Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

4. szám - Hozzászólások dr. Öllős Géza–Deli Matild–Szolnoky Csaba: „A vákuumkutas talajvízszintsüllyesztésre vonatkozó kismintakísérletek eredményei” című tanulmányához

•328 Hidrológiai Közlöny 1963. 4. sz. Hozzászólások Dr. Öllős Géza—Deli Matild—Szolnoky Csaba : ,A vákuumkutas talajvízszínsüllyesztésre vonatkozó kismintakísérletek eredményei" e. tanulmányhoz (Megjelent a Hidrológiai Közlöny 1963. 1. számában) Dr. Széchy Károly : az MTA levelező tagja A kísérleti eredmények sok szempontból egészen új megvilágításba helyezik a vákuuinkútak hidraulikáját. Megállapítható, hogy a vízhozam nem a depressziógörbe alakjától és a szűrőfelület nagyságától, hanem a lét e sít ett légritkítás fokától függ. A vízmennyiség a kútba a palástfelületen nemcsak oldalról, hanem alulról is áramlik, s ez magyarázza, hogy a kút belső vízállása és külső vízállása, vagy a víztelenített munkagödör távolabbi pontján leszívott talajvízszín között alig van magasságkülönbség. Ezért nem játszik lényeges szerepet bizonyos mértéken felül — a kút hossza sem. A gyakorlatban elérhető légritkítás foka 45—55 hgcm, ami 5,5 7,0 m vízoszlop magasságnak felel meg. 5,5—6,0 m-nél hosszabb kutak létesítésének tehát nincsen célja. A légritkítás fokának biztosításában véleményem szerint igen fontos szerepe van a szerzők által plasztikusan bemutatott kapilláris sávnak, mely a talajpórusokat kitöltve légszigetelést is biztosít. Ugyanígy fokozza a légritkítás mértékét és stabilitását a szomszédos kutak egymásrahatása. Gyakorlati tapasztalat, hogy a gravitációs kutakkal ellentétben a vákuumkutaknál az egyedülálló kútból végzett próbaszivattyúzás vízhozamához képest a tényleges kútsor vízhozamából egy kútra eső rész nagyobbra adódik, ami csak kútsorban létesített vákuum nagyobb stabilitásával magyarázható, mert különben a térbeli áramlásnak a síkbeli jellegű áramláshoz képest nagyobb vízhozamot kellene eredményeznie. A bemutatott kísérletek idevágó eredményei ezzel ellentétesek, s ezért véleményem szerint ellenőrzésre szorulnak. A bemutatott jelenségek alapján azt hiszem nem beszélhetünk a gravitációs kutakra vonatkozó értelemben „vízszál elszakadás"-ról sem. Hiszen a külső vízszint magasságát a kút alján létesített légritkítás foka határozza meg és a lesüllyesztett talaj víztükör csaknem vízszintes. Igen lényeges gyakorlati kérdés, hogy a vákuumkút körül célszerű-e kavics szűrőréteget létesíteni vagy nem. Öllős Géza nagyon helyesen rámutatott arra, hogy légszigetelés szempontjából ez káros lehet, viszont a gyakorlat azt igazolja, hogy a kutak élettartama és idő előtti elhomokolódásának elkerülése céljából igen nagy jelentősége van. A szűrőnek nyilván olyan szemszerkezetűnek kell tehát lennie, hogy abban légszigetelésre alkalmas kapillárisán kötött vízréteg is legyen. (Inkább szűrőhomok tehát, mint szűrőkavics!) Fontos volna a további kísérleteket ennek vizsgálatára is kiterjeszteni. Végül ugyancsak a légzárás szempontjából volna nagy jelentősége annak, hogy mennyire lehet a vákuumkúttal a munkaárok kiemelt oldalfelületét megközelíteni? (Csatornák!) Általában milyen tényezők szabják meg az egyes talajrétegek légszigetelőképességét ? Összefoglalva, őszintén gratulálok Dr. öllős Gézának és munkatársainak az I. sz. Vízépítéstani Tanszéken végzett, elméletileg és gyakorlatilag is nagy jelentőségű és a vákuumkutakkal kapcso latos ismereteinket jelentősen előbbre vivő eredményes kutatómunkájához. Dr. Karádi Gábor : a műszaki tudományok kandidátusa A vákuumkutas talaj vízszínsüllyesztés a felszabadulás után honosodott meg Magyarországon és a finomszemcsés talajok víztelenítésének egyik leggyakrabban alkalmazott módszere lett. Ma már 7 -8 hazai kivitelező vállalatnak van vákuumkutas talaj vízszínsüllyesztéshez alkalmas berendezése. A jelentőségét külön kiemeli az a körülmény, hogy hazánk geológiai viszonyai következtében szinte mindenütt előfordulnak olyan finomszemcsés, iszapos, löszös talajok, folyós homokok, amelyek víztelenítése más módszerrel például nyílt víztartással csak a legnagyobb nehézségek árán biztosítható. Sajnos a vákuumkutas talaj vízszínsüllyesztés módszerének szóleskörű elterjedését nem követték elméleti, tudományos vizsgálatok, illetőleg ezen a téren világviszonylatban alig találunk számottevő kutatást. Ezért még ma is az a helyzet, hogy a Siemenskutas — más szóval (nem egészen helyesen) gravitációs — talajvízszínsüllyesztésre vonatkozó összefüggéseket igyekeznek alkalmazni vákuumkutas berendezések hidraulikai méretezésére. Rá kell azonban mutatnunk arra - amit a tanulmány is kiemelt, - hogy ezen a téren úttörő munkásságot fejtett ki dr. Széchy Károly, aki elsőként hangsúlyozta, hogy figyelembe kell venni a vákuumkutas talajvízszínsüllyesztés során lejátszódó olyan hidraulikus jelenségeket, illetőleg hidraulikai kerületi feltételeket, amelyek eltérőek a gravitációs kút környezetében lejátszódó hidraulikai jelenségektől, továbbá magyarázatot adott a vákuumhatás fennmaradását biztosító körülményekről, kiemelve a kapilláros talajvíztartomány szerepét. Dr. Széchy Károly akadémikus munkássága nyomán lehetővé vált, hogy meginduljanak azok a részletes kutatások, amelyek első eredményeiről az előadó Dr. Öllős Géza beszámolt. Az I. sz. Vízépítéstani Tanszéken végzett laboratóriumi kísérletek világosan igazolták a korábbi elképzeléseket, nevezetesen azt, hogy a vákuumkút környezetében lejátszódó hidraulikai jelenség alapvetően különbözik a közönséges kútba irányuló szivárgás jellegétől. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a gravitációs kutakra, levezetett összefüggések nem, alkalmazhatók vákuumkutas berendezésekre.