Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)
1. szám - Pató Tibor: A budakeszi szennyvíztisztító-telep egyéves próbaüzeme
Pató T.: A Budakeszi Szennyvíztisztító-telep Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 33 A medence vizének oxigénmentesítéséhez oly nagy mennyiségű vegyszer kellett, hogy csak egy alkalommal -— 5 cm kefebemerülés mellett — történt 00 vizsgálat. (5 cm kefebemerüléssel üzemeltették a későbbiekben a levegőztetőberendezést.) Ennél a bemerülésnél az oxigénfelvevő-lcépesség 80,29 g 0 2\m 3 óra értéknek adódott. Az 00 vizsgálat közben a medenceközépen elhelyezkedő holtteret is sikerült az oxigéntelítődés sebességével kimutatni. Az oxigénfelvétel egy bizonyos értéke a medenceközépen levő holttérben harminc perc alatt, míg a fenéken és felszínen húsz perc alatt, tehát egyharmaddal rövidebb idő alatt következett be (1. táblázat). 1. táblázat A levegőztetés ideje A medencevíz oxigéntartalma A levegőztetés ideje felszín közép fenék [perc] közép [perc] [mg 0 2/l] [perc] [mg 0 2/l] 0 7,2 3,09 3,53 5 8,14 5,85 9,29 10 9,55 7,14 9,12 15 9,12 9,80 10,84 20 11,18 9,29 11,78 25 1 1,35 10,49 11,52 30 11,52 11,87 11,69 35 11,35 11,18 11,95 40 11,52 1 1,18 12,56 A levegőztetőkefék energiafelvételének mérését ugyanazzal a módszerrel hajtották végre, mint Pestlőrincen. Az 1 fm működő kefehosszra vonatkozó energiafelvétel (2. táblázat): 2. táblázat Kefebemerülés Bruttó Nettó [cm] [kW/fm] 0 0,068 1 0,097 0,029 2 0,138 0,070 3 0,192 0,124 4 0,259 0,191 5 0,335 0,267 6 0,415 0,347 7 0,485 0,417 A levegőztetőkefék elrendezése a mérés idején olyan volt, hogy egy-egy 2,8 kW-os motorra 8—8 fm működő tengelyhossz esett. A tengely két levegőztetőrekesz hosszában terjed ki. Ebből megállapítható, hogy a keféket legfeljebb 5 cm-es bemerülésig lehetett igénybe venni, mert ezen felül a motor túlterhelődött. Az energiafelvételi mérések után tisztázni kellett még, hogy a viszonylag csekély bemerülés mellett a levegőztetőmedencében kialakuló vízsebességek elegendők-e az iszappelyhek lebegő állapotban tartására, mindenhová eljut-e az oxigén és tápáanyagutánpótlás, tehát milyenek a medencében az áramlási és holttér viszonyok. A próbaüzemet megelőző vizsgálatok legérdekesebb része volt ez az áramlási vizsgálatsorozat. A vizsgálatokkal a szennyvízszakirodalom már részben foglalkozott [2], 4. Próbaüzemeltetés A szennyvíztisztító telepek üzembehelyezését, illetőleg az ezt megelőző próbaüzemeltetést az 56/1959. OVF.Nazámú utasítás szabályozta. Az utasítás a korábbi állapotokhoz képest nagy haladást jelent, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a szakszerű próbaüzemeltetés alatt a tervezés és építés hiányosságai előtűnjenek és ezeket a kivitelező pótolja. Bizonyos mértékben azonban az utasítás kiegészítésre szorul. A próbaüzemeltetés alatt felmerülő nehézségek többsége a gépi felszerelés tökéletlensége miatt adódik. Ezek kijavítása gépészmérnöki feladat. A gazdaságos üzem beállítása, szabályozási kérdések és javaslatok készítése is főleg gépészeti jellegű. A próbaüzemeltetés ellenőrzésével a nevezett utasítás szerint megbízott laboratóriumok, általában gépészmérnököt nem vonnak be munkájukba. A gépészeti vonatkozású problémák sokasága miatt, gépészeti szakértő a szennyvíztisztító telepek beindításánál általában nélkülözhetetlen. 1960. július 18-án a szennyvíztisztító telepet próbaüzemeltetésre a Fővárosi Csatornázási Műveknek átadták. A Művek rövidesen a már megépült csatornahálózatra kapcsolta az Állami Fodor József TBC Gyógyintézetet és a MAV Szanatóriumot. Ezzel az I építési ütem vízterhelésének fele érkezett a telepre. Augusztus 1-én megtörtént az Országos Korányi TBC Intézet átkapcsolása is, ezzel az I. ütem tervezett összes vize a telepre folyt le. A ténylegesen lefolyó szennyvízmennyiség mérésénél kitűnt, hogy a napi szennyvíz csak mintegy fele a tervbevett vízmennyiségnek. A napi vízmennyiség átlagosan 840 m 3, azaz 10 l/sec. A napi csúcs 15 l/sec, legkisebb mennyiség pedig 3,5 l/sec. A tisztítótelepre érkező szennyvíz a várakozással és tervezéssel ellentétben igen szcnynyezett volt. Jóval felülmúlta lebegőanyagban, oxigénfogyasztásban, valamint BOI 5-ben azokat az értékeket, amelyek hazai viszonylatban mérhetők. A tisztítóműtárgyaknál az egyéves próbaüzem a következő eredményeket és tapasztalatokat hozta: A homokfogóürítő szivattyúberendezés nem vált be. Többszöri próbálgatás után a kocsiról a szivattyút le kellett szerelni. Ma a homokfogó tisztítása lapáttal történik. A kisméretű 50 mm 0 szívó és nyomó csővezetékkel ellátott szivattyú állandóan eltömődött és nem szállította a homokfogózagyot. A szennyvízszűrőrács 50 mm-es szabad rácsnyílása túlzottnak bizonyult. A kórházi szennyvízzel ugyanis nagy mennyiségű gyapot és más sebkötőanyag úszik le a telepre. A kötözőanyag nagyrésze nem akadt fenn a rácson, a tagok között átúszott és félő volt, hogy a további tisztítás folyamán különösen az iszapkezelésnél, dugulást okoz. Emiatt a szabadnyílást a rácsra helyezett pótráccsal felére kellett csökkenteni. A rácsszemétgyűjtő és rothasztóakna a gyakorlatban jól bevált. Légy és szagbántalmak nem álltak elő. A víz alatt tárolt szemétanyagot elegendő kéthavonként eltávolítani. Ezzel az elrendezéssel sikerült elérni, hogy a fertőző anyag ne álljon a szabad levegőn és azt, hogy rovarok útján fertőzési veszély keletkezzen. A vártnál kevesebb szennyvíz lehetővé tette, hogy felesleges kiadások elkerülése végett a megépült két tisztítóág közül csak az egyiket helyezzék üzembe. A másik tartalékként üresen maradt.
