Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei

260 Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei Grundwasserausbeute sichernde Stellen, die Uferránder des ofreien Überschwemmungegebietes des Ipoly Flusses, die hinter seinen Hochufern sich verbreitánden Hachen Gebiete (zwischen Szócsény und Balassagyarmat, weiters zwischen Letkés und Vámosmikola) die sich langs des Dobroda-Baches entlangziehenden talsohlennahen Gebiete und auch die Hochufergebiete langs des Zagyva-Flusses (zwischen Tar und Hatvan) als am geeignetsten bewiesen. Hier befindet sich der Grundwasserspiegel im allgemeinen auch in 1,50—2,00 m Tiefe unter dem Gelánde und ist in dar obarsten Bodenschicht auch eine 2—4 m dicke wasserführende Schicht von Kies oder sandigem Kies. Die Was9erergiebigkeit der Brunnen erreicht aber nur selten die minimai erwünschten 400 lit/Min und deshalb kann die Bewásserung meistens nur mit Hilfe von zwei oder drei untieven Bohrbrunnen gelöst werden (Tabelle 1). Diejenigen theoretischen Systems, mit Hilfe deren die Wasserführung der Brunnen im vorau? berechnet werden kann uni die die K^nnziffer der Wassererg iebigkeit mit dan bodenmachanisohan Kannziffer n in Zusamnanhang zu bringen trachten, konnten w ir im Laufe unsarer obsnarwatinten Untersuchungen ni cht mit der entsprechandan Ganauigkeit anwenden und waren dashalb gazwungen ihre allgemeine Gülti gkeit aus mshreren Hinsichten in Zweifel zu stellen. Auf der Meinung nach können wir uns in erster Reihe auissen aus dem direkten Probepumpen aus dem Bruseren stamnaende Rssultate stützen und muss die wieernschaftliche Forschung auch aus Erfahrungen und Ergebnis3sn der in der Natúr vorgenommanen Messungen ausgehen und müssen die nicht genügend unterstützten theoretischen Bedenken einer Kritik unterzogen werden. Hozzászólások Dr. Erdélyi Jlihály : 1. Nagyon fontos tényező az Ipoly vidékén, s általában : a völgyek kavicsának vastagsága. A kavics változó vastagságának okai : a) A völgyeket keresztező törések a területet rögökre darabolják, amelyek mozgása eltérő volt a földtörténet legfiatalabb szakaszán, s a mozgások valószínűleg ma is folyamatban vannak. így a völgy mentén a jobban megsüllyedt rögdarabokon vastagabb a kavics, a kevésbé süllyedt rögökön kevés vagy esetleg hiányzik, a folyónak „sziklaágya" van. Különösen a ferdén billent rögök magasan maradt szegélyén ez az utóbbi a helyzet. Ezek a völgymedencék közti szorosok, keskeny szakaszok. A cél tehát felszíni bejárással és fúrásokkal kikeresni a vastagabb kavicsú völgy szakaszokat. Ilyen kisebb kedvező szakasz van pl. Balassagyarmatnál. b) Az ártér kavicsa általában vékonyabb, mint a teraszé, mert a folyó bevágott egykori — itt felső pleisztocén — kavicsos hordalékába, majd oldalozó erózióval egy részét elhordta. A teraszokon az eredeti vastagabb kavicslepel található, mert a terasz területén a folyó nem erodált. 2. A terasz talajvízének kedvezőbb az utánpótlódása az öntözéshez fontos tenyészidő alatt, mint az ártéré. Ennek több oka van : a) A fővölgy teraszkavicsa folytatódik a mellék völgyekben. A lejtős mellékvölgy kavicsának vize felszín alatt eljut a fővölgy teraszkavicsába. Ezzel szemben az ártér általában vékonyabb kavicsa az alacsony vízállású folyóból kevés vizet kap. b) A fő teraszok durva üledéke kapja a környezet és a mellékvölgyek területére hullott csapadék jó részét is. Egyrészt, mert az Ipoly vidékének jórészén vízzáró harmadkori kőzetek vannak a felszínen vagy közvetlen közelében. Málladékuk is vízzáró. Másrészt, mert a mellékvölgyekbe jutó csapadék hamar megtölti azok rendszerint vékony kavicsos kitöltését (a fekü itt is vízzáró), s az el nem nyelt víz a fővölgyben először a teraszt éri el és vizet záró 1—2 m-es takaró rétegébe bevágódott mellékvölgyek felszíni vizét a fővölgy vastag teraszkavicsa elnyeli. Tudjuk, hogy a mellékvölgyek vizei itt nyáron csak ritkán érik el a fővölgy folyóját. Vizük mennyisége lefelé erősen csökken, olyan mértékben, amint növekedik a, kavicsos üledék területe és vastagsága. A kavicsban való elszivárgást nagyban segíti az, hogy a mellékvölgyek esése a fő terasz közelében hirtelen lecsökken. A teraszra hullott csapadék a záró fedő miatt nem jut el a kavicsig, csak ahol a fedő hiányos, vagy vékony. Mindezek a korábbi tapasztalataim összhangban vannak a tanulmány eredményeivel a terraszok kedvezőbb vízföldtani adottságait illetően. 3. Igen fontos megállapítása a tanulmánynak,, hogy a kedvező szemcsegörbe ellenére sok esetben rosszabb volt a vízhozam. Ez nagyon fontos, erről érdemileg vitatkozzanak a hidrológusok! A nógrádban a jó szemszerkezet ellenére is kedvezőtlen vízadóképesség véleményem szerint nagyon függ az itteni harmadkori kőzetektől. Az egész miocén rétegsor keletkezése során több-kevesebb vulkáni törmelék mindig került a tengerbe. Ezeknek a tengeri üledékeknek mállása során keletkezett agyagásványok kis mennyiségben belekerülhettek a homokos kavics negyedidőszaki folyóvízi üledékbe is. Különösen kellemetlenek a riolittufa mállásakor keletkező duzzadó agyagásványok. Erre személyes tapasztalatom a következő : Több nógrádi és nyugat-borsodi szénkutató fúrással harántolt alsó rioltittufás anyaggal kevert igen jó és vastag kavics kevés vizet adott, ugyanakkor ugyanezen fúrásokban feljebb, a széntelepekkel kapcsolatos homok rétegekből dőlt a víz. 4. A talajvíz Nógrádban nagy kincs. A tanulmány is hangsúlyozza, hogy csak ott szabad öntözésre használni, ahol nem veszélyezteti az ivóvízellátást. Én is hangsúlyozom ugyanezt, mert itt csak kivételesen lehet az ivóvízellátásban rétegvízre számítani, tehát a talajvízre jobban kell vigyázni, mint másutt. •5. A Zagyva völgyében a Mátra felőli oldalt kell előnyben részesíteni, s ebben egyetértek a szerző óvatosabb fogalmazásával. Ez az oldal bővebben kapott durva hordalékot a Mátrából a kavics felhalmozódása idején. De ma is jobb ez az oldal az utánpótlódás miatt. A Mátra Ny-i meredek peremén több a csapadék, mint a vízgyűjtő Ny-i részén. A Ny-i Mátra szegélyére hulló