Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Dr. Ungár Tibor: Löszfajták fizikai sajátságai

537 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. HIDROGEOLÓGIA i Löszfajták fizikai sajátságai Dr. USGÁE TIBOR* A hazai löszféleségekkel számos közlemény foglalkozik kőzettani [4—6, 15, 21—24], földtani [10—14] és talajtani [17—19] szempontból. Ezzel szemben fizikai sajátságaik, főként a műszaki szempontból fontos képlékenységi és tömörségi tulajdonságok lösz fajtánként kevésbé ismeretesek, annak ellenére, hogy a löszféle üledékek síkságaink, dombvidékeink nagy területet borító földtani képződményei s így a talajmechanikai munkák során gyakran kerülnek előtérbe. Ez a látszólagos ellentmondás onnan származik, hogy a műszaki jellegű talajvizsgálatok során többnyire csak az egyik, a száraztérszíni változatot tekintik lösznek. Kz a löszféleség esetleges makroporozitásával s ezzel kapcsolatos roskadási hajlamával gyakorlati okokból jelentékeny figyelemben részesült, ezért sajátságai részletesebben ismeretesek [1—3, 7, 8]. Ezzel szemben pl. az Alföldön igen gyakori infúziós lösz a talajmechanikai, alapozási talajszelvényeken csaknem mindenkor iszap- vagy sovány agyagtalajként szerepel. Egyéb löszváltozatok hullóporos eredete a műszaki talajvizsgálatok során szintén ritkán jut kifejezésre. A tanulmány célja az előző gondolatokból kiindulva kettős : 1. A hazai löszféleségek, hullóporos üledékek keletkezésének, beosztásának ismertetése, de csak a műszaki talajvizsgálatok igényeinek megfelelő ' keretek között. 2. Eredeti vizsgálatok alapján az egyes löszféleségek fizikai sajátságainak bemutatása. A löszfajták keletkezése, beosztása A lösz légi úton, nagy távolságról szállított, földtanilag pleisztocén időszaki, finomszemcséjű törmelékes üledék. Uralkodó része lebegtetve szállított pornemű anyag, azonban alárendeltebb mennyiségben a felszínen görgetve szállított, homokszerű anyagot is tartalmaz [10,15]. Bebizonyosodott, hogy a hullóporos anyag regionálisan nagy kiterjedésű felhalmozódása meghatározott ős éghajlattani körülményekhez kötött jelenség. A löszképződés idejét a pleisztocén száraz nyará, hótalan zord telű szakaszaira helyezik [17]. Ezekből a tényekből és az előbbi meghatározásból következik, hogy, bár alárendeltebben, előfordulnak olyan vízi lerakodásból származó, vagy a pleisztocéntől eltérő földtani időszakban keletkezett üledékek, amelyek a lösz egyik-másik sajátságát mutatják, ezek lösznek nem tekinthetők. A löszféleségek közötti legfőbb kapcsolatot tehát a hullóporos származás és az ős éghajlattani követelménynyel kapcsolatos keletkezési idő képviseli. * ÉM Szegedi Tervező Vállalat, Szeged. Az üledékfelhalmozódás helyi különbségei, továbbá az üledéket ért utólagos hatások az üledék-sajátságokban jelentős különbségeket eredményeztek, ami egyes löszváltozatok elkülönítését teszi szükségessé. Löszféleségeink — műszaki szempontból kielégítő részletességű — beosztását a következőkben ismertetjük. 1. Ha a hullópor száraz, mély-talajvizű, sztyepp- vagy erdősztyepp-vegetációval borított olyan területre került, amelyet ártéri, belvízi elöntés utólag sem érintett, az üledéket száraztérszíni Zösznek nevezzük (régebbi, ma már helytelen elnevezései : „valódi", „szárazföldi", „típusos" lösz). A szemcsék illeszkedése ennél a lösz-féleségnél a leglazább. Jelentékeny mennyiségű mészkarbonátot tartalmaz. Fakósárga, függőleges elválásra hajlamos, a benne található csigamaradványok kizárólag száraztérszíni fajokhoz tartoznak. Ez a löszféleség dombságainkon és középhegységeinkben gyakori. A szemcsék nagyságrendjénél nagyobb likacsokat tartalmazó, makroporózus löszök ebbe a csoportba tartoznak. 2. Ha a hullópor sekély-talajvizű, nedves vagy vízborította felületre került, az üledéket infúziós („ázott") lösznek nevezzük (régi elnevezései : ,,vízi"-lösz, tágabb értelemben vett „mocsár"lösz). Ilyen területek : nedves talajú rétek, sekély tavak, árterek. A felfogó térszín vízborítottsága szerint réti, tavi, ártéri változat különböztethető meg. Az infúziós lösz változatának tekinthető az utólagos mocsári elborítottság következtében elváltozott lösz : a szűkebb értelemben vett mocsári lösz is. Az infúziós lösz többnyire világos sarga, azonban mélyebb szintekben, valószínűleg a talajvízszint alatti reduktív vegyi hatások következtében szürke, kékes-szürke is lehet. Többnyire jelentékeny mészkarbonátot tartalmaz, néha — kilúgozási folyamat következtében — mészkarbonát-tartalma csekély. Gyenge vízszintes rétegezettséget mutat. Vízi, vagy vegyesen, vízi és száraztérszíni csigafajok héjait tartalmazza. Az Alföldön igen nagy területeket borít. 3. Említettük, hogy a korszerű felfogás értelmében [10,15] a lösz alárendeltebb mennyiségben mindenkor tartalmaz görgetve szállított, homokos összetevőt is. Ha a görgetett anyag mennyisége jelentékeny, az üledékféleséget futóhomokos Zösznek, ha a görgetett anyag van túlsúlyban, löszös futóhomokn&k nevezzük. A homokosság oka lehet egyidejű porhullás és futóhomokképződés, vagy a már leülepedett por és futóhomok utólagos, főleg képződmény határok közelében létrejött keveredése, más felfogás szerint [11] a jelenség a felfogó térszín domborzatával és az ezzel kapcsolatos aerodinamikai következményekkel magyarázható. Színe sárga, szürkéssárga, az előbbieknél kisebb mészkarbonáttartalmú löszféleség.