Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga Lajos

HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM 9. SZÁM381— 428 oldal Budapest, 1964. szeptember DR. VARGA LAJOS 1890 — 1963 1890—1963 : hét évtizedet meghaladó életpálya kezdete és vége. Varga Lajos egyéniségének jellemvonásai : szerénység, őszinteség, becsületes gondolkodás, kötelességtudat és helytállás, emberiesség, hazaszeretet és tudományos érdeklődés. A róla alkotott kép évtizedek folyamán csak teljesebbé lehetett, mert csak egy arca volt, az igaz ember area. Az igaz ember életpályája nem lehet mentes küzdelmektől, de mindig megtalálja a megoldást, és emelt fővel nézhet előre és felfelé. Désaknán született. Középiskoláit Désen, az egyetemet Kolozsvárt végezte. Apáthy István intézetében kezdi tudományos munkásságát. Az 1914. év kettős mérföldkő életében : ekkor nyeri el az egyetemi doktori fokozatot a milcrofauna egy édesvízi csoportjára vonatkozó faunisztikai tanulmányával. Ezt a Rotatoria vonalat egész tudományos pályáján megtartja. Ugyanebben az évben bevonul, s három évtizeden át mint katona állja meg helyét. Az első világháborúban több mint három évig frontszolgálatot teljesít. Majd mint katonatanár, csakhamar tényleges állományba kerül. Így lesz Sopron második otthona. Itt fejlődik tudományos kutatóvá. Pályafutásában jelentősége van a soproni Erdészeti és Bányászati Főiskola talajtani tanszékével és annak vezetőjével, Fehér Dániellel való kapcsolatának, mely intézeti munkalehetőséget biztosított számára. A vizek iránti érdeklődós hidrobiológussá, a soproni lehetőségek talaj biológussá formálták a jól képzett zoológust. Kiváló zoológiai felkészültségével, széleskörű természettudományos érdeklődésével, olvasottságával, nyelvismeretével, alaposságával a tudomány haladását követi. A negyvenes évek újabb fordulatot jelentenek életében. 1943-ban, mint a katonai nevelőintézet tanára, nyugalomba vonul. 1944-ben tudományos kutatóként alkalmazza a Halélettani és Szennyvíztisztító Kutatóintézet (Halélettani Kutatóintézet), de még ebben az évben visszarendelik tényleges szolgálatra. Győrbe, majd Bajorországba kerül, s csakhamar francia fogságba jut, ahonnan 1946-ban jön haza. Pár év múlva a Magyar Tudományos Akadémia Talajbiológiai Intézetének kötelékébe kerül, s Fehér Dániel halála után (1955) átveszi a kutatólaboratórium vezetését. Ennek az intézménynek átszervezése után az Agrártudományegyetem soproni Erdészeti kara Erdővédelmi tanszékén, majd az Erdészeti és Faipari Egyetem Termőhely-ismerettani tanszékén dolgozik élete végéig. Eseményekben gazdag félévszázadon át lankadatlanul dolgozott. Dudich Endrétől — akihez szoros barátság fűzte — tudjuk, hogy „sajátkezűleg gépelt irodalmi jegyzéke 446 címet tartalmaz, s ehhez még vagy hármat kell hozzáadnunk, melyek megjelenését már nem érhette meg. Ebben a kb. 450 címben benne van minden — mondja Dudich — hivatalos kötelezettsége, életének sorsfordulatai, tudományos irányai, kutatási eredményei, tudomány terjesztő pedagógiai munkái. Tudományos dolgozatai (170) három csoportba foghatók: rendszertan és állatvilágkutatás, limnológia és talajbiológia", utolsó éveiben barlangbiológia. A belvizek kutatása kezdettől fogva, elkerülhetetlenül, ekológiai szemlélettel indul. Varga Lajos kutatásaiban ez az irány mindinkább érvényesül, nemcsak limnológiai tárgyú tanulmányai-