Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Dr. Varga Lajos

382 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Dr. Varga Lajos ban, de talajbiológiai kutatásaiban is. Egy bizonyos lakóhely élővilágával vagy a biota valamely tagjával foglalkozva, mérlegeli a közvetlen és tágasabb környezetet, sőt, időben visszatekintve, felidézi a tótörténeti múltat. E szemlélet mellett biztos és széles alapot ad kutatásaiban a belvizeket jellemző két állatcsoportnak, a Rotatoriáknak és Gastrotricháknak alapos rendszertani ismerete s általában jó zoológiai felkészültsége. Az ilyen kettősség a belvizek kutatásában különösen gyümölcsöző. Jó példa erre a kis-balatoni Rotatoria tanulmánya (1946). A tihanyi intézet felkérésére vett részt az Intézet szervezte tanulmányúton 1938-ban. Munkáját önzetlenül, a reá jellemző teljes odaadással, alaposan végezte. A terepen azonnal tájékozódott, és sorba vette — a kerekesférgek előfordulásának ismeretében — a különböző vízi lakóhelyeket. A minták elemzésével nyert adatokat rendszertani és ekológiai szempontból értékelte. 117 fajt határozott meg, s megállapította a Kis-Balaton vízterülete sajátosságaként pl. azt, hogy a víz tömegét benépesítő 42 fajnak csak 21%-a lebegő forma, a többi planktonvendég. Megállapította egyes fajok és a közvetlen környezet, ebben az esetben a különböző vízinövények állománya, közötti kapcsolatot, felismeri itt is a Balaton mikroflórájára és mikrofaunájára általában ismert, de kellőképpen még nem tanulmányozott jelenséget, a „törpenövést". Ezek a megállapítások magukban is értékesek, de a tanulmány értékét tetézi a mai Kis-Balaton kialakulásával foglalkozó rész, melyet irodalmi források alapján dolgozott ki. Egy kerekesféreg tanulmánynak tótörténeti szemlélettel való kiegészítése azt mutatja, hogy a szerző szükségét érezte a környezeti múlt felidézésének, abból a célból, hogy a jelen helyzetet megérteni lehessen. Kutatásainak rendszerességét, mondhatni tervszerűségét mutatják egyéb balatoni tanulmányai. Mint önzetlen vendégkutató már ott van a Múzeum révfülöpi állomásán, Tihany elődjén, majd Tihanyban. Rendre veszi a vízi lakóhelyeket, s bár nem kerülhetett sor valamennyire, a Balatoni Faunakatalógusban a Rotatoria rész a legnagyobb, Varga Lajos ekológiai szemlélettel végzett faunisztikai kutatásai eredményeképpen. Kutat a tó közvetlen környékén is, a beömlő vizekben, és mindenütt rámutat a környezet és élővilág benső kapcsolatára. Ez kitűnik pl. azokból a dolgozatokból, melyekben a tó körüli nedves homok élővilágát veszi számba, hazánkban először (1938, 1957), de akkor még külföldön is alig van példa a pszammon kutatására. Felismeri a vízi jellegű sajátos környezet hatótényezőit, és jó magyar elnevezést (átitató vizek) vezet be az „intersticiális víz" megfelelőjeként. Rendszerező és átfogóképesség, limnológiai szemlélet mutatkozik : „A tó fogalmáról, figyelemmel hazai állóvizeinkre" c. tanulmányában (1954). Ebből kitűnik a szakirodalomban való tájékozódottsága mellett a hazai állóvizek közvetlen vízföldrajzi ismerete s a magyar szaknyelv kifejlesztésére való egészséges és iránytmutató törekvése. Varga Lajos szívesen dolgozik munkaközösségekben és szívesen látott tagja azoknak. Ilyen minőségben hazánk különböző tájain végez kutatásokat. Vannak külföldi vizekre vonatkozó tanulmányai is. Limnológiai felkészültségét s e tudományág fejlődése iránt való érdeklődését tanúsítják azok a tudománytörténeti tanulmányok^ melyeket F. A. Forelről, a limnológia európai atyamesteréről születése eentennáriumának alkalmából írt (1941), vagy amelyekben A. Thienemannak a modern limnológia európai megalapítójának munkásságát értékelte (1942, 1960). Alapos tanulmányaival nemcsak a hazai limnológusoknak nyújtott segítséget : a nemzetközi irodalom forrásmunkának tekinti a Pütter-elmélet 25 éves évfordulójára írott dolgozatát (1934). A. Pütter német fiziológus a vízben oldott szervesanyag trofikus jelentőségével is foglalkozott. Ez a kérdés azóta, s napjainkban is, érdekli a vízi élet kutatóit. Konkrét esetekben, korszerű kísérletes vizsgálatokkal, tisztázódik már ez a kérdés. Ma az oldott szervesanyagoknak nemcsak trofikus értékét vizsgálják, de a vízi biota valamely tagjának a többi tagra, a környezet közvetítésével, kifejtett hatását is. Nem térhetek ki a Fertő-tanulmányokra, melyek száma kb. 40, sem a körülbelül ugyanennyi talajbiológiai munkára, halászati dolgozatokra. Csak megemlítem gazdag ismeretterjesztő munkásságát, is, mely mind a tárgy kiválasztásában, mind a jó pedagógusra valló közlési módban példamutató lehet. Bármilyen hosszú is ilyen közleményeinek listája, mértéktartással nem ment az sem hivatalos, sem tudományos tevékenységének kárára. Mindez kitelt rendkívüli munkaképességéből. Nemes célja a természettudományos ismereteknek szélesebb körben való terjesztése volt. A Magyar Hidrológiai Társaságnak aktív és megbecsült tagja, vezetője a Fertő-kutatás Tudományos Bizottságának, alelnöke a Limnológiai Szakosztálynak. A Társaság Varga Lajos munkásságát a Schafarzik-érem odaítélésével ismerte el (1960). Kitüntetésekben egész pályáján része volt. A harmincas években kétszer kapta meg a Természettudományi Társulat Rauer-pályadíját. A Kolozsvárról Szegedre került egyetemen, ahol 1927 óta, mint magántanár, limnológiát adott elő, c. rendkívüli tanári címet kap 1936-ban. 1940-ben az Akadémia levelező tagja lesz, 1949-ben tanácskozótag. 1955-ben a biológiai tudományok doktora fokozattal tüntették ki. Varga Lajos munkásságának érdemeit elismerték a felettes hatóságok és tudományos fórumok. Minket, a Hidrológiai Társaság tagjait s a Limnológiai Szakosztály szűkebb körét buzdítson minden vonalon helytállásra derék szaktársunk példája. JRODALOM Dudich Endre : Dr. Varga Lajos emlékezete. Előadás a Magyar Biológiai Egyesület Állattani Szakosztályában. 1964. május 8. Kézirat. Varga Lajos : Munkásságának jegyzéke. Kézirat. Dr. Sebestyén Olga