Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Urbancsek János: Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei a vízföldtani kutatásban

392 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei a vízföldtani kutatásban DE. URBANCSEK JjÍNOS* Bevezetes A földtörténeti tagolás a tengeri üledékek időrendi sorrendjének ismeretén alapszik. A tengeri üledékképződés, majd a következő szárazföldi letárolás, kéregmozgás következménye. A kőzetek keletkezési sorrendjének ismerete egymagában azonban még nem elég, hanem ismerni kell az élet fejlődését is, amelyet az üledékek ősmaradványai tárnak fel. Az üledékek képződési sorrendjének és az élet fejlődésének ismerete ad biztos eredményt. A mélyföldtani kutatásban, némelykor az értékelhető kőzetanyag, más esetben az elégséges és jó állapotú ősmaradvány ; néha mindkettő az alapja a földtani szintezésnek. A furadék minta minősítése és szerepe a földtani szintezésben A mélyföldtani kutatás a fúrásminták kőzettani vizsgálatán és a geofizikai mérések földtani értékelésén alapszik. A geofizikai módszerekkel csak közvetett úton lehet következtetni a rétegsorrendre és a szerkezetre. A mélyfúrás viszont közvetlen anyagvizsgálatot tesz lehetővé. A kétféle kutatási eljárás alkalmazását, együttes vizsgálat esetén azok sorrendjét, fontosságát és célszerűségét mindig az adott körülmények határozzák meg. Ez alkalommal a mélyfúrásokkal felszínre hozott kőzetanyag vizsgálatának lehetőségét elemezzük abból a szempontból, hogy a mag, vagy furadékminta mennyiben használható fel a földtani szintezésre. A közvetlen mélyföldtani megismerés főleg mélyfúrással lehetséges. A kőzetanyag vagy magmintában, vagy furadékként iszappal keverten kerül a felszínre. A furadékminta előállítása kétféleképpen lehetséges. A felszín közeléből ún. szárazf úr ássál, mélyebbről pedig öblítéses módszerrel emelik ki a kőzetanyagot. Az öblítéses fúrási eljárásnak nálunk kétféle változata használatos, úgymint ütveműködö és rotary rendszerű fúrás ; és ezeken belül bal és jobb öblítéses módszert különböztetünk meg. A bal öblítéses ütveműködö fúrásmód során a fúrószerszámnak a talpra mórt ütései aprózzák fel a kőzetet és a rudazaton keresztül gyorsan felemelkedő furadékminta különböző vizsgálatra igen alkalmas. A jobb öblítéses ütveim'íködő eljárásnál a rudazaton benyomott vízáram hozza fel aránylag nagy darabokban a knzetanyagot, a fúrószár és a furat fala, vagy a rudazat és a béléscső között. Bal öblítéssel történő rotary fúrás esetén a furadékot felhozó öblítőiszapot a béléscső és a rudazat közötti tágas körgyűrűn át nyomják a talpra, ahonnan a felfúrt darabos, néha magmintához hasonló értékű kőzetanyag a szűk keresztmetszetű rudazaton keresztül nagy sebességgel, jó megtartásban kerül a felszínre. Jobb öblítéses, rotary rendszerű fúrással a fúrószáron benyomott öblítőiszap mossa ki az erősen felőrölt furadékot és az említett körgyűrűben aránylag lassan áramló iszap hozza fel az útközben erősen osztályozott kőzetanyagot. * Országos Vízkutató és Fúró Vállalat, Budapest. Az itt nem említett, különböző fúrási technológiával végzett talajmechanikai fúrásoktól eltekintve, általában tehát kétféle módon történik a kőzetanyag felszínrehozatala : magmintában és furadékban. A magminta kőzetanyaga zavartalan és így bármilyen laboratóriumi vizsgálatra alkalmas. A különböző fúrási eljárással előállított furadékmintával szemben azonban már igen sok minőségi kifogás merül fel, éppen ezért tudományos vizsgálatokra csak igen nagy körültekintéssel használhatók fel. Földtani szintezésre alkalmas furadékmintát ütveműködö és balöblítéses rotary fúrási eljárással kaphatunk, mivel a tömör anyagból aránylag nagy kőzetdarabok kerülnek a felszínre és ezt az öblítőiszap kevésbé szennyezheti. Az előbbi módszerekkel készült fúrással lényegesen jobb minőségű furadék nyerhető, mint a jobböblítéses rotary eljárással, de újabban még sem használják, mert a fúrás előrehaladása nem olyan gazdaságos, mint az utóbbi technológiával. Vízkutatásban ma nálunk csaknem mindig a jobb öllitéses rotary fúrási módszert alkalmazzák, annak ellenére, hogy az így felhozott mintaanyag értéke igen kétséges. A fúrás ugyanis a gyors előrehaladás és a legkisebb műszaki nehézségek miatt, ezzel az eljárással a legolcsóbb és ennek következtében igen elterjedt. Jobb öblítéssel mélyített fúrásoknál a felaprózott kőzetanyag csak lassan kerül a felszínre és így a furadékot az öblítőiszap erősen szennyezi, különösen, ha nagy előfúrás esetén, béléscsővel nem védett hosszú nyitott szakaszon emelkedik a furadék felfelé. Az agyag és márga elpépesedik, a homokos-kavicsos üledékek pedig erősen osztályozódnak és így az anyag eredeti állapota nagyon megváltozik. Ha a jobb öblítéses eljárás technológiáját időrendi fejlődésében vizsgáljuk, nálunk két időszak különböztethető meg; úgymint a kisiparosok fúrási tevékenységének és az államosított kútfúróipar munkásságának idejét. Ez az elhatárolás, amely az államosítással 1949-ben, a fúrási technológia fejlődésével pedig 1954-ben állapítható meg, jelentős a jobb öblítéses mintavétel minősége szempontjából is ; mégpedig olyan értelemben, hogy a fúrási technológia rohamos fejlődése, a furadékminta minőségének hasonló mérvű romlásával járt. A kisiparosok kezdetleges fúrási technológiája lehetővé tette az aránylag jó mintavételt, mert a kis mélységre előfúrt szakaszt azonnal lecsövezték és szakaszos öblögetéssel a furadékanvagot kis mélységközből tiszta állapotban sikerült a felszínre hozni. A folytonos csövezéssel a furat állékonyságát biztosították és így nem kényszerültek sűrű öblítőiszap használatára, ami igen nagy mértékben rontja a mintaanyag értékét. Megváltozott azonban a helyzet, amikor a vízkutatás és vízfeltárás irányítását szakemberek