Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások dr. Öllős Géza–Deli Matild–Szolnoky Csaba: „A vákuumkutas talajvízszintsüllyesztésre vonatkozó kismintakísérletek eredményei” című tanulmányához

Hozzászólás Üllős G.—Deli M.—Szolnoky Cs. tanulmányához Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. 333 lh kép mészetesen a Siemens rendszerű kutak használ­hatóságára vonatkozó korlátozás. A nagyobb áteresztőképességű talajokban annak eldöntése, hogy Siemens, vagy vákuumkutakat alkalmazza­nak egyrészt gazdaságossági, másrészt hidro­geológiai probléma lehet. A kútvízhozamra vonatkozó tanulmánybeli képlet érvényességi határait, amint arra a Szerzők is utalnak, részletesen tisztázni kell. A tapasztalat szerint ugyanis a 11. arány a vízutánpótlódás mértékétől és a kutak számától függően különböző lehet. A kútcsoport hozama a gyakorlat részére ugyanis jó közelítéssel kifejezhető Q — q l- n v képlettel, ahol a q t az egyedül álló kút hozama, n a kutak száma, v a vízutánpótlódás mértékétől függő szám. Ennek értéke 0 és 1 között változhat. A körülményeknek megfelelően, jól telepített rendszernél 0,5—0,7 körül van az értéke, míg pl. akkor, ha nem elég a kutak száma, vagy túl nagy a kutak közötti távolság stb. v = 0,8—0,9., de ekkor nem is szokott elegendő lenni a leszívás. Megjegyzendő, hogy a v értékében kifejezésre jut a kutak,egymásrahatása is. Ha nincs egymásra­hatás v = 1 ; ha a vízutánpótlódás igen kismér­tékű a kútrendszer kapacitásához képest, v —» 0. A o érték minden adott kúttávolsághoz ós telepítési mélységhez más és más lehet. Példáid egyik budapesti munkánál aránylag jelen­tős vízhozam volt tapasztalható a kút méreteihez képest és csak kicsi leszívást lehetett létesíteni. .Az egyetlen kútra eső hozam 0,0007 m-/sec, 10 kútnál 0,0005 m 3/sec volt kutanként. A v értéke 0,80 volt, a leszívás "2 m. Ha az ismert Dupuit-képletre átvisszük az ered­7? ményt, a számított — viszony 1,05-nek adódik, azaz a megfigyelt bő vízhozam és a k = 0,00001 m/sec át­eresztőképesség mellett rendkívül csekély, kb. 3,0 in-nyi távolhatás mellett volna a vízhozam elszívható. Nyilván kifejezésre jut az alulról megnyilvánuló víz­utánpótlás, amire a v jellemzően magas értéke is utal. Másik, aránylag szélsőséges esetet is említek, ame­lyik zárt kavicsterasz esetében fordult elő. r/, = 0,0015 rir 1 /sec értékkel Q 3 0 = 0,005 m' ;/sec és /• = 0,35;.s = 3 m. A k — 0,000(5 m/sec volt és ha a Dupuit képletből ehhez tartozó távolhatást visszaszámol juk kereken 190 000 m-re adódnék, ami nyilván lehetetlen. Az áteresztő­képességhez képest gyér vízutánpótlás esete áll fenn, a lencse kiürült és az utánpótlódás csak kismértékű volt. A r értéke ennek megfelelően kicsi. Ezen említett példák esetében a kutak egy­mástóli távolsága 1,20 m volt. A kapott adatok kapcsolatát logaritmus beosztású koordináta­rendszerben egyenes képezi ki (3. ábra). A v értékeknek különböző esetekre vonatkozó rendszeres megfigyelése a jelenlegi bizonytalan­ságokon esetleg enyhíteni i tudna és a próba­szivattyúzások eredményeinek feldolgozását meg­bízhatóbbá tenné. Meg kell még említeni, hogy kútsor esetén az egy kútra eső hozam átlagos értékével számo­lunk csak, melytől a valóságban eltérés van : a vízhozam eloszlása a kutak közölt még ideális esetben sem egyenletes. A szivattyú közelében a kútsor végén levő kutak nagyobb hozamúak, mint a középen levők, még homogén talaj, vízszintes nyugalmi víztükör és azonos vákuum mellett is. Az adatok gyakorlati mérése azonban nehéz, mert rendkívül sok bonyo­lító tényező van. Ilyen tényezők pl. a következők : a) A vákuum foka a gyűjtőcső mentén változik, pl. 50—60 ni szakasz végén 1 m-rel is kisebb lehet, mint a gépháznál (tömítési okok, a csőben keletkező folyadékelleriállás stb.) b) A víztartályban a vízszint bizonyos mér­tékig ingadozhat, ami a kútfejnél a vákuum értékét befolyásolja. c) A légköri nyomás is befolyásolhatja pár deciméteres értékben a figyelembe veendő vákuum értéket. d) A kutak szűrőjének nem egyforma kiala­kítása, a talaj heterogén volta is hozzájárulhat az egyes kutak vízszállításának egyenlőtlen voltához. e) Figyelembe kell venni a gépháznak a gyűj­tőcsőhöz képest elfoglalt magasságbeli helyzetét, amely esetleg időben is változó, - pl. mozgó építési módnál. f) Egyes rosszul tömített kutak zavarólag hatnak. g) Kis vízhozamok mérésénél a csőrendszer­ben való tározás kérdését sem szabad figyelmen kívül hagyni a vízhozamok megállapításánál. A kutak vízhozama elsősorban a talajtól függő ugyanazon területen belül is egymástól erősen eltérhetnek. Két-háromszoros vízhozam különbsé­gek is előfordulhatnak. Pl. az egyik kecskeméti próbaszivattyúzásnál 0,5—1,0 l/perc, a Kunszent ­miklós-i munkánál 40 80 l/perc érték adódott. Megállapítható azonban, hogy nagy eltérések inkább a finomabb talajokban jelentkeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom