Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Bogárdi István: A műanyagtömlős öntözés hidraulikai vonatkozású kérdéei

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 44. ÉVFOLYAM I, SZÁM 1—48 oldal Budapest, 1964 január ÖNTÖZÉS A műanyagtömlős öntözés hidraulikai vonatkozású kérdései B O G A K DI ISTVÁN* Bevezetés A régebbi öntözési gyakorlat szerint, a felületi öntözés esetében a víz háromféle módon juthat el a talajig : 1. Állandó jellegű csatornákon. 2. Ideiglenes jellegű csatornákon. 3. Vízvezető elemeken (sávok, barázdák). Ezek közül az állandó jellegű csatornákat csak egyszer kell megépíteni, utána csak karbantartásukról kell gondoskodni. Az ideiglenes jellegű csatornákat és a vízvezető elemeket minden öntözési idény kezdetére újra el kell készíteni. Ez a tény igen jelentős mértékben megdrágítja az öntözést. Az ideiglenes csatornákból általában szivornyákkal veszik ki a vizet. Ezek kezelése, áthelyezése jelentős munkaerőt igényel. A legtöbb helyen az öntözési idényben nagy gondot okoz a vízzel való takarékosság is. Az öntözőcsatornákból sokszor jelentős mennyiségű víz szivárog el. Ezen említett tények arra ösztönözték a szakembereket, hogy keressék azokat a megoldásokat, amelyek segítségével e hátrányok kiküszöbölhetők. Az esőszerű öntözés bevezetése kétségtelenül nagy jelentőségű, de nem ad minden esetben tökéletes megoldást. Vannak olyan növénykultúrák, amelyeknél a permetező öntözés nem gazdaságos. Éppen a legújabb kutatási eredmények [1] bizonyítják azt is, hogy a csapadékintenzitástól és a napszaktól függően 10 teséggel kell számolnunk. 40% párolgási veszA tömlős öntözési mód így került előtérbe a tömlős öntözés is, amely lényegében olyan felületi öntözési mód, amelynél az ideiglenes jellegű csatornákat esetleg az öntözőcsatornákat is csővel vagy tömlővel helyettesítik és a vizet a tömlő palástján levő megcsapolások révén veszik ki (1. kép). Ezáltal elérhető, hogy a vízveszteség nagyon lecsökken, nem szükségesek a vízkivételi elemek és ideiglenes csatornák. Magasvezetésű öntöző* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 1. kép. Legelőöntözés, műanyagtömlö segítségével Bild 1. Weidenberieselung mit Hilfe von Kunststo/fschlávQhen IU. 1. Pasture irrigcition with plastic hose csatornák esetén a gravitációs üzem megoldható, egyébként a lyukasztott tömlőhossztól függően 3—4 m össz-emelőmagasságú, 40—80 l/s vízszállítású szivattyút célszerű alkalmazni. A következőkben látni fogjuk, hogy az egy barázdára jutó optimális, 1 l/s körüli vízhozam igen kis (0,4—0,8 m) kezdeti nyomással biztosítható. A cél az, hogy a megcsapolt szakasz mentén a vízhozameloszlás lehetőleg egyenletes legyen. (A vízmozgás fizikai jellege azonban olvan. hogy ez a feltétel általában teljesül.) Az áthelyezésekhez szükséges munkaidő, megfelelő kapcsolószerkezetek és feltekerő dob segítségével kedvezően lecsökkenthető. A tömlők élettartama jó minőségű anyag és gondos kezelés révén n övelhető. * * ** Az 1962. évi kísérleteket a hazai gyártási nehézségek miatt az olasz Pirelli cég által gyártott „plastocanale" tömlőkkel végezték [2, 3], Az'anyag tulajdonságait, az öntözés üzemét, a szivattyútípus kiválasztását, a vízkivételi nyílások kiképzését, a feltekerődob használatát, a csatlakozó idomokat és szerelvényeket, valamint egyéb gyakorlati kérdéseket Perényi Károlynak és a Szerzőnek a Vízügyi Közlemények 1963. évi 4. számában megjelent, cikke tartalmazza. 1963. évben további vizsgálatokat végeztek, amelyekről lapunk egyik későbbi számában számolunk be. (A Szerk.)