Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

2. szám - Dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon. Hozzászólások dr. Kertai Ede: Vízgazdálkodás Magyarországon c. tanulmányához

90 Hidrológiai Közlöny 1963. 2. sz. Dr. Kertai E.: Vízgazdálkodás Magyarországon és leghatékonyabban hasznosíthatjuk. Célunk az, hogy sem fölöslegesen, sem pedig gazdaságtalanul ne kössünk le vizet, másrészt törekedjünk arra, hogy vízkészletünket az igényeknek megfelelően a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk. A vízkészletgazdálkodás megalapozása terén már jelentős előrehaladást értünk el és számos olyan intézkedést is tettünk, amelyek eredménye ezután fog megmutatkozni. Felszíni vízkészletünk számbavételét a VITUKI elvégezte. Ezen a téren főleg a kisvízfolyások adatait kell tovább finomítani. Ebbe a munkába már nagyobb szerepet kell vinniök az igazgatóságok hidrológus mérnökeinek. Sajnos még nincs minden VlZIG-nél függetlenített hidrológus. A meglevők azonban már szépen beilleszkednek az új szerepkörbe. Sokat segít nekik a VITUKI tudományos irányítása. Arra kell törekedni, hogy a területen működő hidrológusaink közvetlen feladataik ellátása mellett betöltsék a transzmisszió szerepét az igazgatóságok és a VITUKI között. £ -5 -S8 1 /// IV V VI ' VII ' VM ' IX ' X 'XI XII [hónap] 3. ábra. Vízkészlet gazdálkodási grafikon 0ue. 3. rpatpwc xo3nücmea c eodmiMU pecypcaMU [a]: pacxoAbi H noTpefiHOCTH BOHBI ; [b]: pacxonu, ocTaBjiHeiwbie B pycjie ; le]: noTpeÖHOCTH B BOfle Abb. 3. Diagramm der Bewirtschaftung der Wasserdargebote [a] : Durchflüsse und Wasserbedarfe, [b] : lm Flussbett zurückzulassende Menge, [c] : Wasserbedarfe A hasznosítható felszínalatti vízkészlet megállapításában még sok a bizonytalanság. Ennek megszüntetése a hirológusok és geológusok együttes feladata. Az erre vonatkozó kutatómunka megerősítésére törekszünk. A vízkészletgazdálkodás fontos feltétele a vízhasználatok számbavétele és nyilvántartása is. Ezt a feladatot a Vízig-oknak kell elvégezni. A munka már megindult, s a nyilvántartás felfektetése 1963. év végéig várható. A vízkészletek és vízigények egybevetésével készül a vízmérleg, a vízkészletgazdálkodás fontos eszköze. Nem akarok most a vízmérleg készítésével ' részletesen foglalkozni, de a 3. ábra kapcsán néhány alapvető szempontra szeretnék rámutatni. Az ábra egy vízfolyás meghatározott szelvényére vonatkozó vízkészletgazdálkodási grafikont tünteti fel, amely tartalmazza a különböző valószínűségű havi közepes vízhozamokat, a mederben hagyandó legkisebb vízhozamokat és a vízigények havi értékeit. Az ábrából könnyen leolvasható, hogy a megadott vízigények milyen valószínűséggel elégíthetők ki, illetőleg megadott valószínűség (biztonság) mellett milyen hiány lép fel. A vízmérleget általában a kritikus időszakra szokás felállítani. Konkrét vízhasználat engedélyezésére azonban ez nem elegendő. Itt a leggondosabb elemző munkára van szükség. Említettem, hogy vízkészleteink leghatékonyabb hasznosítására kell törekedni. Ez gyakorlatilag legkedvezőbb vízfelhasználást és a vízkészletek minél nagyobb hányadának a hasznosítását is jelenti. A vízhasználatok különböző jellegűek. Megkülönböztethetünk : a) feltétlen, b) feltételes, c) időszakos és d) ideiglenes vízhasználatot. A feltétlen vízhasználatok közé sorolom azokat, amelyek igénye a tervezésnél alapul vett biztonsággal — tárolással vagy anélkül — mindent megelőzően kielégíthető. Ide tartozik az időszakos vízhasználat is. (Pl. cukorgyártás, és egyéb kampányszerűen jelentkező vízigények.) Feltételesek azok a vízhasználatok, amelyeket a víz járási viszonyoktól függően engedélyezünk, ha már a feltétlen vízhasználatok igénye ki van elégítve. Ideiglenes vízhasználatnak nevezem azt az esetet, amikor meghatározott időre adjuk az engedélyt, mondjuk egy évre. Ilyenre kerülhet sor pl. amikor egy öntözőrendszer tervszerűen csökkenti vízigényét egy vagy két évre, az így. átmenetileg felszabadult vizet hasznosítjuk kis anyagi ráfordítással, amely gyorsan megtérül. Ezek után foglaljuk össze, hogy mik az eszközei a vízkészletek leghatékonyabb hasznosításának : 1. Vízfolyásonként felül kell vizsgálni és meghatározni a mederben hagyandó minimális vízhozamot. 2. Tudományosan megalapozott és a gyakorlati tapasztalatokkal alátámasztott víznormák alkalmazásával csökkenteni a vízfelhasználást. 3. A gazdaságos tűrés mértékének megállapításával növelni az ugyanazon hasznosítható vízkészlethez tartozó vízhasználatokat.