Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Dr. Szabóné dr. Muhits Katalin: Közcsatornákba engedhető anyagok határértékének kérdése

558 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. LIMNOLÓGIA A limnológia Észak-Amerikában Dr. SEBESTYÉN OLGA* a biológiai tudományok kandidátusa A legtöbb anyagot ehhez az áttekintéshez 22 vezető amerikai limnológus tollából, Dávid G. Frey szerkesztésében tavaly megjelent,,Limnology in North America" c. könyv olvasásával szereztem [1], Hasznosíthattam a Nemzetközi Limnológiai Egyesület 1962. évi kongresszusának és a hozzátartozó tanulmányutaknak szakmai élményeit, beleértve egy szimpóziumon (Cincinatti, Ohio) nyert tapasztalatokat is. Közben tudatára jöttem annak, hogy azok a közvetlen benyomások, amelyeket az amerikai vizekről s az amerikai embernek munkájához való viszonyáról a húszas években, több évi ottlétem alatt szerezhettem, segítenek most az ottani limnológiai kutatások hazai szemmel való értékelésében. A hazai limnológiánk — elsősorban Révfülöpre, Tihanyra, Alsógödre gondolva — a hazai zoológiában gyökerezik. Hasonló indulást Amerikában is számon tartanak. Frey szerint az észak-amerikai limnológusok legkorábbi nemzedéke (Birge, Juday, Welch, Ward, Whipple, Needham stb.) kivétel nélkül egyetemi ember és zoológus volt. Innen adódik, hogy az utánuk jövők alapképzettsége is ilyen. Ez inkább tradíció dolga — mondja Frey —, akinek véleménye szerint a limnológia éppen olyan jól tanítható botanikai, geológiai, meteorológiai vagy vízegészségügyi alapképzettségű hallgatóknak. Oly egyének, akik ilyen szakmai alappal rendelkeznek, újabban gyakran választják kutatásuk főterületéüí a limnológiát. Ez a kombináció egészséges jelenség, s a problémák megközelítésében bizonyos frissességet, újulást hoz [1]. (XIV. sz. f.

1) A limnológia fogalmát, területét, létjogosultságát a következőképpen fogalmazzák meg az amerikai kutatók : „A limnológia az összes belvizeknek, a vizek termésére kiható külső befolyásoknak és a vizekben végbemenő folyamatoknak tudománya. Ennélfogva nemcsak az ott folyó élet, az energia megkötése és hasznosítása és a különböző vízi szervezetek között fennálló szövevényes kapcsolat érdekli, hanem a vizek kémiája és fizikája, a csapadékterület geológiája, hidrológiája és bioekológiája, valamint az embernek a teljes életkomplexumra és a vizekben végbemenő folyamatokra gyakorolt mindinkább növekvő hatása. Valóban, az embernek, állatainak, mezőgazdaságának, iparának a víztől való függése világszerte kritikus problémát teremtett a vízellátás kielégítő és a vízminőség megfelelő voltát illetően. A problémák szaporodnak, amint a Föld népessége nő, a technika fejlődik. A limnológus, minthogy arra törekszik, * A Magyar Biológiai Egyesület Állattani Szakosztálya 564. előadó ülésén 1964. május 8-án elhangzott előadás. 1 sz. f. = szabad fordítás. hogy fogalmat alkosson a vízi élet bonyolult kapcsolatairól, mind nagyobb szerephez jut, amint e problémákkal szembekerül, és hatékonyan kézbentartja a vízkészletet. A víz megújítható, de a vízkészlet nem kimeríthetetlen." „Más tudományágakkal összehasonlítva, években még fiatal, noha meglehetős érettséget ért már el. Gyorsan fejlődött a leíró kezdetből, mely a századfordulóra esett. Módszerek fejlődése és a kísérletezés —- itt is, mint más tudományágakban — gombamódra szaporította az ismereteket, s nagyban hozzájárult limnológiai folyamatok megértéséhez. A fejlődés magával hozta a limnológus érdeklődésének specializálódását. Mind nehezebb lesz egy egyénnek lépést tartania e tudomány egész területének haladásával, úgy, hogy az gondolkodására is kihasson. Pedig rendkívül fontos, hogy a tudósok ismerjék a szakterület egészén uralkodó eszméket, elméleteket. Ezért van jelentősége az időnkénti összefoglalásoknak, áttekintéseknek" ([1], XI. o., sz. f.). Ezek, bár a múltat értékelik, a jövőre hatnak irányítóan. A limnológia Észak-Amerikát jellemző gazdag kibontakozásában kétségkívül része van az Európánál 2,4-szer nagyobb kontinens gazdag, változatos vízkészletének. A Szt. Lőrinc Nagy-tavak egyik tagja, a Felső-tó, mely csaknem akkora mint hazánk, egymagában is a Föld legnagyobb édesvizű állóvize. A jégkorszak gleccserei Amerikában délebbre nyúltak, mint nálunk. A jégártól felszabadult területek — a Nagy-tavaktól eltekintve is — bővelkednek állóvizekben. Wisconsinban és Michiganben, ahol a limnológia fontos gócai alakultak, az állam területének 2,5%-a illetőleg 2%-a állóvíz. Ez több mint 11 ezer tavat jelent államonként. Michiganben az utóbbi 25 év alatt 2400 tavat vontak be a halászat programjába. Ezeket feltérképezték, fiziográfiájuk, élőviláguk ismert. Illinois állam vízkészlete az állam szükségletét ötszörösen haladja meg (= az USA vízszükségletének 1/6-od részével). Ontario kanadai tartománynak, mely hazánknál 11-szer nagyobb, egyötöde vízterület. Az előbb említett három állam egyenként kb. másfélszerese hazánknak. Sok a folyóvíz, forrás, mocsár is. New York állam folyói 112 ezer km-t tesznek ki. Itt a kereskedelmi halászattal szemben a sporthorgászat fejlett. A Dél-Atlanti államok mocsárvilágának egyik védett része 21 Balatonnal ér fel. Ezek csatornáiban élő Lepisosteus platyrhincus rendkívül lassú emésztésével és szedentárius életmódjával ugyanannyi táplálékon 2,5-ször nagyobb populációt tud fenntartani, mint ragadozó haltársai. Csupán néhányezer évesek s most is alakulnak sós mocsarak az Atlanti partokon. Florida közelében óceáni területen bugyognak fel édesvizű források. Kentucky karsztos vidékén, Indianában