Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Varga József: Műszaki nyelvünk nemzetközi és nemzeti vonásai

446 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Varga J.: Műszaki nyelvünk nemzetközi vonásai televízió, rádió és még sok más egyéb szó magyar neve is. Műszaki nyelvünkben nagyszámú és sokszor feleslegesen vagy helytelenül alkalmazott idegen szót és szakkifejezést használunk. Számuk a fogalmak szaporodásával növekedőben van és műszaki nyelvünket nemzetközi vonásokkal ruházzák fel. Érdekes módon a mindennapi beszédben nagyobb számban jelentkeznek, mint a nyomtatott szövegekben. Éz azt bizonyítja, hogy kellő gondosság esetén nincs szükség annyi idegen szóra, mint amennyit beszédünkben használunk. Az idegen szavak, szakkifejezések oktalan szaporításáért nemcsak a műszaki szakembereket kell felelőssé tennünk. Igen jelentős számú ilyen kifejezést honosított meg az ún. ,,hivatalos" nyelv. Rendeletekből, minisztériumi utasításokból stb. kerültek be szóhasználatunkba a prototípus, kapacitás, diszpécser, főkonstruktőr, apparátus stb. Sokszor ez a „hivatalos" nyelv a ludas abban, hogy az előadók és jelentést tevők referensek lettek és nem előterjesztéseket vagy jelentéseket, hanem referátumokat készítenek, vagy, hogy az ügyvitelt és ügykezelést az adminisztráció váltotta fel. A társadalmi kérdéseket szociális problémáknak, a művelődési célokat kulturális céloknak vagy még helytelenebblil kultúrcéloknak mondjuk. Nem doktori értekezéseket, hanem disszertációkat írunk. Ha ez így megy tovább, akkor Zolnai Gyulával elmondhatjuk : „Már a magyar látóhatárnak és szemhatárnak is befellegzett, helyében a görög— latin horizont tárul ismét elénk szomorú perspektívát nyitva a nemzeties fejlődés távlata helyett" [8], Igen nagy számban élnek munkásaink között egyes mesterségek eszközeinek, szerszámainak és munkaműveleteinek idegen szavai, gyakran torzított alakban, mint: dorni, spindli, stift, kirner, klóbni, falc, vinkli, ráesni, cirkli, pejszer, bejlág, tipli, rihtplatni, kirejbolni, stemmolni, nutolni stb. Az idegen szavak és szakkifejezések, mint láttuk, több forrásból táplálkozva terjednek, sokszor terjengenek nyelvünkben. Szaporodásuk önmagában nem volna baj, mert idegen szó és idegen szó között különbséget kell tennünk. Szükségesek, sőt, nélkülözhetetlenek vannak közöttük. Elsősorban azok, amelyek a tudomány nemzetközi műszavai. Ezek műszaki nyelvünk egészséges nemzetközi vonásainak gerincét képezik. Az ilyeneknek magyar műszavakkal való helyettesítésével fáradozni haszontalan, sokszor káros törekvés volna. Utalni lehet itt az előbbiekben említett példára, a lamináris és turbulens áramlással kapcsolatban. Már Széchenyi István [5] tiltakozott az olyan törekvések ellen, amelyek minden idegen szót ki akarnak nyelvünkből irtani, és a szükséges idegen szavak számára honosságét követelt. Ezt a józan felfogást azóta sem vitatták, bár a mindenáron való magyarítási törekvések többször is jelentkeztek. Egyetértve az idegen szavak szükségességével, rögtön az a kérdés merül fel, milyen idegen szakkifejezések kapjanak honosságot műszaki nyelvünkben. Tolnai szerint „A műszó fogalmi szabatosságának és egyetemes állandó érvényességének csakis az a biztosítéka, hogy elszigetelődve egyetlen nyelvhez sem tartozik, hanem mindenütt honos világpolgár" [7], Sajncs solkal több szakkifejezésre van szükségünk, mint amennyit állandó érvényességű műszóval ki tudunk fejezni. Nemcsak holt, hanem élő nyelvekből is veszünk át szavakat sokszor indokoltan, de jónéhányszor indokolatlanul. Ezért célszerű volna rendszeres munkával azokat a területeket kijelölni, amelyek szakkifejezéseinek átvétele helyes és szükséges. Ezek közül néhányat említve, elsősorban a mértékegységek jelöléseire és egyes mértékegységek megnevezésére kell gondolnunk. El kell fogadnunk a mértékegységek nemzetközi jelöléseit és tudomásul kell vennünk, hogy a műszaki és tudományos szövegekben a sebesség mértékegysége m/s és nem m/mp. Ugyanígy a percet és órát min-mal, ill. /i-val jelöljük. A legtöbb műszaki és fizikai menynyiség elnevezésére jó magyar szakkifejezés áll rendelkezésünkre, de helytelen lenne azoknak a magyarítását erőltetni, amelyekre nincsen megfelelő magyar szó, mivel ezek nemzetközileg elfogadott kifejezések, mondhatni az egyetemes világnyelv szavai. Ilyenek pl. a periódus, fázis, frekvencia. A műszaki és fizikai mennyiségek nevei között vannak olyanok is, amelyeket jó magyar szóval is tudunk jelölni, de az idegen szó is használatos (mozgásmennyiség = impulzus, csúszás = = szlip, hőtartalom = enthalpia, látszólagos ellenállás = impedancia). Ezek a szakemberek előtt annyira ismert és egyértelmű kifejezések, hogy a magyar kifejezés használata nyugodtan javasolható. Talán általános szabállyá is tehető, hogy abban az esetben, amikor valamilyen fogalom bármelyik módon való megnevezése ismert és egyértelmű, akkor a magyar kifejezést használjuk. A műszaki tudományok alapja a matematika, a mértan és a fizika. Ezért természetes, hogy e tudományok nemzetközi terminológiájának azokat a kifejezéseit, amelyeknek meggyökerezett magyar megfelelője nincsen, helytelen volna magyarítani. Pl. ilyeneket, mint vektor, tenzor, mátrix, komplex szám stb. Érdekes megjegyezni, hogy a matematikában, hála nyelvújítóinknak, számos olyan fogalomnak van magyar neve, amelyre legtöbb nyelv még ma is a görög—latin kifejezést használja. Pl. egyenlet, kör, gömb, hasáb, szög, gyök, tér, átló, átfogó, befogó, felület stb. Matematikai nyelv kben sok olyan szó is van, amelyek régi szójegyzékekben és oklevelekben is előfordulnak, mint : egyenlőség, görbe, kerek, mérték, ív, nagyság, negyed, osztás, osztó, pont stb. Sok magyar fizikai műszó is van, mint erő, sebesség, gyorsulás, tehetetlenség, tér stb. [2], Ezeknek pontosan rögzített jelentésük van, noha többségük köznyelvi szó. Ez a néhány példa is arra utal, hogy még az ilyen nemzetközi terminológiával rendelkező tudományterületen is gondosan meg kell vizsgálni, hogy melyik idegen szakkifejezés átvétele jogosult. * Az előbbiek részben azt is példázzák, hogy műszaki és tudományos nyelvünknek nemzeti vonásai is vannak. Ehhez még azt az örömteli megállapítást is hozzátehetjük, hogy a magyar műszaki nyelv