Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

8. szám - Németh László: A mecseki perm antiklinális repedésvizei

Németh L.: A mecseki perm repedésvizei Hidrológiai Közlöny 1964. 8. sz. 363 d) Az összefüggő repedésvizek zónáját felépítő rétegcsoportokon belül a képződmények összetétele (szemszerkezet, kötőanyag stb.) nagyon sűrűn változik. A különböző összetételű rétegeknek eltérő a repedéshálózatuk. A tektonikai eredetű repedések általában csapás- és dőlésirányukat változatlanul megtartják ugyan a különböző összetételű rétegeken keresztül, azonban a rétegeken belüli elsődleges repedésekből felépített hálózat a kőzetek összetételével párhuzamosan változik. Erre példát a 8. ábrán mutatunk, amely függőleges metszetben feltünteti a leggyakoribb elsődleges repedéshálózat-típusokat az összefüggő repedésvizek övén belül. Elsődleges repedéseknek nevezzük azokat a nemtektonikai eredetű repedéseket, melyek a kőzetek kiszáradása, tömörödése, térfogat- és hőmérsékletváltozása, fizikai-kémiai átalakulása következtében keletkező belső feszültségek hatására keletkeznek. Üledékes összeálló tömör kőzeteken belül meg lehet ismerni őket arról, hogy csak egy-egy rétegpadhoz kapcsolódnak, nem szelnek át több réteget, hanem réteghatárokon, réteglapmenti elválásokon befejeződnek. e) Szemcsés, vizet vezető fiatalkorú képződmények települése általában közel vízszintes, a vízmozgás irányával megegyező. A repedésvizeket vezetű idősebb képződmények települése azonban a hegységszerkezeti mozgások következtében már nem vízszintes, hanem vízmozgás irányával általában szöget zár be, tehát a víz szivárgása közben állandóan változó repedéshálózatú rétegeket érint (8. ábra). 2. A repedéshálózat alaki felépítése általában olyan, hogy nem biztosítja a szivárgási tulajdonságok izotróp voltát. Ha meghatározzuk egy repedéshálózat-típusra a k áteresztőképességi együtthatót, csak egy számot kapunk, de hogy az melyik irányban érvényes, azt nem tudjuk s nem ismerjük a különböző irányokban érvényes áteresztőképességi együtthatót. A repedéshálózatok szivárgási tulajdonságainak anizotrop voltát a 9. ábrán érzékeltetjük néhány alapvető repedéshálózat-típusnál, azok vízszintes metszetében. Könnyen beláthatjuk, hogy az ábrán közölt b és c repedéshálózat-típusoknál a szivárgási a, b, és c, a homokkovek-konglomerálumok legfontosabb elsődleges repedéshálózal típusait mulató rétegek 8. ábra. A repedéshálózat inhomogén állapotát okozó elsődleges repedéstípusok az összefüggő repedésvizek övében (Ideális szelvény) <t>ueypa 8. Tunu nepeumux mpeufun « nonce, cea3aHHbix Mejicdy coöoü eod e mpeiifunax, ebuueawufue neoÖHopodHoe cocmoHHue cemu mpeufun (HAea.ibHbiií pa3pe3) Abb. 8. Die den inhomogénén Zustand des Spaltnetzes verursachenden primáren Spalttypen in der Zone der zusammenhángenden Spaltwásser b, C, a, b, C, alapvető repedéshőiőzat-tipusok vízszintes metszetei 9. ábra. A repedcshálózatok anizotrop szivárgási állapota <Pueypa 9. Anu3omponnoe cocmoHHue (punbmpaquu e cemu mpeufUH Abb. 9. Anisotroper Sickerungszustand der Spaltnetze tulajdonságok olyan nagymértékben változhatnak a szivárgás irányának változásával párhuzamosan, hogy a rájuk jellemző k együttható a szivárgásnak legjobban kedvező irányban két-háromszorosa is lehet, mint amekkora a szivárgásnak legkevésbé kedvező irányában. Bármelyik repedéshálózattípusnál fúrásokban megállapított áteresztőképességi együttható iránynélküli skaláris mennyiségnek tekinthető. Szemcsés kőzeteknél is iránynélküli mennyiség az áteresztőképességi együttható, de mivel azoknak izotróp szivárgási tulajdonságait gyakorlatilag elfogadhatjuk, az áteresztőképességi együtthatójuk minden irányban azonos. Az összeálló tömör kőzetek repedéshálózata azonban nem biztosítja a szivárgási tulajdonságok izotróp állapotát, tehát a repedezett kőzeteknél az egy pontban meghatározott áteresztőképességi együtthatónak nemcsak a nagyságára, hanem irányára, majd különböző irányokban való változására is szükségünk lenne. A fenti okok miatt a megállapított hidraulikai alapadatokat számítás céljaira nem használtuk fel. Meghatározásukat azonban mégis szükségesnek tartottuk, mert csak a hidrogeológiai és hidraulikai alapadatok együttes értékelésével tudtuk az antiklinális földalatti vizeinek sajátosságait megismerni. Felvetődik a kérdés, vonatkoztathatjuk-e a tanulmányban megállapított törvényszerűségeket más, repedésvizekből felépített hidrogeológiai egységekre. Véleményünk szerint nem minden esetben. A repedésvizek mozgása az őket tároló vízzáró, összeálló, merev kőzetek repedéshálózatának függvénye. A repedéshálózat, amely összetevődik származás szerint tektonikai, litogenetikai és mállás révén keletkezett repedésekből, más és más lehet az összeálló-tömör kőzetek keletkezésének (magmás, üledékes, metamorf), és az őket ért tektonikai hatásoknak megfelelően. Ezért minden egyes repedésvízből felépített vízrendszert célszerű egyedileg is megvizsgálni. IRODALOM [1] Ovcsinnikoo, A. M. : Obscsaja gidrogeológia. Goszudarsztvennoe nauesno — techniceszkoe izdatyeljsztvo literaturi po geológii i ohrani nedr. Moszkva 1955. [2] Barabás Andor: A mecseki perm-időszaki képződmények. Kandidátusi disszertáció. 1956. Budapest.