Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
12. szám - Dr. Szabóné dr. Muhits Katalin: Közcsatornákba engedhető anyagok határértékének kérdése
552 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. SZENNYVÍZTISZTÍTÁS Közcsatornákba engedhető anyagok határértékének kérdése Dr. SZABÓN É, dr. MUHITS KATALIN* Az 1/1961. (I. 22.) Korm. sz. rendelet 9. §-a és az 52/1961. (.V.E. 1962. 1.) OVF. számú utasítás 10. §-a értelmében közcsatornába csak a csatornamű megszabta kezelés után szabad az üzemi szennyvizet bevezetni. Távol kell tartani a közcsatornától az olyan anyagokat, melyek a csatorna állagát, vagy a csatornában dolgozók egészségét, testi épségét veszélyeztetik. A rendelt értelmében a főváros területén a Fővárosi Csatornázási Műveknek feladata a közcsatornába engedhető anyagok minőségi és menynyiségi meghatározása. Az R. 6. §-a Vhu. 4. §-a előírja, hogy milyen minőségű szennyvizek engedhetők a befogadóba. A Fővárosi Csatornázási Műveknek a csatornahálózat fenntartás szempontjai mellett a befogadóra vonatkozó előírásokat is szem előtt kell tartania. A közcsatornába bebocsátható anyagok mennyiségére és minőségére vonatkozóan a rendelet végrehajtási utasítása és a főváros Csatornázási Szabályrendelete is csak általános előírásokat tartalmaz. Az alábbiakban ismertetjük e kérdéssel kapcsolatban a Fővárosi Csatornázási Müvek eddigi kialakult álláspontját. A közcsatornába engedhet ő ipari hulladék anyagok előírásánál tehát a következő szempontokat kell figyelembe venni : 1. A közcsatorna üzemeltetését akadályozzák, mert : a) SÍ közcsatornában dolgozók életét, egészségét veszélyeztetik, b) károsak a közcsatorna anyagára. 2. Zavarják a távlati tervben előirányzott szennyvíztisztítást és károsak a befogadóra. A szerves oldószerek ~ O jelzése úgy értelmezhető, hogy egyszerű — nem bonyolult műszeres — módszerrel jelenlétüket ne lehessen kimutatni. Egyszerűbb módszerek alatt az ülepítést vagy az e célra módosított .Marcwsson-feltéttel történő desztilláeiót értjük. Desztillációval ki nem mutatható mennyiségek gyakorlatilag nem jelentősek és ezért elhanyagolhatók. Részleteiben tehát az emberre, valamint a közcsatorna állagára és üzemére káros anyagok határértékeinek megszabásánál szigorú elbírálás szükséges (1. táblázat). A közcsatornában lévő szennyvizet hígító vízként felfogni ebben az esetben nem szabad, mert még mielőtt az elkeveredés bekövetkezne, sok anyag a bekötés helyén már kifejtheti káros hatását. A közcsatornába beömlő szennyvíz éppen ezért nem tartalmazhat egy bizonyos határértéket meghaladó mennyiségben káros, illetve károssá váló anyagokat. Budapest közcsatornahálózatának tekintélyes része igen régi, sok csatorna épült a múltban mész* Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. 1. táblázat A közcsatornák üzemeltetését zavaró anyagok megengedhető határértékei TaöAuifa 7. ÍIpedeAbHue donycmuMbte ÖMIÍTOHW MamepuaAoe, Meuiawufux aicnAoamaifuii KOMMynaAbHOü KanaAiuaifiiOHHOÜ cemu Tabelle 1. Zulássige Orenzwerte für Substanzen, die den Betrieb von öjfentlichen Kanálén stören können Hőmérséklet 400 C° pH 6,5—10,0 Szulfát > 400 mg/l Kátrány 50 mg/l | éterextrakt 60 mg/í Fenolok 80 mg/l Kénhidrogén 1 mg/l Szabad klór 50 mg/l Benzin Benzol 1 ml/l Xilol -0 Toluol ~0 Széndiszulfid 2 ml/l Triklóretilén ~0 Éter —0 Kloroform ~0 Üledék 20 ml/l Szárazanyag-tartalom 3,0 g/l Homok ~0 Hamú <~0 Rongy, bőrhulladék Detergensek : anionaktív 50 mg/1 kationaktív 5 mg/l Rodanid 100 mg/l Összetett cián (kénsavas desztillációval) 1 mg/l Egyszerű cián (borát pufferrel " ledesztillálva) , . 0,2 mg/l kőből, románcementből. Ezek állagát a befolyó savas vizek igen nagy mértékben rongálják és sok milliós károkat okoznak a népgazdaságnak. Kőagyagcsőből építeni közcsatornát igen költséges lenne és nem is lehetséges, mert nálunk csak kis átmérőjű kőagyagcsöveket gyártanak. Általában csak üzemi savas szennyvíznek a közömbösítő berendezéséig történő elvezetésére épülnek belső csatornák kőagyagcsőből. Tapasztaltuk már azt is, hogy még kőagyagcsatorna is tönkrement savas szennyvíz hatására. Egyik üzemből pl. kőagyagesatorna vezette a szennyvizet a gyűjtőig. Pár év múlva a kőagyagból épült csatornát ki kellett cserélni, mert a csatorna légterében a felszabaduló savgőzök ujjnyi bemaródásokat okoztak. Betoncsatornák saválló vegykezelése igen költséges, de tulajdonképpen nem is oldja meg a problémát, mert a szivattyútelepekre sem szabad savas vizet lebocsátani. Egyik új szivattyútelepünkre rendszeresen érkezett savas (3—4 pH-jú) szennyvíz, melynek hatására a gépi berendezéseken
