Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

92 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon működés szükségét az egész világon felismerték. A világszervezetekben is megalakultak ennek szervei. Felismerve a sokoldalú vízgazdálkodási együttműködés szükségességét, a KGST-ben már két éve munkacsoportok foglalkoztak a legfontosabb kérdésekkel. Elsősorban a vizek tisztaságának megóvása terén kialakítandó nemzetközi együttműködés alapelveit dolgozták ki. Ezenkívül azonban számos, a vízgazdálkodás egészét érintő kérdés kimunkálását tűzték napirendre, amelyek nagyban segítik majd a magyar vízgazdálkodás fejlődését. Hogy milyen nagy fontosságot tidajdonítanak a KGST-ben a vízgazdálkodási kérdéseknek bizonyítja, hogy 1962 dec. óta az említett munkacsoportok helyett állandó jelleggel megalakult a KOST tagországok Vízügyi Vezetőinek Értekezlete, amely évente rendszeresen ülésezik. A KGST keretein kívül is kibontakozóban van a többoldalú együttműködés, amire most csak egy példát említek: a dunai előrejelzési munkacsoport tevékenységét. Kívánatos hasonló módon foglalkozni az érdekelt dunai országok szakértőinek — elsősorban a német, osztrák, magyar és csehszlovák hidrológusokra gondolok — a Duna vízjárási viszonyaival (vízhozam, hordalék, jég) különös tekintettel a dunai vízerőművek megépítésére. A műszaki tervezés és a vízgazdálkodási szakemberképzés A korszerű vízgazdálkodás új követelményeket támaszt a tervezőszervelckel szemben mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból. A szocialista tervgazdálkodás megköveteli, de egyben lehetővé is teszi, hogy a vízgazdálkodási létesítmények tervezésénél a népgazdasággal való szoros kapcsolódást feltárjuk s így egyrészt a természeti adottságok, másrészt pedig a népgazdasági célkitűzések összhangját terveinkben biztosítsuk. Mind nagyobb szerephez jut a távlati és tanulmányi tervezés, mint a vízgazdálkodás sokoldalú természeti, gazdasági és társadalmi összefüggéseit feltáró eszköz. Ennek a „nagyvonalú" vízgazdálkodási tervezésnek az alapja az Országos Vízgazdálkodási Keretterv. Rendkívül nagy fontosságot tulajdonítunk a Kerettervnek, mint vízgazdálkodási feladataink nagy távlatra szóló összefoglalásának, de tudatában vagyunk annak, hogy mint minden távlati terv, ez is állandóan módosulni fog fejlődésünk dinamizmusának megfelelően. Az Országos V íz gazdálkodási Keretterv készítése folyamatban van, a területi vízgazdálkodási kerettervek első fogalmazásban elkészültek ; a mintegy 14 000 oldal terjedelmű anyag egyeztetése, ellenőrzése, véleményezése most folyik a Magyar Tudományos Akadémián és a vízügyi szerveknél. Megállapítható, hogy a Keretterv már ebben az állapotában is igen nagy segítséget nyújt nemcsak a vízügyi szervek számára, hanem más főhatóságok, intézmények, megyei tanácsok részére is. Elsőrendű feladatunk az, hogy a nagyvonalú vízgazdálkodási tervezésnek magas színvonalú stabil bázist biztosítsunk. Ennek a bázisnak a szerkezete fővonásaiban éppen a Keretterv készítése nyomán már kialakulóban van. Kitűnő erőkből álló tervezői osztály alakult a VIZITERV-ben a Keretterv generáltervezői tevékenységének ellátására. Ez az osztály lesz hivatott majd a Keretterv befejezése után is kezdeményező módon feltárni további feladatainkat, továbbfejleszteni Kerettervünket. Hasonlóan kialakulóban van a VITUKI IV. osztályán is egy kutatói gárda, amely szervesen kapcsolódik munkájával a távlati tervezéshez s biztosítja annak tudományos alapjait. A vízügyi igazgatóságoknál is meg van már a magja a komplex vízgazdálkodási tervezésnek a vízgazdálkodási fejlösztési csoportok formájában. Ezek a csoportok a szakágakkal együttműködve feltárják a terület fejlesztési feladatait és megvalósításra előkészítik azokat. Ennek a szellemi bázisnak eddigi működése is már sok eredménnyel járt, azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy fokozatosan megerősítsük. Gondolkoznunk kell ezenkívül, hogy miképpen lehetne elhárítani a vállalati forma kötöttségeinek ebben az esetben fékező hatását. A komplex vízgazdálkodási tervezés szoros összefüggésben van a regionális tervezéssel. A vízgazdálkodási tervezés és a regionális tervezés kölcsönhatása azonban komoly nehézséget okoz munkánkban. Ezen a téren feltétlenül szükséges a két tervezési típus munkájának összehangolása. Bár nem szorosan idetartozó kérdés, mégis meg kell emlékeznem arról, hogy vízgazdálkodási célkitűzéseink realizálásának fontos eszköze, a műszaki tervezés, hogyan fejlődik. Amíg 1951-ben az akkori tervező intézetek és vízügyi hivatalok műszaki tervezéssel foglalkozó dolgozóinak létszámát összesen mintegy 250 főre lehet becsülni, addig ma csak a vízügyi szolgálatban dolgozó tervező műszakiak létszáma 7—800 fő, és ezt a létszámot már 1965-re legalább 1100 főre kell emelni. Feladataink ugrásszerű emelkedését jellemzi, hogy a vízügyi szolgálat 1962. évi mintegy 60 millió forintnyi tervezési értékével szemben 1963-ra közel 100 millió Ft érték van előirányozva. Ilyen körülmények között nagy gondot okoz a feladatok ellátása s félő, hogy a tervező apparátus felhígulása miatt a tervek minősége kívánni valót hagy maga után. Nagy szerep vár itt a VIZITERVre : segítenie kell a kisebb tervező egységeinket, tapasztalatait, segédleteit át kell adnia. Ilyen irányú működésében már is szép sikereket ért el. A komplex vízgazdálkodás megköveteli a műszaki tervezéstől, hogy szorosabb kapcsolatot teremtsen a kutatással és hogy közelebb kerüljön a területhez. Az előbbivel kapcsolatban a tervezés és a kutatás egységéxveXs. nem csak a kutatási feladatok kitűzésében és az eredmények átadásában, hanem folyamatosan a konkrét tervezésekben való szoros együttműködésben is meg kell nyilvánulni. Segíteni fog ehhez a VITUKI keretében most felállított Vízügyi Műszaki Tájékoztató Iroda is. Annak érdekében, hogy a tervezés közelebb kerüljön a területhez a főigazgatóság vezetője máris