlik. Egyes forrásai külön-külön tekintve konkordáns üledékes források, vagy vető mentén leszálló források. Együtt vizsgálva azonban túlfolyó rétegforrás-sor jellege és a vulkáni tömeggel való összefüggése szembeötlő. Forrássorok a Börzsönyben (2. ábra): — a Csóványos és a Hangyásbérc északi és nyugati oldalán, 800 m A. f. felett ; — az egész központi hegycsoport körül, a 700 m A. f.-i szintnél; — a központi hegycsoport északi lejtőjén, 550 m A. f. körül; — az üledékes hegységperemen, 160—180 m A. f. körül. Forrássorok a Mátrában (3. ábra): — Kékestető körül, andezittakaró lábánál, 920 m A. f. táján; — Galyatető körül, andezittakaró lábánál, 900 m A. f. táján; — a Kékes-vonulat déli oldalán, kb. S00— 550 m A. f. körül; — a Galya-vonulat déli oldalán, kb. 750 m A. f.;