Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

3. szám - Dr. Urbancsek János: Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete

Vrbancsek J.:Az Alföld negyedkori földtani képződményei Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 123 egymástól elhatárolni. Ezeknek az adatoknak a figyelembevételével nemcsak tájegységelhatárolást, hanem vízkészletszámítást is végezhetünk. Összefoglalás Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek kőzettani és mélyszerkezeti vizsgálatával a következőket állapíthatjuk meg. A pleisztocén lerakódásokat — őslénytani adatok hiányában — kőzettani alapon is el lehet határolni az idősebb képződményektől. Laboratóriumi vizsgálatra alkalmatlan furadékminta esetén karottázsszelvény szerint külön lehet választani a vízvezető és vízzáró képződményeket és ebből korelhatárolásra is következtethetünk. Az alsó-pleisztocén üledékek legalsó szintjében olyan durvaszemcséjű képződmények rakódtak le, amelyek nagyon jp víztárolók és jól megkülönböztethetők a levantei, és felső-pannóniai finomabb szemcséjű üledékektől. Ezek a lerakódások az Alföld egész területén követhetők, tehát földtani szintezésre alkalmasak. A negyedkori földkéregelmozdulások kratogén jellegűek és az egységes pannóniai medence a pleisztocénben kisebb szerkezeti egységekre tagolódott. A medence nagy kratoszinklinálisán belül a negyedkor folyamán létrejött kis részmedencék olyan diszlokációs övek mentén alakultak ki, amelyek már a korábbi földtörténeti időkben is szerkezeti határok voltak. A vízföldtani tájegységeket mély szerkezeti és kőzettani kifejlődés alapján lehet elkülöníteni, mert ezek határozzák meg elsősorban a kőzetben tárolt víz mennyiségét, nyomását, gázosságát, hőmérsékletét, utánpótlási lehetőségét, valamint kémiai jellegét. IRODALOM [1] Bendefy L. : Az 1963. évi szkopjei földrengés magyarországi vonatkozásai. Földr. Ért. 1964. 1. f. [2] Bélteky L. : A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei. Hidr. Közi. 1960. 4. [3] Erdélyi M. : A Hajdúság vízföldtana. Hidr. Közi. 1960. 2. [4] Jaskó S. : Lepusztulás és üledékfelhalmozódás a kainozoikumban. Földt. Közi. 1948. [5] Kertai Gy. : A magyarországi medencék és kőolajtelepek szerkezete a kőolaj kutatás alapján. Földr. Közi. 1957. 4. f. [6] Kőrössy L. : Adatok az Alföld északnyugati részének földtani ismeretéhez. Földt. Közi. 1953. [7] Kőrössy L. : A Tiszántúl északi részén végzett kőolajkutatás földtani eredményei. Földt. Közi. 1956. 4. f. [8] Kőrösy L. : A Tisztántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempontjából. Bányászati Lapok, 1957. [9] Kőrössy L. : Magyarország medenceterületeinek szerkezeti térképe. (Kézirat). [10] Réthly A. : A kecskeméti földrengés elemei. Földr. Közi. 1911. [11] Réthly A.: Adatok az Alföld szerkezetéhez Földr. Közi. 1912. [J2] Réthly A. : A Kárpát-medencék földrengései. Bp. 1952. [13] Rónai A. : A negyedkori rétegek vastagsága az Alföldön, (kéziratos térkép 1961.) [14] Rónai A. : Az Alföld negyedkori rétegei. Hidr. Közt. 1963. 5. [15] SchefferV. : Adatok a vardaridák és Bánáti-árok felszínalatti vonulatainak követéséhez a Kárpát medencékben. Földt. Közi. 1903. 3. f. [16] Schmidt E. R. : Geomechanika. Budapest. 1957. [17] Schmidt E. R. : Magyarország vízföldtani atlasza. Bp. 1962. [18] Somogyi S. : Hazánk folyóhálózatának kialakulása (Kandidátusi értekezés. Kézirat a M. T. A. könyvtárában. 1960.) [19] Somogyi S. : Hazánk folyóhálózatának fejlődéstörténet vázlata. Földr. Közi. 1961. 1. [20] Sümeghy J. : Az Alföld geotermikus grandiense. Hidr. Közi. 1929. [21] Sümeghy J. : A magyar medence pliocénjának ós pleisztocénjának osztályozása. Földt. Int. Vita Beszámoló. 1941. [22] Sümeghy J. : Tiszántúl. Magyar. Tájak. 1944. [23] Sümeghy J. : Adatok az Alföld földtani felépítéséhez. Földt. Int. Vita Beszámoló, 1947. [24] Sümeghy J. : Medencéink pliocén és pleisztocén rótegtani kérdései. Földt. Int. Évi Jel. 1951. [25] Sümeghy J. : A magyarországi pliocén és pleisztocén. (Akadémiai doktori értekezés. Kézirat. 1955.) [26] ZJrbancsek J. : Szolnok megye vízföldtana és vízellátása. Szolnok. 1962. [27] Urbancsek J. : Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei a vízföldtani kutatásban. Hidr. Közi. 1963. 5. [28] Vadász E. : Magyarország nagyszerkezeti vázlata. MTA Müsz. Oszt. Közi. 1955.' [29] Vadász E. : Magyarország földtana. Budapest. 1960. [30] Vadász E. : A Magyar Alföld mélyszerkezete. Természet és Társadalom. 1955. Tiefcntcktonik der quartiiren gcologischen Formationen in der grossen ungarischen Tiefebene Dr. J. Urbancsek In neueren Zeiten gelangen die in den Sedimenten des oberen Pannons enthaltenen Wasservorkommen, die als Thermalwasser genutzt werden, zu einer immer grösseren Bedeutung. Die Trennung der Sedimente zweier Arten, d.h. die geologische Nivellierung, ist für die praktische Wassererschliessung ausserst wichtig, da die im unteren Stockwerk der quartaren Sedimente enthaltenen grossen Schichtenwassermengen sehr wirtschaftlich erschlossen werden können. Die Entwicklung der Bohrtechnik brachte natürlich eine Verschlechterung der Beschaffenheit der Bolirproben mit sich und deshalb musste als Ersatz für die frühere klassische geologische Nivellierungsmethode, ein neuer Weg gefunden werden. Wir erarbeiteten ein neues Verfahren für die geologische Nivellierung auf Grund von Karottageprofilen, die sich zur Trennung der Formationen aús dem unteren Pleistozan und dem Levante, ferner aus dem Quartár und aus dem oberen Pannon als geeignet erwiesen. Unter Verwendung der früheren Nivellierverfahren, jedoch vorwiegend aufgrund der Karottageprofile, grenzten wir die quartaren geologischen Sedimente von den alteren Sedimenten ab undarbeitetendieProjektionskarte des Liegenden der quartaren Formationen in der ungarischen Tiefebene (Abb. 1) sowie ihrer Tiefentektonik (Abb. 2) auf. Nach dem Einsetzen der Erdkrustenbewegungen im lieutigen Rumánien, gelangten sehr viele grobkörnige Formationen in die grosse ungarische Tiefebene. Diese Sedimente sind allgemein verbreitet und eignen sich gut für die Zwecke der geologischen Nivellierung. Die tektonischen Linien sind im Raume des tektonischen Grabens der Donau von Nordwest nach Südost, westlich der Landschaft Hajdúság hingegen von Nord nach Süd gerichtet. Beinahe vertikal auf diese liegen die von Ost-Nordost nach West-Südwest ziehend erkennbaren Dislokationszonen, die für das gesamte Gebiet der ungarischen Tiefebene kennzeichnend sind