Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
4. szám - Könyvismertetés
Rusz E.-né: A Törő-jéle vízmérőberendezés Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. 191 Laboratory Tests on the Törő-Type Discharge Meter By Mrs. E. Rusz A differential float-type discharge- and integrating meter was developed by L. Törő for measuring irrigation water. The differential head actuating the device is created by a 350 mm diameter Pitot—Prandtl instrument. The Törő-type measuring device is connected to the static (a) and dynamic (b) tappings shown in Fig. 1. Pipes from the static and dynamic conduits lead to the cylinder containing the floatbars. The indicator of the discharge meter is displaced by the floats by an amount in proportion to the displacement of the floats themselves (Fig. 2). A root-disc is used for measuring discharges, consequently the difference of two readings on the discharge meter, multiplied by a constant yields thus directly the volume of water passing through the pipeline under the period under consideration. For the hydraulic assessment of the Törő-type discharge meter, the relationships shown in Fig. 3 were determined. On the basis of laboratory tests it could be established that 1. the measuring rangé of the device is between 1.4 and 2.8 m/sec velocities, 2. the reliability of volume (cu. m) measurement is ±9 per cent, 3. the drawback of the Prandtl—Pitot instrument used for creating the differential head is its poor reliability in irrigation water conveying fibrous materials. Köny vism ertetés Antalffy Gyula: A Himalájától a Balatonig. (Gondolat Kiadó, Budapest. 1964. A mű hat érdekes fejezetben -— jó ábrákkal kisérve — élménytkeltő és vonzó formában ismerteti Lóczy munkásságát, ennek keretében Széchenyi Béla társaságában tett belső-ázsiai expedíciójának tanulságos és kalandos részleteit, a Balaton-kutatással szerzett tudományos érdemeit, ezeken túl rendkívül vonzó oktatói-pedagógusi egyéniségét és példamutató emberi erényeit. Antalffy könyve szorgos forrástanulmányokra vall, melynek — többek közt — Lóczynak ,,Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának tudományos eredményei" című háromkötetes műben írt munkái képezik kiindulópontját. Az egyik a mű első kötetében a földtani megfigyeléseket tartalmazó 428 oldalas összefoglalás ; a másik a III. kötetben megjelent ,, Fosszilis emlősök és puhatestű állatmaradványok leírása és paleontológiaisztratigráfiai eredmények" című 188 oldalas fejezet, amely a tudománynak ma is nélkülözhetetlen forrásmunkája. Lóczy — tudjuk — ezenkívül egy önálló munkát is írt kelet-ázsiai kutatásai alapján „A kínai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása" címmel, melynek anyagát éppen műegyetemi tanársága idején dolgozta fel. Talán legkevesebb hangsúllyal esik szó a könyvben — nyilván elsősorban a szakember számára jelentkező érdekessége miatt — Lóczynak a Hegyes Drócsa vidékén végzett emlékezetes geológiai kutatásairól. Ideirányuló tanulmányútjait Lóczy 1883-ban kezdte meg, s eredményeit nagyrészt a Földtani Intézet Évi Jelentéseiben tette közzé. E munkák új szempontok szerint és sok új eredményt egybefoglalóan tárgyalják a hegység felépítését és megállapítják, hogy a Hegyes Drócsa a Bihari- és Északi Érchegység hegyrendszerének déli elaggott tönkfelületű horsztja, amely nyugati irányban a Maros és a Fehér Körös között az Alföld felé legmesszebbre nyúlik ki (Vendl A.). Lendületesen mutat rá a Szerző Lóczy munkájának a legjelesebb magyar Ázsia-kutatók — Kórösi-Csoma Sándor, Stein Aurél — munkájával való szerves kapcsolatára, Cholnoky Jenő szerepére, valamint arra, miképpen törte meg a jeget a tudományos kutatásokkal szemben hivatalos helyről észlelt anyagi elzárkózás, szűkkeblűség tekintetében, s miképp tudott — főleg Semsey Andor támogatásával — akkoriban szinte elképzelhetetlenül magas összegeket kutatási célokra mozgósítani. Nemcsak a „magyar földrajztudomány atyját" (— a könyv egyik fejezetcíme ez! •—) láttatja meg Szerző Lóczyban, hanem a magyar geológia egyik első viiágszínvonalra-emelőjét és azt a szervezőt is, aki balatoni monográfiájával egyrészt a Balaton fellendülésének alapjait rakta le, másrészt akadályt nem ismerő szervező és alkotói munkájával hazánkban az átfogó tudományos közlemények iskolapéldáját teremtette meg. dr. Bauer Jenő Krk-szigetek vízellátási kérdései Az Adriai tenger keleti, jugoszláviai partja mentén sorakozó szigetek egyik legnagyobbika a Quarneroöbólben elhelyezkedő Krk-sziget (1. ábra). Szép és érdekes városkái (Omisálj, Njivice, Malinszka, Glavotok, Krk, Punát, Silo, Vrbnik és Baska-Nova), kitűnő tengeri fürdői és kellemes éghajlata élénk idegenforgalmi területté avatják. A szigetet északnyugat—kelet irányban átszelő törésvonal mentén található mezőségek (poljék) jó termőtalajukkal kiváló lehetőséget nyújtanak a kertészet kifejlesztéséhez, ezzel a sziget, sőt a szárazföldi üdülőhelyek és városok (Opatija, Rijeka, Cirkvenica, Noví, Szenj) zöldségellátásához. Mind az idegenforgalomnak, mind a zöldségtermelésnek azonban határt szab a nagy vízhiány. Á sziget ivóvízellátása kritikus helyzetben van. Számításba véve a lakosság szaporodását és az idegenforgalom 30 éves távlatban előirányzott fejlődését, az ivóvízigény 100 lit/sec. Ezzel szemben az ivóvizet adó források együttes hozama a nyári száraz időszakban mindössze 20 lit/sec. Jelenleg a szigeten 4 kisebb vízmű van, melyek azonban a 20 lit/sec készletből is csak jelentéktelen mennyiséget hasznosítanak, éspedig : Omisálji vízmű 0,30 lit/sec Ponivka vízmű (Malinszka, Krk, Punat) 1,00 lit/sec Baska Novai vízmű 4,56 lit/sec Vrbniki vízmű 0,35 lit/sec Összesen : 6,21 lit/sec Ezeknek a vízműveknek a fejlesztési program és tervek szerint a távlati vízszükséglete igen alacsony normákkal számítva a következő : Omisálj (Omisálj, Njivice) .... 12 lit/sec Ponivka (Malinszka, Krk, Punát) 51 lit/sce Baska Nova (Baska Nova, Jurandvor) Vrbnik (Vrbnik, Garica, Kosavin, Kras, Dobrinj, St. Vid, Gortinjac, Klimno, Szolini, Silo, Paprat, Polja és Risika) 15 lit/sec Összesen : 98 lit/sec A nagy vízhiányra jellemző, hogy az omisálji vízmii 1800 m 3-es medencéjét a nyári időszakban mind\