Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

6. szám - Vágás István: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei

258 Hidrológiai Közlöny 1964. 6. sz. Vágás I.: A csőkutas öntözés Nógrád megyei lehetőségei 1. A kútelméletek a réteghatárokkal zárják le a vízáramlás tartományát, de nem győződnek meg arról, hogy ott a víz mindenhol valóban áramlilc-e, vagy egyenletes sebességgel áramlik-e. Már magán a szívófelületen sincs egyenletes beáramlás [2]. A kúttól távolabb pedig áramlási holtterek is lehetnek. Nincsen bizonyítékunk arra sem, hogy a víz mozgása folytonos (kontinuus)-e. Itt volna szükség az „egyedi megfigyelésekre" és a mérési adatok értékelésére. 2. A kútelméletek szerves kiegészítői a talaj fizikai összefüggések. Ezek kapcsolatba hozzák a vízáteresztő képesség mértékszámait — pl. a Darcy-féle fc-tényezőt — valamilyen kiválasztott szemcseátmérővel. Eddig már többen rámutattak — a legújabban igen részletesen dr. Lovas László [7] —, hogy az agyagásványoknak 1—2%-os jelenléte is döntő meghatározó lehet, annak ellenére, hogy a szemeloszlási görbén jóformán ki sem mutathatók. Mérési eredményeink alapján a vízáteresztőképesség és a szemeloszlás jellegszámait nem tudtuk kapcsolatba hozni, így kénytelenek voltunk az erre vonatkozó ismert összefüggések általános érvényességét kétségbe vonni. Egyébként is : ha a talajfizikai jellemzők egyértelmű meghatározói is volnának a vízadóképességnek, akkor sem lehetnénk bizonyosak a szemszerkezet azonosságában a szivattyúzási üzem alatt és után. A szivattyúzás előre ki nem számíthatóan rendezi át a talajszemcséket a kút közeli, sőt néha a távolabbi körzetében : egyes helyeken üregelhet, másutt tömíthet. A zavartalan talajminta szemeloszlása sem marad jellemző a kút működése alatt. A fentiek tudatában indokolatlannak látjuk, hogy a vízadóképességre közvetett úton következtessünk, e helyett előnyben kell részesítenünk a mérési eredmények lehető legközvetlenebb értékelésének módszereit. A számításainkban szereplő állandókat, együtthatókat és tényezőket végső fokon eddig is mérésekből kaptuk vagy általánosítottuk. Egyszerűbb, pontosabb és helyesebb ezeket minden mellékes és bizonytalan összefüggéssel való bonyolítás nélkül magából a vizsgálandó jelenségből megállapítani. VII. A próbaszivattyúzás eredményeinek közvetlen értékelése A próbaszivattyúzás a következő fontosabb adatokat szolgáltathatja: a kútkarekterisztikát, a fajlagos vízhozamot, illetőleg különféle értelmezésű fajlagos vízhozamokat, továbbá a leszívás és szabad vízvisszatöltődés törvényszerűségeit. 1. A kút pillanatnyi vízadóképességét a vízhozamnak (Q) a nyugalmi vízszinttől mért, kúton belüli, esetleg kútpaláston kívüli [9,10] leszívás (h) függvényében ábrázolt függvénye, az ún. kútkarákterisztika mutatja. Ez tájékoztat a maximálisan kivehető vízhozamról is. 2. A leszívás egységére vonatkoztatott vízhozamot fajlagos vízhozamnak nevezzük [2], Ha a kútkarakterisztikát egyenes ábrázolja, Qf a Q/h hányadosból számítható állandó, egyébként pedig a Q — h függvény differenciálásából adódóan — mint a karakterisztika érintője — változó. A Dupuit-elmélet szemléletében szabad felszínű teljes kutaknál enyhe hajlású parabolát, nyomás alatti kutaknál pedig egyenest várunk kútkarakterisztikául. A megfigyeléseink szerint azonban az egyenes karakterisztika — bizonyos határokon belül — még a kutak szívórészébe metsző leszivási esetekben is jellemezheti a szabad felszínű kutakat is, sokszor igen jó közelítésben. Minthogy eddigi méréseink 84%-ában egyenes, vagy közelítésben egyenes karakterisztikát kaptunk, elsősorban ennek használata és feltételezése mellett kellett elköteleznünk magunkat, fenntartva természetesen az ettől lényegesebben eltérő esetek önálló kezelését. 3. A szűrőzött vízadó réteg vastagságának egységére (M) vonatkoztatott fajlagos vízhozamot kétszeresen fajlagos vízhozamnak (Qf/) is nevezhetjük. Bevezetése azonban csak egyenes kútkarakterisztika, állandó vízadóréteg vastagság és egyenletes sebességű vízbeáramlás esetén egyértelmű, ezért használatától gyakran kell eltekintenünk. Számításmódja : 4. A leszívás, illetőleg a visszatöltődés időbeli változását a vízállásgörbe ábrázolja. Különösen lényegesnek tartjuk a vízvisszatöltődés menetének ismeretét. Porchet részletesebben is megindokolt feltevése szerint [19] a leszívás menetéhez viszonyított hirtelen vagy gyors visszatöltődés a kútkörüli intenzív oldalirányú szivárgás jele, a vontatott visszatöltődés pedig arra mutat, hogy a kút a leszívást tölcsér vizét veszi igénybe elsősorban. Itt esetleg arra is gondolhatunk, hogy a leszívási tölcsér vizének fogyasztása egyúttal utánpótlódáshiányt vagy korlátozott utánpótlódást is jelezhet. A jó visszatöltődés viszont még nem utal okvetlenül az utánpótlódás tényére, pontosabban : annak jövőbeni alakulására. Ez a kérdés érdekes, és kétségtelenül további elméleti és kísérleti vizsgálatot igényel. A próbaszivattyúzásból nyerhető, az előbb felsorolt négy fő adatféleség mindegyike egybefogóan (globálisan) jellemzi a kút működését. Egyikük sem keres összefüggést ebben a formájában további résztényezőkkel, pl. a szemcseátmérőkkel, szemcseszerkezettel, kútszerkezettel stb., holott ezekkel valamilyen, ha képletekkel egyszerűen nem is leírható, kétségtelen kapcsolatuk van. Jelenlegi, gyakran ellentmondó ismereteink alapján ezt még korainak tekintjük. Az „egybefogó" módszer elvileg nem értéktelenebb egyéb tudományos módszereknél. Lehetséges, hogy a felsorolt mérési jellegadatok száma kevésnek, a közvetlen adatértékelés lehetőségének szűk köre pedig szegényesnek tűnik az ismert kútelméletek matematikai és hidraulikai leírási bőségével szemben. Másrészről: csupán vizsgálati módszerről, adatértékelésről volt szó, olyan végképletről azonban nem, amely a feltárási munkát részben vagy egészben szükségtelenné tehetné. A Darcy-féle ^-tényező hiányát