Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

6. szám - Bözsöny Dénes: A vízgazdálkodási távlati tervezés

498 Hidrológiai Közlöny 1963. 6. sz. Bözsöny D.: Vízgazdálkodási távlati tervezés ret terven kívül a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, illetve annak irányításával több olyan feldolgozás készült, amelyek sok segítséget adtak a tervezésben résztvevőknek. Ki kell emelni Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének kezdeményezésére 1957—1960-ig vízügyi igazgatóságonként készült „Vízgazdálkodási Adatgyűjtemények" című 64 kötetes feldolgozást, amely 6 példányban készült és 8500 oldal szöveget, továbbá 7000 formátum nagyságú mellékletet tartalmaz. A munka országos irányítója Vázsonyi Ádám (VITUKI) volt. Nem kevésbé jelentős az Építésügyi Minisztérium által irányított regionális tervezési munka részére 1959-ben készült „Vízgazdálkodási adatok a regionális vizsgálatokhoz" című nyolckötetes tanulmányterv, melyet hat példányban állítottak össze, 1330 oldal szöveget, 1110 táblázatot és 750 formátum nagyságú rajzot tartalmaz. A munka összefogója Csermák Béla (VITUKI) volt. A csekély példányszám nem tette lehetővé, hogy a felsorolt feldolgozások közkinccsé váljanak. A több évig tartó, sok szervet és szakembert foglalkoztató tervezés megkezdése is hosszabb előkészítést és jó szervezést kívánt. .Még 1960 júniusában az Országos Vízügyi Főigazgatóság Műszaki Tervezési és Tudományos Kutatási önálló osztálya kiadta a Vízgazdálkodási Keretterv készítésének irányelveit, mely főbb vonásaiban meghatározta a tartalmi, szerkezeti és szervezeti elgondolásokat. 1960 novemberében már az irányelvek alapján rendelkezésre állt a Vízügyi Tervező Iroda 1/3. Folyamszabályozási csoportja által kidolgozott tematika, melyet vitára lehetett bocsátani. A legnagyobb vitát a Területi Vízgazdálkodási Keretterv egységek határainak megállapítása okozott. Sok érv szólt amellett, hogy a vízügyi igazgatóságok területe legyen azonos a Területi Vízgazdálkodási Keretterv egységekkel. Igv viszont nem lehetett volna megvalósítani azt az elvet, hogy egy felszíni vízgyűjtőterület azonos egy vígazdálkodási területegységgel. Például a Zagyva vízfolyást három vízügyi igazgatóság határa darabolja szét. Végül is a 2. ábrán megjelölt 13 felszíni vízgyűjtőre készül a Területi Vízgazdálkodási Keretterv. A vízgazdálkodási területegységeket a felszíni vízgyűjtő-terület határát megközelítő községek határai alkotják. A tematikát kétszeri átdolgozás után hagyta jóvá a Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozására létrelu>zott Kormánybizottság. A tematika elkészülte után nagy gondot okozott a részletes tematika (metodika), költség és anyagnormák, továbbá térképjelek és egyéb alaki előírások kidolgozása. Tekintettel kellett lenni arra, hogy területi terveket a vízügyi igazgatóságok készítik a VIZITERV, mint generáltervező irányításával és a VITUKI mint társtervező közreműködésével. Biztosítani kellett, hogy az országban szétszórtan, különböző városokban működő tervező egységek azonos mélységben, azonos tartalommal, azonos szerkezettel stb. készítsék a terveket. A részletes tematika lényegében biztosította az egységes kidolgozást, de nem lehet elhallgatni, hogy a tervezés közben több kiegészítésre volt szükség. A tapasztalat az, hogy a legtöbb gondot a részletes tematika kidolgozására kell fordítani. Az Országos és a Területi Vízgazdálkodási Keretterv szerkezeti felépítése, tematikája azonos. A két terv fajta csak a kidolgozás mélységében tér el egymástól. A táblázatok adatait megyénként és vízügyi igazgatóságonként is feltünteti a terv. A tervek 19 fejezetből állnak. Az országos terv térképmellékletei 1 : 500 000, a területi tervek térkép mellékletei 1 : 100 000 méretarányúak. Az 1 : 500 000 méretarányú térképek tartalma és feldolgozás módja hasonlítani fog az előző keretterv térképeihez, míg a Területi Vízgazdálkodási Kerettervek 1 : 100 000 méretarányú térkép kidolgozására példát mutat az -5. ábra. A fejezetek címei a következők : 1. A vízgzdálkodás szerepe és jelentősége a népgazdaságban. II. Természeti adottságok. Országos vízkészlet. III. Árvízmentesítés, árvízvédelem. Folyók és tavak szabályozása. IV. Belvízgazdálkodás, belvízvédelem. V. Kisvízfolyások és vízgyűjtőterületük rendezése. VI. Öntözés. VII. Halászati vízhasznosítás. VIII. Ivó- és ipari vízellátás. IX. Települések, ipartelepek, csatornázása és a vizek tisztaságának védelme. X. Vízerőhasznosítás. XI. Víziutak és kikötők. XII. Víztározás és annak többcélú hasznosítása. XTII. Ásványvizek, gyógyvizek és hévizek hasznosítása. XIV. Vízparti üdülés, fürdés, vízisportok ós természetvédelem. XV. A többcélú nagylétesítmények összefoglalása. XVI. A vízgazdálkodás nemzetközi kapcsolatai. XVII. Országos vízmérleg. XVII1. A vízgazdálkodással kapcsolatos egyéb feladatok. XIX. A vízgazdálkodás ós a népgazdasági ágak kölcsönhatása. Összefoglalás. A 111 XV. fejezet egységesen hármas tagoltságú és a következő részekből áll : 1. Bevezetés (alpontjai: 1.1, 1.2, 1.3) Tartalmazza a témakör ismertetését, a szakterületen eddig (1960. december 31-ig) kifejtett tevékenységet és a fejlesztés szükségességét. 2. A vízgazdálkodás fejlesztése (alpontjai : 2.1, 2.2, 2.3, 2.4, 2.5). Ismerteti a tervezés alapjául szolgáló kutatásokat, a fejlesztés alapelveit, a megszüntetendő hiányosságokat, a fejlesztés megoldásait, azok sorrendjét és a sorrend indokolását, továbbá a szükséges táblázatokat és térképeket. Fz a fejezet rész a tulajdonképpeni vízgazdálkodási keretterv. 3. Befejezés (alpontjai : 3.1, 3.2) Tartalmazza a terv értékelését és a továbbfejlesztési feladatokat. A feldolgozás időbeli ütemezés nélkül tartalmazza az ez idő szerint számba vehető vízgazdálkodási feladatokat,ezek megoldási lehetőségeit, tekintet nélkül arra, hogy a tervezés, beruházás, az üzemelés és a fenntartás mely szerv hatáskörébe tartozik ;