Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. 89 TIS2A /// <2> JELMAEYARAIAT: 1980 £ £> Duzzasztó K Szivattyútelep (reverzibilis) >0* pCp Körös Maros 2. ábra. A tiszavölgyi vízpótlórendszerek. 1980 <t>uz. 2. CucmeMbi ÖAH nonoAMHun eodbi e doAune pern Tucca. 1980 z. Abb. 2. System zur Sicherung des erforderlichen fiuschusswassers im Tisza-Tal, 1980 Mindebből azt a végkövetkeztetést vonhatjuk le, hogy a következő évtizedekben a vízgazdálkodásnak egy egészen új fejezete nyílik meg, amely új szemlélet kialakítását, tudományos megalapozást, a vízkészletek leghatékonyabb hasznosítása érdekében gondos, előrelátó tervezést s mindehhez megfelelően felkészült szakembereket igényel. A vízgazdálkodás terén jelentkező új szemlélet Kétségtelen, hogy az elénk tornyosuló feladatok, a már megoldottak, a még előttünk állók maguk segítenek hozzá, hogy egy egészen új szemlélet, az un. komplex vízgazdálkodási szemlélet, és ennek kapcsán szinte egy egészen új szakágazat a vízkészletgazdálkodás fejlődjön ki. Sajnos ez a szemlélet csak lassan fejlődik és tartalommal is nehezen töltődik ki. Sokan úgy vélik, hogy a széles összefüggéseket kereső, messzebbre néző, tudományosan megalapozott vízügyi tevékenység megvalósításának sürgetése, valamiféle tudományoskodást, elméletieskedést jelent. Sokan úgy gondolják, hogy a „komplex vízgazdálkodás" megnevezés csupán jelszó, amely mögött változatlanul az egyes vízépítési konkrét feladatok elszigetelten állnak. Felvetődik tehát a kérdés, jelszó-e a komplex vízgazdálkodás, és ha nem, mi ad új tartalmat neki ? Másrészt kérdés, hogy mit fed a komplex megjelölés, mi az ismérve a komplexitásnak ? Az első kérdésre határozott nemmel kell felelni. A vízgazdálkodás megváltozott tartalmát a legrövidebben ós mégis kifejezően Dégen Imre, vízügyi főigazgató meghatározása fejezi ki : „A vízgazdálkodás lényege a természetes vízháztartásnak a társadalom szükségleteivel való összehangolására irányuló tervszerű műszaki, tudományos, igazgatási tevékenység. Ily módon a vízgazdálkodás nem csak a természeti jelenségekkel van összefüggésben, hanem az anyagi javak termelésének is részévé válik." Úgy vélem,' hogy a komplex jelző tágabb értelmezést kap. Nem csupán arról van szó, hogy egy-egy vízgazdálkodási létesítménynek több feladata van, hanem sokkal inkább azt fejezi ki, hogy milyen nagy szerephez jutnak a vízzel kapcsolatos tevékenységekben a természeti jelenségele és a társadalom közti összefüggések. Természetesen kifejezésre juttatja azt a követelményt is, hogy egy-egy vízgazdálkodási kérdés megoldásánál más vízgazdálkodási ágazatok problémáit is meg kell vizsgálni. Jellemző tehát a szakágak szoros összefonódása. A korszerű vízgazdálkodás komplex jellege nyilvánul meg a dombvidéki kisvízfolyások vízgyűjtőterületének rendezésénél is, ahol Szászhelyi Pál vízügyi főigazgatóhelyettes szorgalmazására a vízgazdálkodási feladatokat az erózió elleni védelemmel és az erdészeti feladatokkal szorosan összehangolva kívánják előirányozni. A komplex vízgazdálkodás lényegének felismerése, a korszerű vízgazdálkodási szemlélet kialakulása folyamatban van. Akár akarjuk, akár nem, maguk a feladatok határozzák ezt meg. Ne legyünk azonban türelmetlenek, mert hiszen 100 év kellett ahhoz is, hogy a belvízrendezés, amely tartalmában már korábban megkezdte átalakulását, mindenki tudatában belvízgazdálkodásként jelentkezzen. A korszerű vízgazdálkodás egyik alapja a vízkészletgazdálkodás. Mind mennyiségi, mind pedig minőségi vonatkozásban. Elöljáróban mindjárt szeretném hangsúlyozni, hogy a vízkészletgazdálkodás —- igazi értelmezésében — nemcsak számtani műveletek sorozatából áll és nemcsak könyvelői feladatokat ró művelőire, hanem igen komoly közgazdasági elemzést is igényel. Megalapozott, céltudatos vízkészletgazdálkodás csak a gazdálkodás tárgyát képező víz menynyiségének és minőségének, másrészről a vízigények kielégítésére felhasznált víz gazdasági hatékonyságának ismeretében folytatható. Ez a megállapítás egyben kijelöli a vízkészletgazdálkodás tudományos megalapozásának legfontosabb tennivalóit: - Meghatározni vízkészletünket. Ezzel felszíni és felszínalatti vizeink mennyiségi és minőségi változását térben és időben. — Számbavenni az engedélyezett vízhasználatokat. — Az ágazati gazdaságtan — hidroökonómia — módszereivel elemezni azokat a lehetőségeket, amelyekkel vízkészletünket a legnagyobb mértékben