Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
4. szám - Rusz Ervinné: A Törő-féle vízmérőberendezés laboratóriumi vizsgálata
190 Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Rusz E.-né: A Törő-féle vízmérőberendezés 300 ^200 "5a í 100 £ 8 0 % 0 ? c > » 6 9% 20 30 W 50 Arányossági tényei!), n 5. ábra. A vízmennyiségmérő arányossági tényezője <J>ueypa 5. KoatfiuqueHm nponopifuaMHOcmu eodoMepa Fig. 5. Proportionality factor of the Törő-type discharge meter Összefoglalás A Törő-féle úszós differenciál vízhozam- és vízmennyiségmérő berendezés hidraulikai jellemzői és vizsgálata alapján a következőket állapíthatjuk meg: 1. a műszer mérési tartománya 1,4—2,8 m/s sebességhatárok között van. A műszer érzékenysége tehát nem nagy, 2. a vízmennyiségmérés megbízhatósága ±9%. Maximális hibája 20%, relatív középhibája ±2%. A vízmennyiségmérő berendezésre jellemző arányossági tényező közepes értéke 34, 3. a mérőnyomás előállítására használt Pitot—Prandtl-féle berendezés által okozott veszteség nagyságrendben a Venturi csövek által okozott veszteséggel azonos, tehát hidraulikai szempontból megfelelő, mivel vesztesége a többi hasonló célt szolgáló berendezéssel egyenértékű. Hátránya, hogy szálas anyagokkal szennyezett öntözővíz esetén működése nem üzembiztos, mivel a szálas anyagok a dinamikus csövén fennakadhatnak és eltömhetik azt. A dinamikus cső részleges eltömődése a műszer mérési adataiból nem vehető észre, csupán a teljes eltömődés, amikor is a műszer nem működik. Ezért a Pitot—Prandtl-féle berendezés használata igen kockázatos, szálas anyagokkal szennyezett öntözővíznél alkalmazása megbízhatatlan, 4. a műszer kivitel szempontjából megfelelő. Szerkezeti megoldásánál néhány könnyen megszüntethető hiányosságot tapasztaltunk, amelyekre részletesen rámutattunk. Tömeggyártásra szerkezetének aprólékos finomsága miatt nem szerencsés megoldás. A műszer fel- és beállítása, időnkénti ellenőrzése műszakilag felkészültebb személyt kíván, 5. véleményünk szerint a műszert üzemi körülmények között — ahol a műszer az üzemi követelményeknek megfelel (1,4-H2,8 m/s sebességtartomány) — üzembe kell helyezni, működését a laboratóriumi mérésekkel meghatározott hidraulikai jellemzők alapján huzamosabb ideig figyelemmel kell kísérni. 6. érdemes lenne a műszer pontosságának és érzékenységének fokozásával az üzemi tapasztalatok megszerzése után tovább foglalkozni és kísérletet tenni arra, hogy a vízmérőműszert működtető nyomáskülönbséget megfelelőbb berendezés által hozza létre. Gondolunk itt pl. a Haszpra-féle felületi mérőfejre. A fenti tárgyú vizsgálatunkra vonatkozó részletesebb adatokat az összefoglaló jelentés tartalmazza [9]. IRODALOM [1] Agroszkin—Dmitrijev—Pikalov : Hidraulika Tankönyvkiadó, Budapest, 1952. [2] Mosonyi Emil—Karádi Gábor: Hidraulika I. Tankönyvkiadó, Budapest, 1955. [3] Fazekas—Győrke—Haszpra : Az öntözővízméréssel kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok. Beszámoló a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 1956. évi munkájáról. Műszaki Kiadó, Budapest, 1957. [4] Haszpra Ottó : Laboratóriumi kísérletek az öntözővíz mérésére. Beszámoló a VITUKI 1957. évi munkájáról. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. [5] Haszpra Ottó : Vízhozammérő műtárgyak és berendezések laboratóriumi vizsgálata. Beszámoló a VITUKI 1959. évi munkájáról. Budapest, 1962. [6] Haszpra Ottó: A felületi mérőfej. Hidraulikus rendszerű vizhozammérés csövekben gyakorlatilag energiaveszteség nélkül. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1963. 43. évf. 2. szám. [7] Haszpra Ottó : A mellékáramkörű vízmennyiségmérés elmélete és alkalmazásai. Vízügyi Közlemények, 1959. 4. [8] Károlyi Z. — Starosolszky ö. : Az öntözővíz mérése. Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet : Tanulmányok ós Kutatási eredmények, 1. szám. Budapest, 1957. [9] Rusz Ervinné: Vízmérő szerkezetek laboratóriumi vizsgálata. Összefoglaló jelentés. Budapest, 1963. Kézirat a VITUKI könyvtárában. J1ABOPATOPHOE HCCJIE^OBAHHE BOflOMEPA T3PE E. Pyc Jlacjio Tspe CKOHCTpynpoBaJi «JIH raiwepeHHH opocHTeJIbHOÜ BOflbl OÖOpyflOBaHHH C £H(j)<j)epeHaHaJIbHbIM nonjiaBKOM. C noMombio SToro o6opyj;oBaHHH n3MepaIOTCH pacxoflbi M oö-beMbi opocnTeJibHoft BOflbi. Hanop, NPHBOAJIINHH b neficTBue 3TOT npnöop, C03flajiCfl c noMOmblO OÖOpyflOBaHIIH FLHTOT-npaHJlTJI c AHaMeTpOM 350 MM. B0fl0Mep Tape npHcoeflUHneTCH K CTaTHMecKOMy S H K HHHaMHMeCKOMy d 0TBepCTH3M COrjiaCHO (pomo 1. npoBOflbi HFLYMNE OT CTATHNECKOÍÍ H OT AHHAMHTCCKOIÍ Tpyö, npHCoe«HH5noTCH K HHJiHH^py, coflepwamyio njiaBaiomne CTep>KHH, T.e. K nonjiaBKOBOMy npocTpaHCTBy. Ilpn «BH>KeHHH nonjiaBKa nponopuHOHajibHO nepe«BHraeTca CTpejiKa ($omo 2) BOAOMepa. /IJIH H3MepeHHH BOflbl KOHCTpyKTOpOM npilMeHHJICfl flHCK. TaKHM 0Öpa30M pa3H0CTbK) AByx BeunqHH, OTCiHTaHHbix Ha BOflOMepe, naeTCH HenoepeflCTBeHHO pacxofl BOflbi nponycKaeMbift sepe3 Tpy60np0B0flbi 3a paccMaTpnBaeMbiH, np0Me>KyT0K BpeMeHH. yKa3aHnyio pa3H0CTb Hy>KH0 yMHOWHTb Ha HeKOTopoe n0CT0íiHH0e. JUJIÍI rnflpaBJiHqecKon xapaKTepncTHKH BOAOMepa Tape onpeflejiHjincb 3aBHcnMoc™, yKa3aHHbie Ha cpuzypax 1—5. Ha ocHOBaHun Hauinx jiaöopaTopHbix nccjiefloBaHHH Mbl yCTaHOBHJlH, MTO : 1. oÖJiacTb H3MepeHHH c noMombio 3Toro npnöopa HaxoflHTCH B npeflejiax 1,4—2,8 M/ceK CKopoc™, 2. HaaewHocTb H3MeHeHHH oö-beMa BOÁM (M 3) C ^aHHbiM npnQopoM cocTaBjraeT ±9%, 3. HEFLOCTATKOM oSopy^OBainifl niiTOT-flpaHflTji, HCn0Jib30BaHH0r0 nna C03flaHHH H3MepHTeJibHoro Hanopa, HBJiHeTCH HeHa«e>KHafl paöoTa npn H3MepeHHH opocnTejlbHOH BOflbl, 3arpH3HeHH0H BOJlOKHHCTblMH MaTepHajiaMii.
