Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Dr. Donászy Ernő: A halastavas szennyvíztisztítás elvi kérdései

Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 173 SZENNYVÍZTISZTÍTÁS 6 « A halastavas szennyvíztisztítás elvi kérdései* DE. DOSÁSZY ESN Ő** Irodalmi áttekintés Egyre gyakrabban merül fel a tervezők részéről az az igény, hogy a szennyvizet meglevő vagy megépülő tógazdasági halastavakban helyezzék el. Felmerült' azonban az igény a tógazdasági halastavak termelőképességének fokozása érdekében is. Egyes szennyvizek a szerves trágyázást pótolhatják és a tavak természetes hozamát, a haltáplálék-készletet fokozhatják. A szennyvizek elhelyezése öntözéssel, vagyis a szennyvizes öntözőtelepek létesítésének ügye. előbbre haladt, mert már nemcsak kísérleti szenny vízöntözőtelepünk van, hanem a kísérleti eredmények alapján már a szennyvizes öntözőtelepek létesítésének irányelvei is kialakulnak. Balogh [1] a szennyezett vizek hasznosításáról számolt már be a Természettudományi Közlönyben és tanulmánya végén „Szennyvíz utókezelés halastavakban" alcím alatt a következőket írja : „A szennyvíz-öntözőtelepekről távozó csurgalékvizek, éppúgy mint az egyéb módon tisztított szennyvizek, még mindig tartalmaznak bizonyos mennyiségű, élő szervezetek táplálásra alkalmas oldott anyagot. Ezeknek az anyagoknak hasznosítására Németországban halastavakat létesítenek. A halastavakban a víz apró élő szervezetei teljesen felélik, asszimilálják a már derített szennyvízben visszamaradó anyagokat is, és haltáplálékul szolgálva a halastavak halhúshozamát növelik. A ilyen derített szennyvizek azonban oxigénben igen szegények. Ezért a halastavakat sohasem egyedül derített szennyvízből táplálják, a halastavak vizét 1 : 3 arányban élővízzel keverik." Már 1958-ban foglalkoztunk ezzel a kérdéssel [4] és Imhoff [5] nyomán felvetettük ezt a kérdést a pontyos tógazdaságok vonatkozásában. Imhoff ugyanis kifejezetten a szennyvíztisztítás céljaira épült szennyvízhalastavakban ponty és compó tenyésztést említ, ilyenkor ötszörös higítóvizet kell használni. A higítóvíz nélküli szennyvíztavakban fürge csele, tüskés pikó stb. tenyészthető. A meglevő tógazdaságok tavaiban a haltermelés az elsődleges cél. A szennyvízelhelyezés feltétele, hogy a tó vizének oxigénháztartása egyensúlyban maradjon, a vízvirágzások ne okozzanak kárt (nagy oxigénfogyasztás, biológiai egyensúly felbomlása a szervezetek hirtelen pusztulása esetén), csak kis oxigénigényű halakat tenyésszünk szennyvizes halastóban (ponty és compó), iszaptalanított szennyvíz kerüljön a tóba a többszörös hígítóvízzel lehessen keverni a szennyvizet. Kizárólag csapadékvízzel feltöltött halastavakba nem szabad szennyvizet beengedni, ille* A Szennyvíz Szakosztály 1963. nov. 27-i vitaülésén tartott előadás. ** Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, Budapest. tőleg az ilyen tavak nem alkalmasak a szennyvíztisztításra. Az oldott oxigén nem süllyedhet 3 mg/l érték alá. A halgazdaság mindig abban a helyzetben legyen, hogy a szennyvizet ne fogadja, ha nem lehet (pl. lehalászáskor, a tavak üzemeltetése érdekében szükséges szárazonállás időszaka alatt, fertőtlenítő meszezés esetében stb.). Imhoff számítása szerint 2000 lakosegyenértékű szennyvíz tisztítható 1 ha nagyságú halastóban. Ötszörös hígítóvíz esetében csak 5 m

2 tóterületet kell számítani egy lakosegyenértékre 20 m

2 helyett, ha a vízmélység legalább 0,5 m. Elég sok szerzőre hivatkozik és kiemeli, hogy a tavak bakteriológiai hatása jobb, mint a mesterséges biológiai tisztítóberendezéseké. Imhoff azonban kizárólag a szennyvízhasznosítás szempontjából foglalkozik a halastavakkal, nem veszi figyelembe a haltenyésztés szempontjait. Woynarovich [6] ugyancsak foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy létesíthető-e Magyarországon szennyvíz tógazdaság? ő is Imhoff adataiból indul ki, azonban már más lehetőségekre is rámutat. 1. A szükséges tóterület Imhoff szerint 2000 lakos után 1 ha. Itt azonban kifejezetten a szennyvíztisztításra épített halastavakról van szó, nem halgazdaságokról. Nálunk nagyobb területen lehet ugyanannyi szennyvizet tisztítani meglevő halgazdaságokban. 2. A szükséges hígítóvíz kérdését megoldhatónak tartja akkor is, ha nincs tápvízből biztosítható hígítás. A higulás kérdésével kapcsolatban rámutat arra, hogy a nyers szennyvíz fajsúlya nagyobb ; ha nincs hígítóvíz, elkeveredés nélkül egyenesen a tófenékre süllyedhet és ott bűzös rothadásnak indul és felborítja a tó egyensúlyát. Ezért kell annyi hígítóvíz, hogy a tápvíz fajsúlya a tó víz fajsúlyához közelálló legyen. A hígítóvíz szerinte lehet 1 : 3 arányú, de lehet 1 rész tóvíz is a hígítóvíz. A mi tavaink hőmérséklete azonban nagyobb, mint a németországiaké. A hígítóvíz helyett területnagyobbítással oldható meg szerinte ez a kérdés, de a megtisztított víz recirkuláltatása is lehetséges. Hangsúlyozza, hogy a felmerült kérdésekre feleletet csak üzemi kísérletek alapján adhatunk. Szennyvízzel táplált halastavak vizsgálata Hazánkban kifejezetten a szennyvíztisztítás céljaira épült halgazdaság nincs, Ezért első lépésként az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársai sorra vizsgálták a halastavakat, továbbá a természetes kis tavakat. Ezekbe szennyvizet vezettek és egészségügyi szempontból tanulmá-