Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

5. szám - Dr. Rónai András: Az Alföld negyedkori rétegeinek vízföldtani vizsgálata

390 Hidrológiai Közlöny 1963. 5. sz. Rónai A.: Az Alföld negyedkori rétegei a jövő feladata. Tanulmányunk ehhez is kívánt adatokat szolgáltatni. Addig is a gyakorlati tervezési igények kielégítésénél meg kell elégednünk az egyes rétegek és rétegcsoportok adott feltételek melletti vízszolgáltatási képességének, vagyis bizonyos mélységű és kiképzésű kutakból egységnyi depresszió mellett ténylegesen kitermelhető víz mennyiségének tájankénti meghatározásával. IRODALOM 1. Almdssy E. : A mélységi vizek nyomésállapota. Vázlatok ós tanulmányok Magyarország vízföldtani atlaszához e. műben. Magy. Áll. Földtani Intézet. Budapest, 1962. 23—46. old. 2. Bélteky, L. : A mélységbeli vízkészlet. Magyarország vízkészlete I. c. műben. VITUKI. Budapest, 1954. 101 — 109. old. 3. Bélteky L. : Magyarország vízföldtani tájegységeinek fajlagos vízhozama. Magyarország vízföldtani atlasza. MÁFI. Budapest. 1962. 40. old. 4. Juhász J. : Felszínalatti vízkészletünk. Hidr. Közi. 1955. I —2. 5. Juhász J.: Hazánk felszínalatti vízkészletére vonatkozó ismereteink. Hidrológiai Közlöny. 1962. 283— 293. old. 6. Kessler H. : A karsztvízkészlet. Magyarország vízkészlete I. c. műben. VITUKI. Budapest, 1954. 87—100., old. 7. Kocsis A.—Koltay J. : Adatok 26 C°-nál magasabb hőmérsékletű mólvségi vizeinkről. Budapest, 1959. 56—1. t. 8. Rónai A. : A magyar medencék talajvize. MÁFI. Budapest. 1956. 245. p—6. t. 9. Schmidt E. R. : Magyarország vízföldtani atlasza. Magy. Áll. Földtani Intézet. Budapest. 1962. 73. t. 10. Siiineghy J. : Magyarország talajvízviszonvai. Budapest 1954. 80 p." 11. Ubell K. : A talaj vízháztartás ós jelentősége Magyarország vízgazdálkodásában. Vízügyi Közi. 1959. 185—251 old. 12. Ubell K. : A felszínalatti vízkészlet. Hídról. Közi. 1962. 94—104 old. 13. Urbancsek J. : Szolnok megve vízföldtana és vízellátása. Szolnok. 1962. 213*p—65 t. 14. Urbancsek J. : Fajlagos vízhozam az Alföldön. Magyarország vízföldtani atlasza c. műben. 41— 42 t. Budapest. 15. VITUKI. Magyarország vízkészlete. I. Mennyiségi számbavétel. Budapest, 1954. 112 p—25 t. BO^UblE 3AIIACbI B CJlOflX METBEPTMMHOrO ílEPMOflA JJ-p A. POHÜU C TOMKH 3peHHH 3anaca nOA3eMHbix BOA Ha BeHrepCKOÍI Hii3MeHH0CTii HaHŐojibiiiee 3HaieHiie iiMeioT BOÁM, 3anacenHwe B CJIOHX MeTBepramoro nepuo.ua, n0T0,\iy MTO 3TII CJ10II FLBJIHIOTCJI MHOrOBOAHbIMII, IIX JierKO FLOCTHMb, KANECTBO HX BOA xopouiee u HaKonjieHiie BOÁM B HHX CMHTaeTCH OŐeCneiCHHblM. CpeAHHH MOUtHOCTb 3THX CJIOCB Ha HH3MCHHOCTK COCTABJIFLET 200 M, a MaKCHMajibHAA HX MOiitHOCTb B OTAEJIBHBIX SacceÜHax AOEMRAET h 500 M. CJIOH N.MeioT ajiJiioBtiajibHoe npoucxo>KAeHne, no3Toiviy rpaBejincTbie, necwaHbie, HJiHCTbie H rjiHHiicTbie CJIOH MEPEAYIOTCH jitiH3aMii. EOJlbLUIIHCTBO H3 28 000 apTe3HaHCKHX KOJIOAUeB — 3aperucTpnp0BaHHbix na TeppHTopiiti Hii3MeHH0CTH — 3arjiy6jieH.bi B CJIOH, 3ajio>KeHHbie B MeTBepniiHOM nepnOAe. Hx rHApojionmecKHe AaHHbie : Hanop B njiacTax, aöcojnoTHbie H pejiaTHBHbie BejmmiHbi rjiyőiiH H BMCOT CTaTHMecKHX ypoBHcii BOÁM, Te.vinepaTypa H pacxoA BOÁM MoryT AaTb OTBCT OTHOCHTejibHO CTpyKTypHoro pacnojioweHHH noA3eMHbix cjioeB, HX MOLUHOCTH H rpaHyAOMC'TpiiMecKoro cocTaBa. A HeoőopoT, Ha ocHOBaHim reojioranecKHX ycjioBitn MO>KHO AEJIATB oőiutie BUBOAM no BOAHMM 3anacaM H no np0H3B0AHTejibH0cra cjioeB B OTAejibHMX ri-iApojionmecKHx paüoHax it nacTHbix őaccefiHax. B CTaTbe Ha ocHOBaHHH Hanőojiee HaAOKHbix apTe3H3HCKHX KOJIOAUCB n3jiaraioTC5i rHAporeojiortfiecKiie YCJIOBHH ii AaiiHbie no JIHHHJIM 5-H pa3pe30B, HMeromnx B oőuieM 3-B HanpaBjieHHe. Pe3i<o őpocaioToi B rjia3a HanopHbie aHOMajn-iii, iiMeiounie MecTO B CJIOSIX. B3BemnBaiomee AaBjieHi-ie, AeiicTByiomee Ha BOAV, noBbimaeTCH c yBejiimeHiieM rjiyőnnw. BejiimtiHa 3Toro noBbiiiiemiji JIBJIHCTCH pa3Hoü no OTAEJIBHBIM paüOHaM. Ha Hii3MenHOCTH HMeiOTCH TaKHe paiíOHM, Ha TeppHTOpMH KOTOpbIX apTe3iiaHci<aH BOA3 noAHHMaeTcji noA HanopoM Bbirne IIOBepXHOCTII 3e.WJIH y>Ke C OTHOCHTC'JIbHO HtŐOJlbUIHX rjiyőiiH (100—150 M), HO HMCIOTCJI H TAKHE paüOHbi, B KOTOPMX BOAA HURAE He IIOAHHMAETCÍI AA>KE AO noBepxHOCTH 3EMJIH co 3HAMHTEJIBHMX (300—400 M) myőiiH. Hanopiibití pewHM iiMeeT CBíi3b C MOmHOCTbro h c rpaHyjiOMeTpHMecKHM cocTaBOM cjioeB MCTBepTimHoro nepnoAa, T. e. C BeCbMa If3MeHHI0lHeÍÍCfl IIOBCpXHOCTbK) MOpCKHX rjiHHHCTbix cjibeB naHHOHa. BjniflHiie Hanopa, 0Ka3biBaeMoe na NJIACTOBYIO BOAV, 3anaceHHyio B CJIOÍIX C pa3HBLMH I'paHyjIOMCTpiIieCKHMH COCTaBaMH, BbipaHCaeTCH no pa3H0My. B BOAOHOCHMX rpaBejiHCTtix CJIOJIX ruiacToBOH Hanop NEPEAAETCH Ha 3epHa rpaBiui H BOAA ABIOKCTCJI B MecTe HaK0njieHH>i no 3aK0Hy cooőinaiomnxcíi nocyAB rjlHHHCTMX I'pyHTaX njiaCTOBblÜ Hanop 0K33bIBaeT BJiiiHHHe H na BOAy, pacnojiaraiomyiooi ,\te>K Ay rjiHHHCTMMH 3cpH3MM II 33K0H coomaiomiixcíi nocyA 3AeC ywe He iimeeT MCCTO. B IIJIHCTMX H IIECMAHHIIX rpyHTax YCHAIIH CMeuiiiBaioTCíi H TEM cawbiM NOJIYMAIOTCH MHOTO •nicneHHbie BapiiaHTOb HanopHbix aHOMajinn. ripOH3BOAIITejIbHOCTb OTAejlbHblX BOAOnpOHIlUaeMblX cjioeB onpeAejiHercíi rpaHOAyMeTpiiMecKHM cocTaBOM nanopiibiM pemiiMOM. B CAOHX neTBepTimHoro NEPNOAA AJ1ÍI CpaBHIITejlbHOrO OnpeACHeHIIH Iip0H3B0AHTCJIbH0CTH HeoöxoAHMO, iTOŐbi pe3yAbTaTbi onbiraux OTKaneK nepeMiiTajiii na 1 M AenpecciiH. 3TO TSK Ha3MBae.MMH „yAejibHblÜ" AeŐHT. Wassordargebot derquartiiren Schichten der Ungarischen Tiefcbcne Dr. A. Rónai Unter den unterirdischen Wasservorkommen der Ungarischen Tiefebene ist die grösste Bedeutung dem in den quartáren Schichten gespeicherten Wasser zuzuschreiben, weil diese Schichten im allgemeinen ergiebig sind, und gute Wasserqualitát besitzen, gut aufschliessbar sind und ihre Wasserzufuhr am meisten gesichert ist. Die durchschnittliche Máchtigkeit der quartáren Schichten betrágt in der Tiefebene 200 m, ihre grösste Stárke erreicht aber in einigen Teilbecken 500 m. Die Schichten sind grösstenteils fluvialen Ursprungs und eben deshalb wechseln die Kies-, Sand-, Schlammund Lehmschichten in linsiger Struktur. Der grösste Teil der in der Tiefebene in Evidenz gehaltenen 28 000 artesischen Brunnen sind in die quartáren Schichten abgeteuft. Hydrologische Daten der Brunnen : der in den Schichten herrschende Druck, die absoluten und relativen Höhen bzw. Tiefenwerte der Ruhespiegellagen, die Wassertemperatur und die Abflussmengen werfen ein Licht auf die strukturelle Lage, Máchtigkeit und Kornzusammensetzung der unterirdischen Schichten. Und umgekehrt : aus der Kenntnis der geologischen Verháltnisse können wir allgemeine Schlüsse über Wasserdargebot bzw. Wasserlieferungsmöglichkeiten der einzelnen Teilbecken und hydrogeologischen Landschaften ziehen. Auf Grund der verlásslichsten artesischen Brunnen gibt die Abhandlung die hydrogeologischen Daten langs von 5, grösstenteils in West-Ost Richtung verlaufenden Profillinien. Besonders auffallend sind die in den Schichten auftretenden Druckanomalien. Die auf das Wasser wirkende Auftriebskraft wáchst laufend mit der Tiefe, doch das Mass dieser Zunahme ist in den verschiedenen Gegenden ganz verschieden. Es gibt in der Tiefebene Landschaften, wo man schon aus verháltnismássig kleiner Tiefe (100— 150 m) über die Oberfláche aufquellendes artesisches Wasser gewinnen kann und auch andere, in denen das Wasser selbst