Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei
Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. 263 dását lehetővé teszi, így nem feltétlenül szükséges, hogy a vízgyűjtő területen durva törmelékes üledékes kőzetek legyenek. Az Észak-nógrádi terület fontosabb vízfolyásai közül az Ipoly mentén mindenütt, a Zagyva völgyében jelentősebb mennyiségben Kisterenyétől, a Dobroda völgyében Karancskeszitől találunk csőkutas öntözésre felhasználható, ún. teraszvíz kitermelésére alkalmas homokos kavicsrétegeket. A Nagypatak felső szakaszán — Ságújfalu határában — telepített fúrások nem harántoltak kavicsrétegeket. A széles patak-, illetve folyóvölgyekben ma általában kis, jelentéktelennek látszó vízfolyásokat találunk (Zagyva, Dobroda, Nagypatak). Ha csak a jelenlegi vízfolyások kis vízhozamát, illetve völgyszélességekhez való mai aránytalanságát tekintjük, akkor nehezen képzelhető el, hogy ilyen kis patakok a mostani széles völgyeket kialakították, illetve a völgysík alatt található néhány m-es homokos kavicsréteget lerakták. Fel kell tételeznünk, hogy főleg a pleisztocénben (esetleg az óholocén elején) a tárgyalt folyóvölgyekben a jelenleginél nagyobb vízmennyiségű és erőteljesebb munkavégző-képességű patakok, folyók folytak, s a hordalékképződés a mainál ugyancsak jelentékenyebb volt. Ezt igazolják a tanulmányban is bemutatott, valamint az irodalomban is közölt pleisztocén kavicsos folyóvízi üledékek vastagsági adatai is. Ezekhez kiegészítésképpen megemlítem a Dobroda patak völgyét Mihálygerge—Litke határában, ahol a völgy közepén telepített D 2 jelű Mélyépterv-fúrásban 9,9 m összvastagságú homokos és kavicsos kifejlődésű vízadó réteget harántoltak. A fúrástól 5 m-re telepített 4. sz. próbakutat 1961. február 8-tól február 18-ig folyamatosan szivattyúztuk. A szivattyúzás három lépcsőben történt, s Zoller József számításai alapján a próbakutból számítva az alábbi k értékeket kaptuk : 223 l/p = 321 m 3/nap vízhozam mellett 3,37 m leszívott vízszinttel k = 10,18 m/nap 310 l/p = 446 m 3/nap vízhozam mellett 4,92 m leszívott vízszinttel k = 10,38 m/nap 410 l/p = 590 m 3/nap vízhozam mellett 6,32 m leszívott vízszinttel k = 11,40 m/nap A völgy tektonikai árkát kitöltő átlagosan 200 m széles és 6 m vastag — vízadórétegből az elvégzett számítások szerint 600 m 3jnap vízmenynyiség folyamatos kitermelése lehetséges. A fenti vízmennyiség kitermeléséhez a völgy tengelyére merőlegesen egymástól 50 m-re telepített 4 db kút szükséges. Ismeretes, hogy Nógrád megye területén az Ipoly völgyében az FTV Ludányhalászi, a MÉLYÉPTERV és V1ZITERV pedig Litke térségében végzett számos próbaszivattyúzást. II. A folyóvölgyek kialakulása során a terület kőzettani felépítése függvényében ún. öblözetek és völgyszűkületek alakulnak ki (pl. az, Ipoly völgye jó példa erre, Galsa—Litke közötti öblözet, rárosi szűkület, rárosi öblözet stb.). A szűkületek megváltoztatják a folyó mechanizmusát és szabályozzák a törmeléklerakást, illetve felhalmozódást. Erre legutóbb a Hidrológiai Közlöny 1963. 5. számában Galli László: ,,A középszakasz jellegű vízfolyások kialakulása és rendezése" című klaszszikus tanulmánya hívta fel a gyakorló mérnöki munka számára a figyelmet. A Rárosi-tározó — a MÉLYÉPTERV által végzett — hidrogeológiai feltárási munkái során végzett fúrások számos adattal gyarapítják az öblözetek, illetve szűkületekben lehetséges kavicsfelhalmozódásokat. Sajnos a számos fúrás ilyenértelmű vízföldtani értékelése, továbbá a vízföldtani és geomorfológiai viszonyok közötti összefüggések vizsgálata ezideig kellő mélységben még nem történt meg. A folyóvölgyek pleisztocén kavicságyában a földtani erők munkája során felhalmozódott vízadó kavicsrétegek feltáró fúrásainak kijelölésénél a következő geomorfológiai adottságokat célszerű figyelembe venni: Mint a tanulmányban is szerepel, a folyóvölgyeket a nyilt ártér, a magasparti síkterület, vagy átmeneti terület és a hegyoldalak kísérik. A nyilt ártér, az árvízkor vízzel elöntött terület a folyó, illetve a völgy jelenkori ún. holocén (újholocén) terasza, a magasparti síkterület az óholocén vagy az újpleisztocén terasznak felel meg. Mind Nógrád megye, mind az ország egyéb területein főleg völgyzárógátas víztározók feltárás során a völgykeresztszelvényekben végzett fúrási tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a legvastagabb vízadó réteget nem feltétlenül a jelenlegi ártéren, vagy ennek szegélyén tárhatjuk fel, hanem általában az egész völgy szélességének mértani középpontjában. Középső szakasz jellegű folyóvölgyekben ugyanis gyakran a holocén ártér és a völgy középső része nem minden esetben esik egybe. III. A folyók kavicságyában található, illetve abból csőkutas öntözésre felhasználható vízkincs vízutánpótlódásának vízföldtani lehetőségeiről szólva megjegyezzük, hogy a földtani felépítés és a geomorfológiai viszonyok ezt is döntően befolyásolják. A vízadó homokos kavicsréteggel kitöltött öblözetek tekintélyes vízmennyiséget tárolnak, melyek természetes vízutánpótlódása részint közvetlenül az élő vízfolyásból, részint az árvizek alkalmával kiöntött víz természetes talajvízdúsító hatása révén, részint pedig — ahol a völgyeket vízáteresztő, homokos kifejlődésű és a völgyek felé dőlő rétegösszletek, vagy oldalvölgyek kísérik — az oldalirányú talajvízáramlásból (vízhozzáfolyásból) történik. A teraszvíz csőkutas öntözés céljára való nagyobb arányú kitermelése, illetve nagyobb vízmennyiség kitermelésének lehetővé tétele kisebb vízfogógátak létesítésével, tehát mesterséges talajvízdúsítással, főleg ott ahol az gazdaságilag is indokolt (főleg az Ipoly völgyében), vízföldtanilag lehetséges. A völgytalpakat borító általában iszapos-agyagos fedőréteg helyenként homokos kifejlődésű, ún. ablakokat, lencséket tartalmaz, amelyek a víz beszivárgását lehetővé teszik. A vízutánpótlódás ilyenformájú biztosításánál számításba jöhető területeken ezeket előzetesen fel kell térképezni.
