Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Herke Sándor: A belvízrendezés szerepe a szikesek sajátságainak változásában a Duna–Tisza közén

Herke S.: A belvízrendezés szerepe a szikeseknél Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. 17 csak tűri, hanem igényli is. Vizsgálataim szerint, ha a talaj felső kb. 10 cm rétegében a pH 8,8 9,0-nál, a lúgosság szóda %-ban 0,08— 0,10-né* kisebbre csökken, akkor a Puccinellia már kezd visszaszorulni és a helyén egyéb növények települnek meg. A Dunavölgy lecsapolt területeinek nagyrészén a szikesekbeii bizonyos mértékű kilúgzás, fokozatos lúgosságcsökkenés megy végbe, s ennek következtében a Puccinellia visszaszorulása itt általános jelenség és természetes folyamat. A Dunavölgy kiskunsági részén a leesapolások előtt, Moesz [3] felvételei szerint (1926), a szikes talajú területeken az uralkodó gyepnövény Puccinellia limosa és Agrostis alba volt különböző növényekkel társulva. A Festuea pseudovina elvétve csak a padkákon fordult elő. 30 év elteltével a Festuea pseudovina nagyon elterjedt gyepnövénv nemcsak a padkákon, hanem az olyan alacsonyabb fekvésű területeken is, melyeknek uralkodó növénye régebben Puccinellia volt. Valószínű, hogy a Dunavölgy lecsapolt területein további 30, 35 év után újabb emberi beavatkozás nélkül is csak htelyenként, elvétve lesz Puccinellia növényzetű gyep. A gyepek talajában a kilúgzás lassú, mert a meglehetősen tömött talajukba a víz nehezen szívódik be. Ezért az erősebben szódás és kötött talajokban csak hosszú idő alatt csökken a lúgosság annyira, amilyen lúgosságnál a Puccinellia kezd visszaszorulni és egyéb növények kezdenek megtelepedni. Amíg a lúgosság ezt a határértéket nem éri el, addig a Puccinelliás gyep növényzetében, bár a talaj lúgossága csökken, lényeges változás nem áll elő. (A Puccinellia még az olyan talajon is tenyészik, melynek pH értéke 10,0 körül, lúgossága szóda %-ban 0,4 körül van.) Ha azonban a lúgosság az említett alacsony érték körülire lecsökken azután a gyep növényzete gyorsan változik, majdnem évről évre megfigyelhető a Puccinellia fogyása és egyéb növények megtelepülése. 1930-ban Apajon kezdett gyepjavítási kísérletemben a nagyobb mértékben sós-szódás talajú Puccinellia növényzetű területen, a kezeletlen parcellákon 1948—50-ben is a Puccinellia volt az uralkodó gyepnövény, 1960-ban azonban már csak szórványosan fordult elő, a helyét szódás talajt kevésbé tűrő különböző növények foglalták el. Vagyis itt a talaj lúgossága a természetes csapadék hatására a leesapolás után kb. 25 év alatt csökkent csak annyira, amennyinél a Puccinellia kezd visszaszorulni. Ezért kb. 25 évig a gyep növényzete lényegesen nem változott, de azután 10 év alatt már nagymértékben megváltozott. Apajon a Puccinellia növényzetű terület közelében Agrostis albá — Agropvron repens növényzetű területen szintén 1930-ban kezdett kísérletemben a gyep növényzete 30, 35 év alatt sem változott meg, mert a talaj a leesapolás előtt is csak annyi szódát és egyéb sót tartalmazott, amennyi kilúgzással már nagyon nehezen csökkenthető (2. táblázat, 1. ábra). A kilúgzás elősegítése öntözéssel A kilúgzás és azzal kapcsolatos átalakulás jelentékenyen meggyorsítható öntözéssel. Ha vizetzáró réteg a kilúgzást nem gátolja, akkor a homokos vályogtala j on bőséges öntözéssel már néhány év alatt m3gváltozik a Puccinelliás gyep növényzete. A Puccinellia kezd visszaszorulni és a helyén kevésbé értékes növények (Heleocharis, Carex-félék stb.) települnek meg, mert a felső kb. 10 cm réteg lúgossága könnyen lecsökken az előzőkben említett alacsony értékre. Ezért a Puccinellia növényzetű gyepeket, ha fentartani akarjuk, kevés vízzel csak szükség szerint célszerű öntözni. Bőséges öntözéssel még az Agrostis növényzetű gyep is lerontható, mert vizes talajt kedvelő kevésbé értékes növények települnek meg. A leesapolások utáni kilúgzásscl végbemenő talajjavulás (lúgosság csökkenés) a Puccinellia növényzetű gyepek szempontjából nem előnyös, mert a Puccinelliát kevésbé értékes növények váltják fel. Emiatt azonban a kilúgzást, a talajjavulást meggátolni nem volna célszerű, mert a szikeseket nem fentartani, hanem megjavítani akarjuk. A további kutatásoknak lesz hivatása megállapítani, hogy a kilúgzással előálló talajjavulást miként lehet kihasználni értékes gvepnö vények megtelepítésére. A Puccinellia már akkor is visszaszorul, ha csak a felső kb. 10 cm talajrétegben csökken le a lúgosság bizonyos határértékek alá, de alatta még erősen lúgos szódás. Ha az ilyen talajt kb. 20 cm mélyen megszántjuk, akkor a szódás talaj felülre kerül és a Puccinellia ismét megtelepül. Ha ez is kilúgzódik, akkor már vastagabb réteg lesz gyengén szódás, vastagabb termőrétegű lesz a talaj, azon különböző értékesebb gyepnövények valószínűleg megtelepíthetők. Ilyen irányú kísérleteket 1959-ben kezdtük meg. A kilúgzás elősegítése talajlazítással Kísérleteim során azt tapasztaltam, hogy a kilúgzást, a sótartalom csökkenését nagymértékben elősegíti a talajlazítás, a talaj megmunkálása.