Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
3. szám - Babos Zoltán: A Pécsi-víz felső részvízgyűjtőjének vízrajza
Babos Z.: A Pécsi-víz vízrajza Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 103 ti •• X .fi .» ^ j. 2k m w __ __ ^ i 12 perc í 12 perc j 9perc j 9perc j 9perc ^ * Y PÉCS/ VÍZ DNy / " ^ 8,5km 51 per c ő. ábra. Esövonulási irányokból származó összegyülekezési időeltolódások vázlata Abb. 5. Schematische Darstellung der Zeitverzogerungen der Wasseransammlung infolge der Richiung des Regendurchzugs A vízgyűjtőről levonuló vízmennyiségek nagyságát a csapadékosság mellett a sok körülménytőlfüggő lefolyási tényező befolyásolja a legerősebben. Ennek számértékére vonatkozóan az adott lehetőségek alapján számításokat végeztem. Az egyes rész vízgyűjtők területi megoszlását lejtés, feltalajuk vízvezető képessége és növénytakarójuk mértéke szerint részletesen kielemezve, majd ennek megfelelően súlyozva, az évi átlagos lefolyási tényezőre a következő jó közelítésű adatokat vezettem le : Pécsi-víz vízgyűjtője a Nagy árpádi-patak betorkollása felett (F = 36,9 km 2) 0,152 Nagyárpádi-patak vízgyűjtője a torkolata felett (F = 31,5 km 2) 0,140 Pécsi-víz vízgyűjtője a Siklósi úti hídszelvényben (F = 68,4 km 2) 0,146 Pécsi-víz vízgyűjtője a Megyeri úti hídszelvényben (F = 79,0 km 2) 0,158 Pécsi-víz vízgyűjtője a pellérdi műúti hídszelvényben (F = 142,0 km 2) 0,146 Eszerint a hegyvidéki oldal lefolyási tényezője mintegy 10%-kal nagyobb, mint a dombvidékié. A viszonylag kis különbség annak tulajdonítható, hogy a hegyvidéki részen a zárt nagy erdőterület, kartsztos részek, belterjesebben művelt kertek-gyümölcsösök vízvisszatartó hatása erősen ellensúlyozza a városias belsőségek nagyobb lefolyási hányadát. Viszont figyelmet érdemel az, hogy a Megyeri úti hídszelvényhez tartozó vízgyűjtőn a Siklósi útiéhoz viszonyítva jelentékenyen nagyobb zárt belsőség az említett ellensúlyozó hatások ellenére (pedig itt a karsztos terület az előbbi 3,2%-ával szemben már 8%) a lefolyási tényezőt közel 10%-kal megnövelte. A havi és évi átlagos lefolyási tényezőkre jó közelítő értékek vezethetők le a Megyeri úti hídszelvényben 1951/56., valamint 1959/60. években végzett vízrajzi megfigyelések észlelési anyagából. A mindössze néhány éves idősorból számított lefolyási tényező középértékek : Január 0,192 Július 0,080 Február 0,180 Augusztus 0,055 Március 0,163 Szeptember 0,081 Április 0,135 Október 0,100 Május 0,100 November 0,102 Június 0,094 December 0,203 Évi átlag 0,137 Ezekkel a számértékekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a felhasznált észlelési anyag a vizsgált időszak folyamán a Pécsi-víz medrében tényleg levonult víztömegekre vonatkozik, tehát a csapadékból lefolyt hányadnak, a forrásvizeknek és a felszín alatti eredetű bányavizeknek mindenkori elegyére. Az ebből visszaszámított lefolyási tényezők is így értelmezendők, tehát a szigorúan vett, csak a csapadékvizekre vonatkozó lefolyási tényező a fentieknél kisebb értékű, nagysága azonban adatok hiányában legfejlebb csak közelítőleg becsülhető. A nagycsapadékok alkalmával jelentkező szélsőségesebb lefolyási tényezőkre vonatkozóan tájékoztatásul megemlíthető, hogy az 1959. VI. 10—11-i rendkívüli csapadék 5,6 millióm 3 esővízhozamából kereken 980 000 m 3 vonult le a Pécsi-víz Siklósi úti hídszel vényében, tehát az egész árhullámra vonatkoztatva 17,5% volt az átlagos lefolyási tényező. 5. A Pécsi-víz felső szakaszának évi vízhozama, kis- és középvízhozama Általában a vízhozamok alakulását az időjárási viszonyok mellett nagymértékben befolyásolják a vízgyűjtő föld- és talajtani adottságai, főleg az északi oldalon. Állandó és bővizű patak nincs a vízgyűjtőn, melynek vízszegénységét a száraz nyarak különösen kiélezik. Ilyenkor a vízmedrek sok helyen teljesen kiszáradnak. A vízhozamok meghatározásához összegyűjthető alapanyag nagyon szerény, mert a Pécsi-víz felső szakaszához tartozó vízgyűjtőn folyamatos vízállás észlelést hosszabb időn át eddig még nem végeztek. Mindössze a Megyeri úti közúti hídra felszerelt vízrajzi tanulmányi vízmércén észleltek az 1951. V.—1956. XII. közötti időszakban, azonban az akkoriban végzett vízhozammérések alapján szerkesztett vízhozamgörbék a hullámzó mederfeliszapolódás miatt csak közelítő jellegű vízhozamok számítására alkalmasak. Utóbb a fenti híd felett 30 m-re beépített mérőműtárgynál 1959. I.—1960. III. között mintegy 120 cm-ig folyamatosan észlelték a vízállást, illetve vízhozamot, ezt követően azonban a műtárgyat lebontották. Azóta Pécsett vízmérce ni ncsen. Közvetlen vízmennyiség mérést a vízgyűjtőn 1951 óta gyakran végeztek, ezek azonban túlnyomórészt csak a kis- és közepes vizek körüli vízjátékra terjedtek ki, ezért a nagy vízhozamokat illetően a többé-kevésbé közelítő jellegű számításokra vagyunk utalva. A Pécsi-víz Siklósi úti hídszelvénye feletti felső szakaszán levonuló vízhozam csapadékvízből, forrásvizekből, felszín alatti bányavizekből és kis mennyiségben különböző eredetű városi szennyvizekből származik. Közülük mennyiségileg és folyamatosságuk tekintetében csak a bányavizek állandó jellegűek, a többi (az itt még jelentéktelen mennyiségű városi szennyvizektől eltekintve) az időjárástól függően erősen változó. A Szabolcsi-patak felső szakaszán lefolyó fenti vízkeverék a szénmosó üzem elhagyása után részben ipari szennyvízzé alakul, mert ülepítetlen finom széniszapot sodor magával, amelytől a Pécsi-víz jellegzetes fekete színét kapja. A legállandóbb jellegű vízhozam hányadot a pécsbányatelepi Széchenyi-aknából és a pécsszabolcsi István-aknából származó bányavizek adják. Mennyiségükre vonatkozó adatok egymástól erősen eltérnek. A közelmúlt 1961-ből származó adatok szerint Pécsbányatelepen a Meszesi-patakba 20—35, átlagosan 27,1 liter/s (1958. évi -1Í 2 km « ti km 1 $ A i 1,5km ^L 1,5km* fi
