Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Bogárdi István: A műanyagtömlős öntözés hidraulikai vonatkozású kérdéei

2 Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. Bogárdi I.: A műanyagtömlős öntözés hidraulikai vonatkozásai A víz mozgását jellemző alapegyenlet Az 1., ábra a tömlős öntözés elvi vázlatát mutatja. A polietilén tömlőt egy bizonyos hosszon (50, 100, 150 m) egyenletesen, egymástól 70 cm-re elhelyezett köralakú lyukakkal látjuk el. A tömlőbe Q vízmennyiséget vezetve, a nyomás alatt álló tömlőből, a megcsapolások által előidézett nyomás-, illetve vízhozameloszlás meghatározandó. _ j^ojamfijgg t/jny Hyomásfügg

vény .LriumuioiuiiJJJ Megcsapolás 70 cm-ként h 7árt

í , tómloveg 1. ábra. Műanyagtömlős öntözésre vonatkozó elvi vázlat Abb. 1. Prinzipskizze der Berieselung mit Kunststojjschláuchen Fig. 1. Diagrammatical arrangement of lay-flat irrigation A feladat általános ; a műszaki élet más területén is sokszor előfordul. Például : kisnyomású esőszerű öntözőberendezések és hosszú szárny vezetékek esetében, egyszerre 15—20 szórófej is dolgozhat, vagy hidromeehanizációs munkánál a zagy elhelyezése esetleg a csővezeték lyukasztása révén is megoldható. A vízmozgás fizikai jellegét tömören tehát a következőképpen fogalmazhatjuk meg : csőben való vízmozgás, nyomás alatti kifolyással. A csőben való vízmozgásnál a Chezy képlet átrendezéséből adódó alapösszefüggést vettük figyelembe : dy dx Q'í A"

2 (1) ahol y az x [m] helyhez tartozó piezometrikus nyomás [m], Q [m

3/s] az x helyen a tömlőben folyó vízmennyiség és K [m

3/s] a fajlagos vízszállító képesség, amely kifejezhető a K — c • F}í R (c érdességi tényező, F a tömlő keresztmetszeti területe és R a hidraulikus sugár) alakban. Az újabb vizsgálatok arra mutatnak, hogy helyesebb egy = kQ

m alakú képletet használni, ahol a dx k tényező a cső anyagától és átmérőjétől függ és az m hatványkitevő nem mindig 2, hanem szintén a cső anyagával változik. Hankó Zoltán 0 200 mm-es hazai kísérleti gyártású polietilén tömlőkre a h

v [cm/100 fm] = 0,008594 Q

l-» [m

3/óra] képletet javasolta [4], A tanulmányban azért alkalmazzuk az (1) egyenletet, mert a 2-es hatvány kitevő az 1-,8-assal szemben egyszerűbben kezelhető. A nyílásokon y nyomással folyik ki a víz, melynek mennyisége Ü i = jui/.y így (2) összefüggésből számítható. A cső vége zárt, ezért valamely keresztmetszetben (x) a csőben átfolyó vízmennyiség egyenlő az adott helytől a cső zárt végéig levő lyukakon kifolyó vízmennyiségek összegével. X Qx= 2 qi i = 0 Behelyettesítve qi értékét : X Qx= y /i'^vv i = 0 Az (1) egyenletbe helyettesítve és az állandókat kiemelve, az alapegyenlet : dy dx [/.vs >W7| K"(3) ahol az ismert jelöléseken kívül / a lyukak keresztmetszeti területe [m

2], //, a cső mentén változó vízhozamtényező. Az alapegyenlet megoldása A (3) egyenletnek a jelen tanulmányban ismertetett megoldása csak a tömlős öntözés esetére érvényes, mert a felhasznált közelítéseket, elhanyagolásokat, valamint a képlet állandóit is ennek megfelelően állapítottuk meg. Feltételezzük a következőket: 1. A lyukakon való kifolyásnál átlagos vízhozamtényezővel számolunk. Ennek értéke a külföldi irodalmi adatok alapján : 0,70. 2. A cső hossza mentén a vízkivétel folyamatos, tehát a csövet nem lyukasztva, hanem felvágva képzeljük. így folyóméterenként Qlyukasztott 0,70 a vízhozam, 70 cm-es lyuktávolságnál (barázdatávolság). Ezáltal az összegezésről áttérhetünk az integrálra. 3. A geodetikus szintkülönbségnek a nyomásés vízhozameloszlásra gyakorolt hatását a (3) egyenlettől függetlenül vesszük figyelembe, mert az csak vízszintes terepre érvényes. Tehát kiszámítjuk az y — f(x) függvényt minden pontban, összegezzük a geodetikus magassággal és a (2) egyenletből a vízhozamok számíthatók. 4. A tömlő keresztmetszeti területe a hossz mentén nem változik : F(x) = állandó. A fentiek alapján a (3) egyenlet összevonva : dy dx ahol ^ = A

2 A | f yj-'i, ti V~2g 0,70Á' (4) Esetünkben 0 200 mm-es tömlőre nézve a legkedvezőbb lyukméret 0 27 mm-nek adódott. Az érdességi tényezőt C = ^ összefüggés-