Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei
Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. 257 IV. A talajvíz utánpótlódása Az öntözési üzem tartósságát a talajvíz utánpótlódási lehetőségek szabják meg. Véleményünk szerint ez a vizsgálat akkor sem különíthető el szervesen a vízadóképességi vizsgálatoktól, ha tekintetbe vesszük, hogy mindkettőjüknek különleges céljai is lehetnek. Hiába jó vízáteresztőképességű a talaj akkor, ha tároló tere kiürül: öntözni nem lehet. Hiába biztosítottak azonban a talaj vízpótlódás meteorológiai, hidrológiai és hidraulikai feltételei: ha a kút felé szivárgó víz áramlását valami megakadályozza, vagy akárcsak késlelteti: nemcsak a kút, hanem annak tápterülete (vízgyűjtő tere) is víz nélkül maradhat és az elszívott víz utánpótlódására esetleg elegendő víz nem ott hasznosul, ahol szükség volna rá. A mérsékeltebb vízáteresztőképességű talajokban az erőltetett szivattyúzások üteme gyorsabb lehet az egyébként bőven rendelkezésre álló vízpótlódás természetes odaáramlásának üteménél. Ezek szerint a vízutánpótlódás zavarait akár a víz mennyiségének hiánya, akár áramlásának elégtelensége (akár sztatikus, akár dinamikus ok) előidézheti. Éppen ezért véleményünk szerint az utánpótlódási vizsgálatokat csak azokon a területeken érdemes megkezdeni, amelyek vízáteresztő képességi viszonyaikat tekintve is alkalmasnak látszanak a csőkutas öntözésre. A vízutánpótlódás vizsgálata kis területeken belül is részletes számításokat igényel, s ezek nagyobb tájegységeket már rendszerint nem jellemeznek kellő hűséggel. A Nógrád megyei folyóvölgyek egészét emiatt legfeljebb egészen általános tulajdonságaikkal jellemezve, bizonyos, utánpótlódásra vonatkozó megállapításainkkal a várható helyzetet csupán valószínűsíthetjük. Az Ipoly, Zagyva és Dobroda árterein, azok szélét övezően pedig még néhány száz méteren belül a valósághoz közelállónak tűnik az az állításunk, hogy az ártéri elöntések vizei felülről vagy oldalról szivárogva pótolhatják az öntözésre kiemelt talajvizet. A balassagyarmati ivóvízmű eddigi működése ezt igazolta. A teraszok vizének utánpótlódása már kétségesebbnek látszik, különösen a Zagyva völgyében és a mellékvölgyekben. Az Ipoly mellett, a balassagyarmati medencében (pl. Őrhalom és Hugyag táján) a hegyekről lefolyó csapadékvíz sebes futását a viszonylag hirtelen terepesés csökkenés megtörheti, ezzel a beszivárgás kedvező feltételeit teremtheti meg. Az itteni teraszokon nem csupán a helyi csapadék táplálhatja a talajvizet, hanem a más helyekről oda folyó és az ott beszivárgó vizek is. Nógrád megye öntözésre alkalmasnak talált csőkútjainak esetében tehát ma még megnyugtatónak ítélhetjük az utánpótlódás helyzetét. A jövőben azonban feltétlenül figyelemmel kísérendő és ellenőrzendő a működő kutak üzeme és a talajvíz helyzete [5], vagyis az utánpótlódás valóságos viszonyait és esetleges későbbi zavarait a kialakult adottságok mellett a helyszínen kell tanulmányozni. V. Öntözés és ivóvízellátás Nógrád megyében, ahol a talajvizek és a mélységi vizek egyaránt szűkösen állnak rendelkezésre, a mezőgazdasági vízigényeknek mindig összhangban kell maradniuk más — elsősorban ivóvízellátási — igényekkel. Egyszerű becsléssel is megállapítható, hogy minden 20 kh-as, 400 l/perc vízhozamú csőkutas öntözés napi 16—17 órás (kereken : 1000 perces) üzeme 4000 lakos, fejenként 100 Ijnap-os szükségletét fedezhetné. Az öntözésre jutó minden 100 l/perc vízhozam így kereken 1000 embert foszthat meg ivóvizétől. Az öntözendő területek azonban rendszerint távolabb fekszenek a lakott helyektől, s ma még, a csőkutas öntözések elterjedésének kezdetén, illetve a községi ivóvízellátási igények tömeges jelentkezését megelőző időszakban a kétféle szükséglet nem keresztezi egymást. A jövőben azonban ennek a kérdésnek mind nagyobb jelentősége lesz. Más oldalról viszont az is könnyen belátható, hogy a belsőségi kutak ivásra is alkalmas vizének elöntözése kár volna, hiszen pl. Balassagyarmat vagy Salgótarján szükségletét kielégítő vízhozammal csupán 50—100 kh-at öntözhetnének meg. 5 hold öntözött területhez 1000 lakos vízellátása árán juthatnánk. VI. A kútliidraulika elmélete és gyakorlata Nógrád megye változatos és gyakran ellentmondó vízföldtani adottságai egységes áttekintést aligha biztosíthatnak, s a próbaszivattyúzások váratlan eredményei könnyen megrendíthetik a bizalmunkat minden előzetes elméleti értékelés helyességében. A mérnök ugyan szeret már az általános tervezés fokán olyan számítási módszereket használni, amelyekből az egyes kutak vízadóképességére következtethet, meggondolásainak helyességét és eljárásainak pontosságát azonban gyakran maga is vitatja. Mindez eszünkbe juttatja Francis Bacon angol filozófus és természetkutató 1620-ból származó alábbi megállapítását : „Két úton (és csak e két úton) kutatható és lelhető fel az igazság. Az egyik az érzékektől ós az egyeditől a legáltalánosabb axiómákhoz rohan és sziklaszilárd igazságnak tekintve ezeket az elveket, belőlük vezeti le ós fedezi fel a középső axiómákat. Ez a jelenleg járt út. A másik az érzékek és az egyedi tények segítségével folyamatosan, lópósröl-lépésre szűri le az axiómákat, hogy a legvégén jusson el a legáltalánosabb elvekig. Ez az igazi út, csakhogy nem próbálja ki senki." (Nóvum Orgánum, I. könyv, XIX. aforizma.) Az idézet szellemében megkérdezhetjük, hogy a ma használatos kútelméletek nem általánosítanak-e túlzottan, s nincs-e szükségünk bizonyos, „lépésről-lépésre leszűrt" közbenső axiómákra. Összefoglalhatnánk itt a permanens szivárgást leíró, ún. egyensúly-elméletek, vagy a vízkészletfogyasztással számoló ún. eg yensúlyhiány elméletek tulajdonságait, miként azt a [13] és részben a [12] is tartalmazza. E helyen inkább néhány általánosan jellemző kritikai megjegyzést teszünk :
