Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 93 úgy rendelkezett, hogy a VIZITERV-ben csak meghatározott, különleges felkészültséget igénylő vagy országos jelentőségű művek tervezése folyjék. Minden, a terület részletesebi) ismeretét igénylő, kisebb tervezést a Vízügyi Igazgatóságoknak kell elvégezni. . Tervbe van véve Szolnokon — a kialakítandó kiskörei öntözőrendszer középpontjában — az egyes vízügyi igazgatóságok tervezői létszámát lényegesen meghaladó tervezői szerv kialakítása is. Megfontolásra ajánlom azonban, hogy nem lenne-e célszerű még 2 legfeljebb 3 helyen hasonló tervezési bázist létesíteni, az országrész vízgazdálkodási jellegének megfelelően szakosítva, mert köztudomású, hogy a nagyobb tervezői egységek színvonalasabb munkára képesek. így a műszaki tervezésben egy háromfokozatú munkamegosztást tudunk kialakítani és azzal célszerűen, rugalmasan alkalmazkodni a komplex vízgazdálkodás által a tervezésserszemben támasztott igényekhez. A korszerű, céltudatos, komplex vízgazdálkodást csak megfelelően képzett és megfelelő számú vízgazdálkodási szakember valósíthatja meg. Irányító, kutató, tervező, építő és üzemelő szakemberekre van szükség, akik át vannak itatva az új szemlélettel. Nem törekedve teljességre szeretném röviden kifejteni nézetemet ezeel a kérdéssel kapcsolatban is. A vízgazdálkodás területén a tudósképzés, a tudományos minősítés, számszerűen az utóbbi időben örvendetes fejlődést mutat. Jelenleg a minősítettek között 2 akadémiai levelező tag, 4 műszaki tudományok doktora és 18 kandidátus szerepel. Az aspiránsok száma 18. Kevésbé kielégítő a kép a meghirdetett és a választott tudományos témák tekintetében. A Magyar Tudományos Akadémia a „hidrológia" címszó alatt hirdeti meg pályázatát aspirantúrára a vízgazdálkodás egész területére. Részben a hidrológia szó helytelen értelmezése miatt kevés az olyan témák száma, amelyek a vízgazdálkodás közvetlen gyakorlati feladatai tudományos megalapozását szolgálják. Ezen a helyzeten kíván változtatni az MTA vízgazdálkodási, hidrológiai és vízépítési bizottságának 1963. évi tématerve. Hiányolni kell tudósképzésünkben a vízellátás és csatornázás szakterület lemaradását is. Sokat várunk a komplex vízgazdálkodás fejlesztése terén a megindult szakmérnökképzéstől. Mint köztudomású a mezőgazdasági szak után most a vízellátási és csatornázási szakon indul meg az oktatás. Reméljük, hogy a mezőgazdasági szaknál még megmutatkozó kezdeti nehézségek után a vízellátási szakon zavartalanul fog folyni az oktatás. Megoldandónak tartom a végzett mérnökök beosztásának, illetőleg besorolásának kérdését. Szó van vízépítési műtárgyakkal foglalkozó szak létrehozásáról. Ehhez valószínűleg meg lesznek a feltételek. Nagy szükség lenne a hidrológus és esetleg még más ágazatokban is a szakmérnökképzés bevezetésére. Valószínűnek látszik, hogy amíg ezekben a továbbképzés megindulhat, más módon pl. külföldi egyetemekre való kiküldéssel oldjuk meg a problémát. Megelégedéssel tölthet el mindannyiunkat, hogy a vízszakos mérnökképzésben tervezett reform már helyet ad, külön tárgyként, a vízgazdálkodás oktatásának. Egyébként itt említem meg, hogy az ágazati vízgazdálkodásnak is van tárgya a szakmérnökképzésben. Szükségesnek látszik azonban nagyobb teret biztosítani — és ezt külön tanszék létesítésével is alátámasztani — a vízellátás és csatornázás oktatásának. Ami a beiskolázási létszámot illeti: már van fejlődés, hiszen a mérnöki kar 5. évfolyamán 130, míg az első évfolyamán már 250 hallgató tanul. A végzett hallgatók szétosztása azonban a vízügy szempontjából ma még nem kielégítő. Egészen új utakon indultunk el most a középkáderképzésben. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez is jelentős tényezője az új vízgazdálkodás kialakításának. Győrött, Nyíregyházán és Baján összesen négy osztályban vízügyi szakközépiskola létesült. Az innen kikerülők felsőfokú technikumba, egyetemre mehetnek, de azonnal elhelyezkedhetnek a vízügyi munkaterületen is. Baján vízügyi felsőfokú technikumot létesítettünk. A levelező tagozaton kb. 70 fővel már megindult az oktatás. Jövőre megépítjük a 175 fő oktatására alkalmas iskolát és 120 fő számára kollégiumot. Megkezdjük az oktatást a nappali tagozaton is, éspedig két szakon : mezőgazdasági, valamint vízellátási és csatornázási szakon. Sajnos ezek az intézkedések a következő évek szakember hiányán még nem segítenek. Ezért átmeneti megoldásokat kell alkalmazni. Külön szeretném szóvátenni a nyelvismeret kérdését. Sajnos ezen a téren még sok tennivaló van. Mindig is hasznos dolog volt a nyelvtudás, de a jövőben valamire való mérnök el sem képzelhető enélkül. Megkíséreltem felvázolni a magyar vízgazdálkodás helyzetét és néhány alapvető problémát. Túl nagy a témakör, semhogy a részletekkel is foglalkozni lehetett volna, azonban így is megállapítható : új és jó úton haladunk, sok és nehéz feladatot kell megoldani, amihez minden szakember lelkest hivatástudattól áthatott, odaadó munkája szükséges. BOflHOE X03Í1PÍCTB0 BEHrPHH H-p. E. Kspmau IOHA. TCXH. HAYK HapOAHbIM X03HI1CTB0M BeHrpilII npeATjflBJIHIOTCH Bee őojiee Bbicoiciie TpeSoBamin K BOAHOMY x03flíicTBy SjiaroaapH oSinecTBeHHOMy H 3i<0ti0MimecK0My pa3BiiTiuo CTpaHbl. 3Ha<ieHHe BO/lHOrO X03HÍICTBa CHJlbHO B03p0CJ10 BCJieacTBiie mitpoKoro noTpeőjieHiifl BOÁM Kax B cejibci<oX03HHCTBCHHOM, Taiv II B npOMblUIJieHHOM np0II3B0flCTBe. 3HaiiiTejibHoe yBejnmeHiie n0Tpe6H0CTeii npnBe.no K noBbiuiGHHOMy Hcnojib30BaHHio BOflHbix pecypcoB II K yBejiHHCHiiio 3arpH3HeHH0crii BO/I. nosTOMy TpeőyeTcji, MTOŐbl 3aflaill BOAHOrO X03$IÍÍCTBa paCCMaTpHBajlIICb B HanGojiee TecHoií CB>I3II C HapoaHoxo3>iücTBeHHbiMH njiaHaMii, c uejibiM HapoflHbiM XO3HIÍCTBOM, flawc H C B0A0X03HHCTBeHHbI.MII njiaHaMIl HailIHX COCCAHIIX CTpaiI. TaKHM 0őpa30M BMecro y3Koro B0A0X035itícTBeHH0r0 B3rji5iAa, CKJiaAbiBaiomerooi no ACIÍCTBHÍIM, HanpaBjieHHWM TOjibKO Ha ycTpaHtHiie BOAHI>IX ymepöOB, HYWNO C(|)OpMHpOBaTb COBpeMCHHblií KOMnjlCKCHblíí B0AOXO3HÍ1CTBeHHblií B3nm«.