Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Varga József: Műszaki nyelvünk nemzetközi és nemzeti vonásai

Varga J.: Műszaki nyelvünk nemzetközi vonásai Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. 447 az utóbbi két évtizedben ebben az értelemben is sokat fejlődött. Ez a fejlődés részben szabványokban is rögzítődött. Tömegéve] lehetne felsorolni az igen jól sikerült magyar szakkifejezéseket, mint pl. az illesztésekre használt rendkívül szemléletes meghatározásokat, tágfutó, könnyen futó, szűken futó, mozgó, toló, akadó, ékelő (-dő), kötő, sajtoló. Hasonló jó magyar kifejezések minden szakterületen találhatók, pl. héjszerkezet, fogazathelyesbítés, ujjmaró, tárcsamaró, dongafog, zagyszivattyú, csigaház stb. Sajnos sokszor elrontják a jó magyar kifejezéseket is. Gyakran hallhatjuk az egyensúlyozás helyett a kiegyensúlyozást, a gyártás helyett a legyártást és számos hasonló fülbántó kifejezést. Ezeket a helytelenségeket is jó lenne egyszer gombostű hegyre tűzni, rendszeres munkával értékelni, —- de világért sem ,,kiértékelni * Műszaki nyelvünk és műszaki terminológiánk fejlesztése magának a tudománynak a fejlesztését is segíti. Műszaki nyelvünket ezért éppen olyan rendszerességgel kell művelnünk, mint a műszaki tudományokat. Ennek érdekében mozgósítanunk kell a magyar műszaki értelmiséget, a műszaki nyelvvel való rendszeres foglalkozás érdekében. A feladat nem könnyű, kitartó, hosszadalmas és igen széles körű munkára van szükség. Nem szabad a feladat nagyságától visszarettennünk. Bíznunk kell abban, hogy még mindig ezrekben és ezrekben él nyelvünk szeretete. Erre sok példa van. így a Budapesti Műszaki Egyetem Vízgépek Tanszékén hagyomány, hogy foglalkozunk műszaki nyelvünk magyarosságával. Pattantyús professzor éppen a legnagyobb mértékű új német szakkifejezésözön idején írta zamatos magyarsággal nagyhírű könyveit és cikkeit. * Reméljük, hogy tanácskozásaink folytán a műszaki nyelvművelő munka az eddigieknél sokkal szélesebb körben fog megindulni. A rendszeres és széles körű munkához nem kell minden előzmény nélkül hozzákezdenünk, hiszen nagyszámú szótár, értelmező szótár, szabvány, kézikönyv szolgáltat hozzá alapot. Kívánatos volná a műszaki értelmező szótárak további kiadása, majd egységes nagy szótárban való összefoglalásuk, de csak a nyelvészek és műszaki szakemberek széles köreinek bírálata után. El kellene érni, hogy műszaki lapjaink kivétel nélkül állandó rovatban foglalkozzanak a műszaki nyelv és terminológia kérdéseivel. Rajtuk kívül a Szabványügyi Közleményekben volna szükség állandó terminológiai rovatra. A műszaki' egyetemek szaktanszékeinek ugyanvsak rendszeresen fóglalkozniok kellene szakterületük terminológiai kérdéseivel, de kívánatos volna, hogy ennél tovább ménjenek és a magyar nyelvhelyesség kérdéseivel is foglalkozzanak. A tanszékeken számos jegyzetet és példatárat írnak, amelyeket a hallgatók ezrei forgatnak. Nem közömbös, hogy ezek miiven nyelvezettel és milyen terminológiával készülnek. A nyelv szempontjából gondosan készített egyetemi jegyzetek és tankönyvek alkalmasak lehetnek arra is, hogy a hallgatók a szaktudományokon kívül anyanyelvüket is jobban megtanulják. Kívánatos volna, hogy — legalább szabadon választható tárgy hallgatása révén a műszaki egyetemek hallgatói nyelvhelyességi kérdésekről is tájékozódjanak. A mérnök-tanár szakos hallgatók részére az ilyen jellegű előadások hallgatását természetesen kötelezővé kellene tenni. Az egyetemi tanszékek ilyen irányú munkásságát nagyban segítené, ha a Felsőoktatási Szemle időnként foglalkozna a magyar műszaki nyelvhelyesség kérdéseivel. Szükség volna a meglevő terminológiai szabványokmik. nyelvészek közreműködésével való felülvizsgálatára és további szabványok készítésének erőteljes megindítására, figyelembe véve a nemzetközi szervezetek (ISO, IEC stb.) ezirányú munkásságát. Ugyancsak hasznos, de nehéz munka volna meglevő műszaki szótáraink és kézikönyvcink bíráló átvizsgálása. * Mínclcz csak széles körű munkamegosztással végezhető el, de így is csak akkor, ha ennek a munkának olyan szervezője és irányítója lesz, amely képes -nagyszabású hálózatot létrehozni és annak munkáját összehangolni. Ennek a szép és nehéz feladatnak az ellátására egyedül a Magyar Tudományos Akadémia alkalmas és képes. Nemcsak tekintélyénél fogva, hanem azért is, mert megfelelő szervezet és intézmény áll rendelkezésére. Ennek a munkának a szervezése és irányítása, továbbá a széles körű társadalmi munka során elkészített anyag feldolgozása társadalmi munka keretében már nem végezhető el. Ezért szükséges volna, hogy a Magyar Tudományos Akadémia — akár a Nyelvtudományi Intézet keretében, akár a Műszaki Tudományok Osztálya keretében — műszaki nyelvművelő csoportot létesítsen ezeknek a feladatoknak az ellátására. Az Akadémia bátran elvállalhatja ezt a hozzá méltó feladatot, mert bizonyos, hogy a Műszaki Tudományok Osztályának bizottságaiban, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége tagegyesületeiben és a Műszaki egyetemek szaktanszékein lelkes támogatásra fog találni. IRODALOM 1. Anyanyelvi Műveltségünk. Szerk. Benlcő Lóránd. Akadémiai Kiadó, Budapest, 19(50. 2. Klcír J. Komlovszky M. : Műszaki tudományos terminológiánk alakulása és fejlesztésének főbb kérdései. Budapest, 1955. METESZ. 3. Pesti Hírlap Nyelvőre. Szerk. Kosztolányi Dezső. 4. Reforinatszkij A. A. : Mit értsünk szakkifejezésen, illetve szakszókinesen ? SzU. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Intézet. Moszkva, 1959. 5. Széchenyi István: Világ. Pest, 1831. 6. Szuhov N. K. : Főbb szempontok a korszerű műszaki terminológia kialakításához. Szu. Tud. Akadémiájának Nyelvtudományi Intézete : A terminológia jiórdósei. Összszövetsógi Ülésszak anyagai. Moszkva, 1961. 7. Tolnai Vilmos: Magyarító Szótár. Budapest, 1928. 8. Zolnai Gyula : Nemzeti öntudat a nyelvben. Pesti Hírlap. Nyelvőre (38. old.).