Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei

262 Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei kenése, vagy hiánya miatt, hogy ezek következményei már nem hanyagolhatók el. Amikor a tanulmány a próbaszivattyúzások adatai és a talajfizikai jellemzők elemzése alapján ,,közvetlen" módszer bevezetését szorgalmazza a rétegek vízadóképességének meghatározására, feltétlenül szem előtt kell tartani azt a körülményt, hogy tartós vízkivétel esetén a nehézséget mindig a készletfogyasztás, illetve a készletek teljesen meg nem újuló volta, vagy tisztázatlansága jelenti, melyek miatt a megindított áramlás sok esetben nem permanens és nem folytonos. Természetesen jó vízvezető, vagy kiterjedésű vízadó összletek és emellett rövid idejű, kishozamú víztermelések esetén messzemenő elhanyagolással élhetünk, de csakis ilyen esetekben. Számos szabad felszínű talajvízbe telepített kút szivattyúzásánál észleltem például egyenes vonallal ábrázolható kút karakterisztikát, hasonlóan a tanulmányban említett tapasztalatokhoz, s ellentétben a Dupuit-elméletből következő másodfokú görbével. Ezek az esetek azonban akkor álltak elő, amikor igen jó volt a réteg vízadóképessége, bő utánpótlással rendelkezett, s a szivattyúzott víz mennyisége az utónpótlódási lehetőségekhez képest csekély volt. A kútkarakterisztikának és a vízadó réteg szemeloszlásának alapos elemzése bizonyára új értékes ismereteket fog eredményezni, azonban egymagában nem küszöbölheti ki a bírálat alá vett kútelméletek említett legfőbb hiányosságát. Ugyanakkor számos nehézséggel kell szembenézni a kút körüli talajtér áteresztő képességének ilyen módon történő jellemzésénél. A nehézségeket többek között a következő körülmények okozzák : A kútkarakterisztika a kút körüli rétegváz ellenállási viszonyait is jellemzi, a rétegváz azonban mesterségesen kialakított közeg, mintegy a kútszűrő része. A kútkarakterisztika tehát nemcsak a talajadottságokra, hanem a szűrőzés és a tisztítószivattyúzás sikerére is utal. Szabatos meghatározása egyébként csak látszólag könnyű feladat, mert adott vízhozamokhoz beálló vízszinteket kell keresni, ez pedig újra felveti a nyugalmi vízszint változó voltának, azaz az vtánpótlódásnak kérdését, azonkívül talaj átrendeződési és egyéb hatásokkal is számolni kell. A szemeloszlási adatok felhasználásánál a legnagyobb nehézséget a mintavétel jelenlegi bevett módszere okozza. A tanulmányban is leírt ellentmondásokat egyes kipróbált rétegek szemeloszlási viszonyai és vízadóképessége között feltehetően ugyancsak az a körülmény okozhatta, hogy a szárazfúrási eljárásnál az iszapoló alkalmazása (mellyel a porózus rétegeket „verik át"), és az iszapolóból történő mintaanyag kiöntés lényegesen megváltoztatja az agyag és iszapszemcsék arányát a mintákban. Pedig az újabb kutatások szerint a 0,01 mm-nél kisebb szemcsék százalékos aránya döntő hatással van a réteg áteresztő-képességére. Már pár százalékos változás is nagyságrendi eltérést eredményezhet az áteresztő-képességi tényező értékében. A tanulmány nagy értéke, hogy ezekre és sok más hidrológiai és kúthidraulikai kérdésre ismét ráirányította a figyelmet egy Nógrád megyei vízkutatási munka adatainak elemzése során, s azt a reményt kelti, hogy azokból a szerző a kútelméletek terén még további újabb tudományos értékű eredményekre fog jutni. Fráter Lóránt (Nógrád megyei Tanács, Mezőgazdasági Osztály): A Megyei Tanács mindenkor nagy figyelmet szentelt az öntözővíz-feltárásoknak, annál is inkább, mert a megye vízadóképességi viszonyai mérsékeltek. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek terméshozamának emelésére az öntözőgazdálkodás is hivatott, s minden reális lehetőséget meg kell ragadni az öntözés biztosítására. Ezért fontos a csőkutas öntözési adottságok részletes és megbízható feltárása. A tudományos kutatók által végzett próbafeltárások — éppen a mérsékelt vízadóképességnél fogva — több helyen meddőnek, vagy öntözésre elégtelennek bizonyultak. Az öntözésre elégtelen hozamú fúrások azonban vízellátási célokat még szolgálhatnak és az ilyen irányú hasznosítás is megérdemli, hogy a kutatások további részleteket ragadjanak meg. A felszínközeli talajvízrétegek vízadóképességének ismerete tehát nemcsak egy oldalról, hanem több kapcsolódó oldalról támogatja a mezőgazdaság fejlődését. Örömmel üdvözlöm a vízügyi tudományos kutatás, a vízügyi igazgatás és gyakorlat, valamint a megyei mezőgazdasági igazgatás szerveinek messzemenő, a mindennapi munkában is megnyilvánuló operatív együttműködését, amelynek folytatása a jövőben fejlődésünk alapja. Dr. Vitális György: Vágás István tanulmányát néhány vízföldtani és geomorfológiai összefüggés, továbbá néhány számszerű adat ismertetésével szeretném kiegészíteni. I. Először arra szeretném a figyelmet ráirányítani, hogy melyek azok a feltétlenül figyelembe veendő vízföldtani, illetve geomorfológiai szempontok, amelyek — még a próbaszivattyúzás elvégzése előtt — egyrészt a tervezett öntözőkutak helyének lehető legjobb kiválasztásához, másrészt, a várható, illetve kitermelhető vízmennyiségre előzetes útmutatást adnak. Jelentékenyebb vízadó homokos kavics, vagy kavicsos homokrétegek elsősorban — a tanulmányban is említett — szélesebb patak-, illetve folyóvölgyekben várhatók. Ezek már Magyarország 1 : 300 000-es földtani térképéről is szembetűnők, illetve kiválaszthatók. A vízadó rétegek felhalmozódási lehetőségét azonban nemcsak a völgyek szélessége, hanem a vízgyűjtő területen található, törmelékképződésre alkalmas durva vagy durvább törmelékes üledékek és üledékes kőzetek jelenléte szabja meg. A durva törmelékes üledékes kőzetek szerepe főleg a kis vízgyűjtő területű patakok, folyók esetében lényeges (pl. Dobroda), ahol a forrásvidéktől kis távolságon belül kell a vízszerzésre alkalmas kavicsanyagot megtalálni. A nagyobb vízgyűjtőterület (pl. Ipoly) esetén az eróziós tevékenység, illetve a nagyobb szállítási távolság már valamennyi kőzetféleség felaprózó-