Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
1. szám - Tölg István: A hajdani berkek lekapcsolásának hatása a Balaton mai halállományának minőségére
77 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. A hajdani berkek lekapcsolásának hatása a Balaton mai halállományának minőségére* TÖ1G ISTVÁ N»» Bevezetés A 15alaton halai közül a fogassülő (Lucioperca lucioperca L.) biológiáját ismerjük legjobban. Ezzel az értékes és a Balatonra jellemző ragadozóhallal több szempontból foglalkoztak a kutatók. A fogashalászat történetéről [8, 17, 10, 11, 12], a balatoni süllő szaporodásbiológiájáról [7, 4, 18, 19, 21, 25], növekedéséről [15], és táplálkozásáról [10, 11, .13, 24] egyaránt találunk adatokat. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóintézetében 195G. óta tervszerűen folyik a balatoni fogassüllő életének tanulmányozása. A régebbi megfigyeléseken alapuló tudományos értékű megállapításokat az újabb, kísérleti módszereket is magába foglaló, kutatómunkával kiegészítve, a fogas a magyar természetes vizek legismertebb hala lett. Felvetődhet a kérdés, hogy az újabb beható és rendszeres kutatás miért éppen a fogassüllővel kezdődött? A Balatonban ennek a gazdaságilag értékes halunknak a szaporítása népgazdasági érdek, ezért életpályájának, életmódjának, életkörülményeinek, egyszóval biológiájának tüzetesebb megismerése feltétlenül kívánatos. Ezenkívül, minthogy a fogassüllő a tó legtekintélyesebb állományú ragadozó hala, a tavi élet legfelső táplálékszintjében nagy teret foglal el, így különösen táplálkozásának és növekedésének tanulmányozása az alacsonyabb táplálékszintek felé irányuló kérdéseket vet fel. A süllőből céltudatosan kiindulva a táplálékhálózat egyes részleteinek kutatásával halászatbiológiai szempontból is megismerhetjük a Balaton élővilágát, és az egyes tagok egymáshoz való kapcsolatát. Ennél a munkánál természetesen nagy segítséget adnak és felhasználhatók a Balaton több oldalú hidrobiológiái kutatásának már meglevő eredményei. A balatoni süllő táplálkozását tanulmányozva kiderül, hogy a 15 mm testhosszúságot meghaladó ivadék táplálkozási körülményei rendkívül mostohák [13]. A növekedéshez szükséges táplálék nagyságrend emelkedést biztosító táplálékhálózatból hiányzik egy nagytestű (1500—5000 /J.) planktonrák és egy olyan 5—20 mm hosszúságú szervezet, mely a halragadozásra való áttérés előtti táplálékot biztosítja. A süllőivadék későbbi halfogyasztó időszakában (25—35 mm testhosszúságtól) ugyancsak elégtelen a mai Balaton nyújtotta táplálék. A hiánytényezők miatt minden évben rengeteg süllőivadék pusztul el. Idősebb süllőkön végzett vizsgálatokkal Woynárovich [24] kimutatta, hogy az ivadékkor után is táplálékhiány uralkodik tavunkban. Adatait * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológia 1 Társaság Limnológiai Szakosztályának 1962. II. 2!i-i ülésén. ** Országos Halászati Felügyelőség. vizsgálva a külföldi eredmények ismeretében feltűnő a szokatlan jelenségnek minősíthető nagyfokú (7,8%) balatoni süllő-kannibalizmus. Woynárovich rámutat arra, hogy a Balaton süllőállományának legnagyobb részét kitevő 30—50 dkg súlyú süllők általában éheznek. A további vizsgálatok kiderítették, hogy ez az éhezés a 70—80 dkg-nál nehezebb példányoknál megszűnik, mivel itt a süllővel együtt a fenékrégióban tartózkodó másodnyaras dévérkeszeg tömeg a táplálékigényt már kielégíti.* A balatoni süllőn végzett növekedésvizsgálataink is az előzőkben vázolt elégtelen táplálkozási eredményeket tükrözik. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a Balaton fogassüllője növekedés szempontjából kontinensünkön a legutolsók között áll. Ugyanekkor a Velencei-tóban és a halastavainkban élő süllők növekedés tekintetében az elsők közé sorolhatók. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok és saját kutatásaim eredményei is arra utalnak, hogy a balatoni fogassüllő lassú növekedésének és az állomány előnytelen súly szerinti összetételének (túl sok a 0,5 kg alatti példány) oka a tó sajátos körülményeiben keresendő [14]. Az analitikus süllővizsgálatokból levont következtetés Az az újabb megállapítás, hogy a balatoni süllőállomány fiatalabb korosztályai általában mostoha életkörülmények között élnek, ellentmondásban áll a fogas régi kereskedelmi hírnevével [12]. A megbecsülést feltehetően a mainál sokkal előnyösebb összetételű süllőállomány szerezte, tehát akkor az életkörülmények is kedvezőbbek lehettek. A mai helyzet okát a nagyfokú kannibalizmus vizsgálatával sikerült megvilágítanunk. A süllőnél egyébként -szokatlan saját ivadékfalás a más állatfajoknál tapasztalt ilyen jelenségekhez hasonlóan, természetellenes életkörülményekkel hozható összefüggésbe. A természetellenességet közvetlen okként elfogadva, meg kellett találnunk azt a környezeti körülményekben végbement mélyreható változást, amely ezt a természetellenességet eredményezte. A lehetőségek többrétű felmérése után a balatoni süllő táplálékhálózatában feltárt hézagok következményeit (a rossz növekedést, a kannibalizmust, az • előnytelen állományösszetételt) a berek-területek elvesztésére vezethetjük vissza. A bérek-területek halászatbiológiai értékelése Az 1. ábrán bemutatott vázlatos helyszínrajz és a 2. ábra alapján szemléltetem a berkek lekapcsolásával végbement hidrográfiai változásokat. A Balaton partvonalának szabályozása végleg lekapcsolta a természetes folyamatként lefű* ( Woynárovich, szóbeli közlés.)
