Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
4. szám - Hozzászólások dr. Öllős Géza–Deli Matild–Szolnoky Csaba: „A vákuumkutas talajvízszintsüllyesztésre vonatkozó kismintakísérletek eredményei” című tanulmányához
330 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Hozzászólás öllös G.—Deli M.—Szolnoky Cs. tanulmányához röviden a vákuumkutas talajvízszinsüllyesztések néhány általános jellegű vonatkozását. A munkagödör szárazzá tételével a feladat műszakilag megoldottnak tekinthető. Azonban az ezen cél eléréséhez felhasznált eszközök mennyisége és a költségkihatások igen különbözőek lehetnek. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy időnként még előfordul egy-egy műszakilag kevésbé sikeresnek mondható víztelenítés is, amely az előirányzattal szemben esetleg több százezres, vagy milliós nagyságrendű költségtúllépést okoz. Tervezési kérdések A hazai tervezési módszereket vizsgálva megállapítható, hogy legtöbb esetben az előző munkahelyeken szerzett tapasztalatok alapján állapítják meg a kúttelepítés mikéntjét ós a szükséges szivattyúkapacitást. A várható vízhozamot elsősorban a rétegsor, valamint a fúrásszelvény, a rétegek talajának szemeloszlása és a becsült vízáteresztőképességealapján határozzák meg. (Előzetespróbaszivattyúzást ritkán végeznek.) Hazai viszonyok mellett legtöbbször a mintegy 4—6 m mély munkagödörben, 3 m-nyi depressziót kell előállítani. A rétegek felépitettsége legalábbis az alapozás közvetlen környezetében rendszerint jellegzetes. A mechanikus tervezési módszeren alapuló talajvízszínsüllyesztéseknél azonban a feltárás nem kielégítő voltából eredő váratlan körülmények nehézségeket idézhetnek elő. Természetesen ennek kihatásai következtében a költségek is emelkednek. A tervezéshez a Dupuit kút képletet használják. (A bennefoglalt R hatótávolság megállapítására pedig Sichardt közelítő képletét tekintik érvényesnek.) Ez egyben azt jelenti, hogy a tényleges hidrogeológiai viszonyokat figyelmen kívül hagyják. Ha azonban a valóságban a hidrogeológiai viszonyok nem teszik lehetővé az előbbi „idealizálást", akkor a kivitelezés során a legkülönbözőbb természetű nehézségek jelentkeznek. A megfigyelők utak telepítésének követendő módja sem alakult még ki. Egyes esetekben ezek a hidrogeológiai körülmények. figyelembevétele nélkül, a szívókutakkal azonos módon való telepítése a különböző nyomású rétegek összekapcsolását, s ennek következtében a lesüllyesztett víz szintjének hamis észlelését eredményezheti. Megállapítható tehát, hogy a talaj vízszínsüllyesztés tervezéséhez és jellemzéséhez szükséges szivárgási ismeretek ma még nem érik el a vízszínsüllyesztési módszerek elterjedésének mértékét. Pedig hazai viszonylatban a kúthidraulikának igen értékes fejezetei jelentek már meg : utalva dr. Széchy Károly és dr. Öllös Géza tanulmányaira és általában a felszín alatti vizek mozgásával kapcsolatos irodalmi adatokra, melyek a helyes szemlélet fejlesztésében igen fontos szerepet játszanak. A gyakorlatban igazolt tapasztalatok felhasználása pedig elsősorban az adatgyűjtés és rendszerezés hiánya miatt nehézkes. Hangsúlyozni kell azonban e helyen is, hogy a talajvízszínsüllyesztés pusztán számítás, ismert vagy feltételezett számadatok (k, R. stb.) alapján — a helyi viszonyok megismerése nélkül — nem tervezhető biztonságosan. A helyes szemlélet kialakítása ma már feltétlenül szükséges. A talaj vízszínsüllyesztés tervezésében számos esetben csak az alapozás miatt mélyített próbafúrások adatait használják. Ezek azonban a talaj vízszínsüllyesztés egészen más jellegű követelményeihez a szükséges adatokat rendszerint nem adják meg. Példaképpen álljon itt néhány megjegyzés : a) A fúrások a rétegsorok kapcsolódásának felderítéséhez nem elég sűrűn telepítettek, és helyszínrajzi elrendezésük is néha nem eléggé meggondolt. (Főleg vonalas létesítményeknél.) b) A fúrási mélység a víztelenítés megítélése szempontjából nem elegendő. (Különösen olyan műtárgyaknál, melyek alapozás szempontjából kevésbé igényesek.) c) A különböző rétegek zavartalan vízszintjét a fúrás külön-külön nem adja meg. d) A rétegeknek a környező hidrogeológiai egységbe való beilleszkedése gyakran nem tisztázott. A talaj vízszínsüllyesztés sikere szempontjából két alapvető tényező szerepét kívánom megemlíteni : a) A vízutánpótlódás mértéke és állandósága . b) A kút közvetlen környezetében mind fokozottabban kifejezésre jutó szivárgási ellenállás. Gyakran előfordul, hogy a víztelenítendő tartományban vagy ennek határa közelében külön böző korú és áteresztőképességű üledékek helyezkednek el egymás mellett, vagy alatt. Ha ez az állapot feltáratlan marad, mert például a feltárás csak szűk környezetre korlátozódott, előfordulhat, hogy a már működő talajvízszinsüllyesztő rendszer teljes átalakítása válik szükségessé. Idézzük például az egyik leggyakrabban előforduló esetet. Viszonylag finom szemcséjű talaj ban kell alapozni és ennek érdekében a talajvizet lesüllyeszteni. Alatta pár méterre durvább szemcséjű — a felsőhöz képest gyakorlatilag korlátlan vízadó képességű kiterjedt réteg fekszik (1. ábra). k 2« k, •...•'...•• ii ..:•• ' -V' < •! iWs/: ••/•<>. II- • « •• . —vy^^ví-V,' yt/.; K, 1. ábra
