Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
12. szám - Dr. Szabóné dr. Muhits Katalin: Közcsatornákba engedhető anyagok határértékének kérdése
Sz. Muhits K.: Közcsatornákba engedhető anyagok Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. 553 pár hónap múlva már fokozott mértékű korrózió mutatkozott. A város területén is sok csatornát és bekötést kell rendszeresen felújítani savas kimaródás miatt. Ugyancsak tetemes károsodást okozhatnak a közcsatornákban a különböző szerves oldószerek. Sok közcsatorna készült bitumenhabarcsba rakott klinker téglából, vagy pillér téglából. A bitument az oldószerek megtámadják és a csatorna beroskadását okozhatják. A kőagyagcsövek is bitumenes kötéssel készülnek, az oldószerek megtámadják a bitumenes tömítést és a kőagyagcsövek csatlakozásánál megszüntetik a vízzáróságot. Pózért a szerves oldószerekből rendszeresen leengedett kis mennyiség is rongálja a csatorna állagát. Sok szerves oldószer tűz- és életveszélyes is. A rongy és bőrhulladék, valamint hamu és homok (formázóhomok) a közcsatornába dugulást okozhat. Dugulást okozhatnak még a beengedett ragasztóanyagok, a legkülönbözőbb műgyanták, patyalin, murva, kavics, föld stb. Ezenkívül ezek a szivattyúzási üzemet is zavarják. Egyik szivatytyútelepünk hónapokon át küzdött a közcsatornába leengedett és ott kocsonyaszerűen megmerevedett műanyagtermékekkel. Ezek dugulást, rácseltömődést idéztek elő, míg ki nem nyomoztuk a leengedő üzemet és figyelmét fel nem hívtuk a következményekre. Üzemi szennyvízzel rendszeresen homokot beengedni nem szabad a közcsatornába, mert ez helyi lerakódásra, dugulásra vezethet. Nagy esőzés a közcsatornahálózatba sok homokot moshat be, de ez ritkán okoz dugulást, mert az egyidejűleg lefolyó vízmennyiség a homok nagy részét a befogadóba, vagy a szivattyútelepek homokfogóiba viszi le. Kellemetlen lerakódást okozhat a hamu beengedése is a közcsatornába, mert a dugulás veszélye mellett még az a biológiai szennyvíztisztításra is gátlóan hat. Megállapíthatjuk tehát, hogy a közcsatornáktól távol kell tartani savakat, szerves oldószereket, dugulást és a csatorna légterében életet, illetve egészséget veszélyeztető anyagokat . A detergenseket azért soroltuk az 1. táblázatba, mert a tisztítást zavaró hatásuk mellett habzást is okozhatnak a közcsatornában ; ugyanez tapasztalható gázgenerátorok fenolos szennyvizei esetében is. A cianid toxieitása Kittrell szerint a disszociációtól függ. Az egyszerű cianidok gyorsan disszociálnak, ezért rendkívül mérgezők. A komplex cianidok disszociációja a pH csökkenéssel rohamosan nő. Pl. a nikkelcianid kb. 1000-szer mérgezőbb 6,5 pH-nál, mint 8,0-nál. Schroeder közölt előírásai szerint a közcsatornába folyó szennyvízben meg kell követelni az egyszerű és komplex cianidok tökéletes elronesolását. A lengyel közcsatornára vonatkozó előírás összciánból 1 mg/l-t engedélyez. Karnovszky ugyanezt a mennyiséget közli mint megengedhető mértéket. Véleményünk szerint az előírásokban a különböző mérgező hatás miatt különbséget lehet tenni szabad és komplex cián között. Ez azért is lehetséges, mert analitikailag is jól elválaszthatók. A táblázatban is ezért különböztetünk meg komplex és szabad ciánra vonatkozó határértékeket. A jelenleg alkalmazható oldószerkinyerő berendezésekkel — oldószerfogó, kilevegőztetés — a vízben oldott oldószerek gazdaságosan nem nyerhetők ki, azért a határértékek megszabásánál benzol és széndiszulfid esetében erre is tekintettel kell lennünk. Természetesen a vízzel jól elegyedő oldószerek sem bocsáthatók be korlátlanul a közcsatornába, de ezekre vonatkozó kikötéseket még sem a szakirodalom, sem tapasztalataink alapján tenni nem tudunk. A táblázatba radioaktív anyagokat nem vettünk fel, mert ezek közcsatornába bocsátására vonatkozó előírásokkal nemzetközi szervezet foglalkozik. Az általuk megállapított határértékeket kell nekünk is alkalmaznunk. 2. táblázat A szennyvíztisztítást zavaró anyagok megengedhető halárértékei Taöjiuiia 2. IlpedeAbHbie donycmuMbie eeAu<iunu MamepuaAoe, Meuiawii/ux oiucmKt cmowbix eod Tabelle 2. Zulássige Grenzwerte für Substanzen, die die Abivasserreinigung stören können mg/1 Króm VI 20 Réz 25 Bárium 100 Ólom 10 Kadmium 10 Arzén 5 Higany 2 Cink 15 Nikkel 10 Fluór 100 A Fővárosi Csatornázási Művek az Országos Vízügyi Főigazgatóság által megszabott irányelvek szerint készítette el a főváros csatornázásának távlati tervét. A terv szerint a főváros szennyvizei biológiai tisztítás után kerülnek majd a befogadóba, a Dunába. Ez a tény nagymértékben befolyásolja a csatornába beengedhető szennyező anyagokra vonatkozó előírásokat. Egyrészt ennek alapján olyan szennyvizek esetében, amelyek háztartási szennyvízzel együttesen biológiailag jól tisztíthatók, engedmények tehetők, illetve nem szabad szigorú előírásokat alkalmazni. Gazdaságosság szempontjából igen helytelen lenne a túlnyomóan szerves szennyezödésü szennyvizeknél, mint pl. tejüzem, konzervgyár stb. BOI^-re határértéket megadni. Másrészt viszont éppen a biológiai szennyvíztisztítás zavartalansága miatt kell pl. a nehézfémekre határértéket megszabni. A főváros területéről naponta közel egymillió m 3 szennyvíz kerül a befogadóba tisztítatlanul. A főváros csatornázása távlati tervének végrehajtása azonban majd felszámolja — természetesen évek múlva — a befogadó szennyeződésének prolémáját. Ezért nem szabad a népgazdaságot ma olyan berendezések költségeivel terhelni, melyek végső soron — a szennyvíztisztítás megvalósításával — úgyis feleslegessé válnak. A határértékek megszabása és alkalmazása során tehát ezt a körülményt mindig figyelembe kell venni. Másrészt a befogadóra ma is káros és a jövőbeni szennyvíztisztítást is zavaró anyagok közcsatornába való jutását mielőbb korlátozni kell. Űj üzemek létesítésekor ezt figyelembe kell venni és a régi üzemeknél is fokozatosan meg kell valósítani az ilyen természetű szennyvizek helyi kezelését.