Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Könyvismertetés

536 Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. Zsuffa 1.: A közvetlen mérések szerepe POJIb HEÍlOCPEflCTBEHHblX M3MEPEHMPÍ B OnPEflEJIEHMH BOflHblX PECYPCOB HEEOJlb­LLIHX BOflOTOKOB M-p H. )Ky#0a ABTOP CHHTaeT Heo6xoflHMbiM BbinojiHeHHe Heno­cpeacTBeHHbix n3MepewiH nonojiHeHHH Teopera­MECKHX METOHOB no onpeae^EHHRO BOŰHWX pecypcoB B cjiyiae nojiHoro, HJIH qacTHHHoro OTCVTCTBHH rn«po­jiorniecKHX naHHbix. Hanjiymune pe3yjibTaTbi aocTHra­KJTCH c NOMOMBK) COCTABJIEHHH T. H. MOMenmaAbHbix npo­doAbHbix npocpUAeü pacxodoe. C noMombio 3THX npoi}w.neft B nepBofi onepe«H n,o­nojiHHioTCH űaHHbie no MajibiM BOflOTOKaM, HO nocjie CHCTeMaTHMeCKHX MHOrOJieTHHX paŐOT MOWHO nOCTpOHTb TaKHM >Ke nyTeM H Hane>KHbie naBOflOWHbie npo«ojibHue npO(j)HJIH. XlllH CbeMKH MrHOBeHHblX npOflOJÍbHblX npo­<}»Hjieíi pacxonoB BecbMa npHroflHbi H3MepnTejibHbie rpynnu npn ynpaB/ieHHHx BoaHoro Xo3jifiCTBa. HMCHHO C HX C03«aHHeM MO>KHO pa3BHTb 3T0T HOBblÜ CnOCOŐ U3Me­peHua, KOTOPWÍÍ 03Ha<jaeT KaMecTBeHHoe ii3MeHeHne B H3MepeHHax pacxofla. CymHocTbio 3Toro MeTOíia ímjiaeTCH cjienyiomee: u3MepeHüfi eedymcn KOHifenmpupoeaHHO eo epeMenu u e npocmpaHcmee euöupan HauöoAee eaxcnue yiacmKU c motKu 3peHUH npaKmmecKux ifeAeü, UAU Komopue aenn­Kmca nauöOAee. uHmepemuMu c eudpoAoeuieacoü mowu 3penuH. IlocAe KpamicoepeMeHHOZo, UAU öOAee npodoAotcu­meAbH0Z0 naÖAwdenun omdeAbHbix ynacmKoe MOMCHO nepe­necmu npucnocoŐAeHUH, U3MepumeAbHue zpynnu na noeue meppumopuu. TÜKUM 0öpa30M ne nado co3damb noeyw cemb ÖAH u3Mepenuü, a pe3}'Abmambi no nodpoőHbiM HQÖAtodcHUHM oöecnenueaiomcfi nod pyKoeodtmeoM cne­íjuaAucma, xopouio 3Hawu;ezo daHnyw meppumopuw. CAedoeameAbHO opzaHü3aifun zudpoAozmecKux u3Mepenuü H6Anemc<i nodoöHoü K cen3u Mewdy zeode3U.HecKUMU cteM­KÜMU ynpaeAenuü Bodnozo Xo3HÜcmea u eocydapcmeeH­noü 6a3UCHOŰ cemu eeode3uu. O HeoöxoduMocmu ux ACZKO yöedumbcn. Einfluss der direkten Messungen auf die Ermittlung des Wasserdargebots von Kleinwasserlaufen Dr. I. Zsuffa Als Ergánzung der theoretischen Verfahren für die Berechnung der Wasserdargebote im Falle voll­kommen oder teilweise fehlender hydrologischer Anga­ben erachtet Verfasser auch unmittolbare Durchfluss­messungen zur Komplettierung der Angaben für er­forderlich. Beste Ergebnisse lassen sich durch Auf­nahme von sogenannten momentanen Abflusslángs­schnitten erzielen. Mit Hilfe derartiger momentaner Abflusslángs­schnitten können in erster Reihe die auf Niedrigwásser bezüglichen Angaben ergánzt werden, jedoch nach jahrelangen systematischen Arbeiten können auch zuverlássliche Hochwasserlángsprofile entwickelt wer­den. Für die Erhebung derariger momentaner Abfluss­lángsprofile sind die Messgruppen der Wasserwirt­schaftlichen Direktionen vorzüglich geeignet. Gerade die Aufstellung dieser ermöglicht ein neuartiges — in der Durchflussmessung eine qualitative Veranderung bedeutendes — organisiertes Messverfahren. Das Wesentliché in dieser Methode ist, unsere Erhebungen sowohl zeitlich als auch rdumlich konzentriert durchzuführen. Hierbei werden jene Oebiete ausgewáhlt, die für die Praxis von grösster Bedeutung sind oder in hydrologischer Hinsicht ausserst interessieren. Nach Erhebungen kürzerer oder langerer Dauer in dem einen Gebiet können die Messvorrichtungen und Messgrup­pen in anderen Gebieten eingesetzt werden. Es wird alsó nicht ein neues Messnetz eingerichtet, sondern unter Leitung eines mit dem entsprechenden Gebiet vertrauten Fachmanns werden die .Ergebnisse aus den ausführlichen Beobachtungen gezeitigt. In organisatorischer Hinsicht sind alsó die hydrologischen Messungen dem Verhaltnis der Vermessungen der Direktion zum Festpunktnetz der Landesvermessung ahnlich. Hierbei ist die Not­wendigkeit beider Tátigkeiten offensichtlich. Könyvsorozat a vízépítési kutatásról Figyelemre méltó könyvsorozat kiadását kezdte meg a csehszlovákiai Státni nakladatelstvi technické literatury (Állami Műszaki Kiadó) és a Slovenské vydavatel'stvo technickej literatury (Szlovák Műszaki Kiadó). A vízépítési kutatás elvi alapjait, elméleti kérdéseit, módszereit, eszközeit, egyes érdekesebb ered­ményeit tervezik könyvsorozatban összefoglalni, is­mertetni. A sorozat első kötete a közelmúltban meg­jelent.* Ebben a kötetben a Szerzők a hidromechanikai kismintavizsgálatok elméleti alapjait — a hasonlóság mechanikai alaptételeit —, a kismintavizsgálatok gyakorlati kérdéseit foglalták össze. Ismertetik a hidrau­likai laboratóriumi berendezéseket, felszereléseket, a laboratóriumban gyakrabban alkalmazott műszereket, a nyomás alatti rendszerek, a vízfolyások, a duzzasztó­művek, a völgyzárógátak, a vizerőtelepek, a hajózsili­pek, a vízellátási, a csatornázási, az öntözési létesítmé­nyek, a tengeri építmények hidraulikai kismintavizs­gálatának átszámítási és gyakorlati kérdéseit. Az is­mertetett módszerek alkalmazásának megvilágítására elsősorban a csehszlovákiai vízépítési gyakorlatból szár­mazó számos példa szerepel a könyvben. A szerkeze­teket, a műszereket, a berendezéseket, a kismintákat áttekinthető ábrák, fényképek szemléltetik. Megtalálható a könyvben a levegővel végzett kismintavizsgálatok módszerének leírása, befejezésül pedig a csehszlovákiai hidraulikai laboratóriumokat, valamint a Nemzetközi Hidraulikai Kutatásügyi Szövetség munkásságát is­mertetik a Szerzők. A sorozat további, későbbiekben kiadandó kötetei a hírek szerint a vízépítési műtárgyakkal kapcsolatosan a természetben végzett és végzendő hidraulikai és épí­tési mechanikai mérésekkel, az analógiák módszerei­nek vízépítési alkalmazásával és a kismintavizsgálati módszerek' gyakorlati alkalmazásával összefüggő kér­dések tárgyalását fogják tartalmazni. A sorozat első kötetének megjelenése számos gon­dolatot ébreszt. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a leg­gyorsabban fejlődő tudományágak csoportjába tartozó hidromechanikai kismintavizsálatok ismerethalmazát összefoglaló munka I. I. Levi 1960-ban megjelent könyvétől eltekintve az utóbbi időben nem jelent meg. A hidromechanikai kismintavizsgálatok tudománya nemcsak aránylag gyorsan fejlődik, hanem az ide tar­tozó elméleti ismeretek egyre inkább széjjel is ágaznak, a legkülönbözőbb határtudományok területére nyúlnak át. Így még azoknak is tetemes munkát jelent a fejlő­dés figyelemmel kísérése, akik ezen a munkaterületen dolgoznak. Ugyancsak egyre szélesebb területet ölelnek fel a hidromechanikai kismintavizsgálatokkal összefüg­gő gyakorlati-technikai ismeretek is. J. Öábélka és P. Nóvák könyve a később kiadandó, az analógiák elvén alapuló kisminta vizsgálati eljárásokat tárgyaló kötettel együtt a cseh és szlovák nyelvterüle­ten várhatóan jó áttekintést fog adni a hidromechanikai kismintavizsgálatok elméleti alapjairól, alkalmazási le­hetőségeiről. Nagyon hiányzik azonban a megjelent kötetből az analógiák élvének, hidromechanikai alkal­mazási területének, az ezzel a módszerrel elérhető ered­ményeknek ismertetése. Jelentősen fokozta volna a már megjelent munka használhatóságát, érdekességét és jelenleg is nagy értékét, ha a sorozat szerkesztői az analógiák elvén alapuló módszereket tárgyaló fejezetet ehhez a kötethez csatolták volna. Ebben az esetben ugyan feltételezhetően nagyobb lett volna az első kötet ter­jedelme, mint a többi köteté, azonban az első kötet gondolati egysége kedvéért nemcsak érdemes, de szük­séges is lett volna az analógiák módszerét az első kötet­ben tárgyalni. (Folytatás az 545. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom