Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

3. szám - Babos Zoltán: A Pécsi-víz felső részvízgyűjtőjének vízrajza

104 Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. Babos Z.: A Pécsi-víz vízrajza adat szerint átlag 37,8 liter/s), Pécsszabolcson pedig a Szabolcsi-patakba 16—30, átlagosan 22,1 liter/s (1958. évi adat szerint átlag 48,5 liter/s) bányavizet eresztenek a mederbe. Ténylegesen ez nem folyamatosan történik, hanem csak szakaszosan mintegy napi 8 órán át, tehát ilyenkor a tényleges vízhozam a fenti folytonos vízsugárban kifejezett mennyiségnek mintegy háromszorosa. Wein György 1951. évi megállapítása szerint a mecseki karsztvíz összefüggésben van a Tettye— Pécsszabolcs közötti porózus szarmata mészkó' képződmények rétegvizével, amely az itt települt bányáknál bányavízként kerül a felszínre. Szerinte Pécsbányatelepen ez a mészkő pliocén-kori homokos fedőrétegsorával együtt teknőalakúra gyűrődött, melyben a rétegvíz összegyülemlik. Ezt csapolja meg a lefelé haladó bányászat és lassan vízteleníteni fogja ezt az egykor vízzel telt egész medencét. Mint legilletékesebb, a Pécsi Széntröszt szerint a bányaüzemeiből évente kiemelt és a vízfolyásokba táplált bányavíz mennyisége az időjárástól függően sok év óta folyamatosan 1,0—1,2 millió m

3, amelyből a szénmosó üzemben fellépő átlag 10—15% veszteség leszámításával mintegy évi 0,94—1,0 millió m

3 vonul le a Pécsi-víz városi szakaszára. Eszerint a bányavíz a Pécsi-víz felső szakasza sokévi középvízhozamának (kereken 6 millió m

3) a 16—17%-át szolgáltatja. A vízgyűjtő valamennyi jelentékenyebb vízfolyása forrásokból ered, melyek túlnyomórészt karsztvizek, vagy karsztos rétegvizek. Közülük legnagyobb a Tettye-forrás, kisebbek az Andor, Hármas, Kantavári, Hidegkút, Mária, Rigó stb. forrás. Egyesek a város belterületén törnek fel. A vízfolyásokat tápláló számos kisebb-nagyobb forrás összegezett vízhozama ismeretlen. A legjelentékenyebb Tettye-forrásnak az átlagos vízhozama 1,52 millói m

3/év, amelyből a városi vízmű 1892 óta megszakítás nélkül kisebbnagyobb mennyiségeket igénybevesz a lakosság vízellátásának céljára. Ezt a vízmű által elvont vízhozamot átlagosan évente egy millió m

3-re becsülik. Eszerint a vízgyűjtőnek ez a legvízbővebb forrása egymaga 8—9%-át adja a fenti 6 millió m

3 sokévi közép vízhozamnak. Tapasztalat szerint nagycsapadékok alkalmával a Tettyeipatakba ömlő túlfolyó vize eléri a 0,6 m

3/s vízhozamot. A Pécsi-víz még fennmaradó vízhozam hányadát, mintegy 70%-át teljes egészében a csapadékból származó felszíni vizek adják. A Pécsi-víznek a Siklósi úti hídszelvényre vonatkozó évi vízhozama az utolsó 60 év folyamán közelítő számításaim szerint általában 3—10 millió m

3 között ingadozott, középértéke pedig kereken 6 millió m

3 volt. Ebből a 60 évi idősorból mint szélső érték egyrészt a vízben legszegényebb 1947. év 2,66 millió m

3, másrészt a legvízbővebb 1956. év 10,5 millió m

3 vízhozama említhető meg. A napi vízhozam 7300—28 800 m

3 között ingadozott, középértéke 16 400 m

3 volt. Ennek értékelésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy időszakonként a sokévi átlagnál jelentékenyen kisebb középvízhozamok egymást követő több éven át is jelentkeztek, például 1920/22, 1928/30, 1934/36 és legutóbb az 1957/59 közötti hároméves időszakokban. Ezeknél sokkal súlyosabb vízhiány lépett fel az 1946— 1952 közötti esztendőkben, összefüggően 7 éven át. Ekkor a napi középvízhozam csak 7300—15 700 m

3, sőt közben 5 éven át csak 7300—11 300 m

3 között ingadozott. A vízgyűjtő jelentékenyebb vízfolyásainak kis- és középvízhozamára vonatkozóan, eltekintve a Megyeri úti hídszelvénnyel kapcsolatos már említett észlelésektől és mérésektől, nagyrészt csak tapasztalati adatok találhatók. Általában a forrásés bányavizekből összetevődő kisvízhozamokra döntő befolyást gyakorolnak egyrészt a vízgyűjtő földtani és éghajlati adottságai, másrészt a vízhasználatok. A mecseki karsztos területek lefolyást mérsékelő hatása az egész vízgyűjtő szempontjából nézve kisebb jelentőségű (a Siklósi úti hídszelvényhez tartozó vízgyűjtő területnek mindössze 3,2 %-a, azaz 2,2 km

2, míg a Megyeri úti hídszelvényhez tartozónak 8 %-a, azaz 6,3 km

2), emellett a szakvélemények is ellentétes eredményekre jutnak. A VITUKI adatai szerint ezeken a területeken a csapadék beszivárgási hányada sokévi átlagban 38°/

0 -ra becsülhető, viszont Szabó Zoltán legújabb vizsgálatai szerint a karsztos mészkő terület felszínén még hóolvadás idején sem észlelhető lefolyó csapadékvíz, innen tehát felszíni elfolyási hányadra nem számíthatunk. A beszivárgó víz még a karsztforrásokon keresztül is csak kismértékben táplálódik vissza a vízfolyásokba, mert a karsztvízgyűjtő nagyrészt észak felé adja le a feleslegét. A vízfolyások természetes kisvízhozamát a fenti körülményeknél érzékenyebben befolyásolják a vízhasználatok, főleg a szárazabb időszakokban, amikor az öntözések stb. szinte maradéktalanul kimerítik a levonuló vízhozamot. Emiatt időnként még a Megyeri úti híd környezetében is száraz a meder. . Megemlíthető, hogy itt például 1958. XII. 5-én csak 12 liter/s, 1953. IX. 18-án pedig 18 liter/s vízhozamot mértek. A Nagyárpádi-patak medrében 1952/57. években átmenetileg végzett észlelések folyamán például 1952. VII. 1—X. 11, majd 1953. VIII. 11—22. és 1954. IV. 6—V. 13. között a meder a torkolat felett mintegy 1000—1200 méterre fekvő szakaszán teljesen száraz volt. A vízgyűjtő jellemző kis- és középvízhozamait a pécsi Vízügyi Igazgatóság adatai szerint a 2. táblázat foglalja össze. Számításaim szerint a Pécsi-víznek a Megyeri úti hídszelvényre vonatkozó sokévi középvízhozama jó közelítéssel 0,240 m

3/s, a Siklósi úti hídszelvényre vonatkozó pedig 0,190 m

3/s, azonban a mederben ténylegesen levonuló, fent ismertetett vízelegyre értve, tehát bányavízzel együtt. Az évi középvízhozamok 60 évi közelítő idősorából mint szélső értékek megemlíthetők az 1947. évi 0,084 m

3/s legkisebb és az 1956. évi 0,334 m

3/s legnagyobb vízhozam. Eszerint a Siklósi úti hídszelvényhez tartozó vízgyűjtőterület sokévi fajlagos középvízhozama 2,78 liter/s-km

2, mérsékeltebb, mint amennyi a domborzati viszonyok alapján várható lenne. Ez egyrészt a vízgyűjtő földtani adottságaival, másrészt a Pécsimedence részben még vízrendezetlen állapotával, az ártéren hosszabb-rövidebb ideig tárolódó nagyvizek jelentékeny párolgási-elszivárgási veszteségeivel magyarázható. 6. A Pécsi-víz felső szakaszának nagyvízhozamai A levonuló nagyvízhozamok egyrészt a tavaszi hóolvadási vizekből, másrészt a tartós esőzésekből, vagy rövididejű nagycsapadékokból szár-