Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Pató Tibor: A budakeszi szennyvíztisztító-telep egyéves próbaüzeme

32 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Pató T.: A Budakeszi Szennyvíztisztító-telep Az utóülepítő függőleges átfolyású, Dortmundrendszerű, iszaptere négy tölcsérre oszlik. A tölcsérekből az élesztettiszapot mamutszivattyúk szívják ki a kezelőhídon elhelyezett iszapgyűjtő aknába. A tisztított szennyvíz a műtárgyakon gravitációsan folyik keresztül, átemelése nem szükséges. Az előrothasztó hideg üzemű, 250 m

3 befogadóképességű, kívül hő ellen szigetelt vasbetontartány. A tartány keverése szivattyúval, vagy gázos keverővel lehetséges. Utóbbinál a fejlődő biogázt nyomják vissza rotációs kompresszorral a medencébe. A kirothadt iszapot szivattyú adja át a szomszédos 250 m

3 befogadóképességű utórothasztó tartánynak. E fölött helyezték el az iszap rothasztó gázharangját. A kirothadt és besűrűsödött iszapot az iszapszikkasztóágyakra lehet leengedni vagy szivattyúval kinyomni. 2. Építési tapasztalatok Az üzempróbák egyrészét az ivóvízhálózatból vett tiszta vízzel végezték el, amit részben a dolgozók egészségvédelme, részben az a körülmény indokolt, hogy a TBC fertőzöttségű víz csak a kellő és biztonságos üzemi feltételek megteremtése után engedhető a telepre. Amíg a tisztítótelepen a tiszta vízzel lebonyolított üzempróbák folytak, megvizsgálták a Budakeszi községen átvezető csatorna állapotát és vízzáróságát. Ez esetben a vízzáróság különösen fontos feltétel volt, nehogy a fertőző víz a hálózatból kijutva a talajvízbe jusson. A beépített csövek vízzáróság szempontjából nem feleltek meg. A tisztítótelepen belül észlelt hibák közül a legkellemetlenebb a tisztitóműtárgyakat összekötő csatornák törése volt. Az előülepítőből a levegőztető medencébe átvezető betoncsatorna még az üzempróbák előtt eltört. Ennek következtében a medencék feltöltése után az exfiltráló víz behatolt a levegőztető medence melletti motoraknákba. A motorok víz alá kerültek. Ezért a csatornát acélcsőre cserélték ki. Nem sokkal ezután más betoncsatornák is eltörtek és végül is a betonösszekötő csatornák zömét ki kellett cserélni acélcsőre. Igen kellemetlen körülmény volt, hogy a legkedvezőbb kefebemerülés elérésére a levegőztető medence vízszintjét többször változtatni kellett. A 40 fm hosszú bukóéi átszerelése és az ismételt tömítés egyike volt a legkellemetlenebb munkáknak, különösen akkor, amikor azt fertőző vízben kellett végezni. 1954-ben, amikor a tisztítótelep tervezése elkezdődött, még nem ismerték, hogy felületilevegőztetésű szennyvíztisztításhoz jóval rövidebb levegőztetési idő szükséges, mint az eddig használt eljárásokhoz. Ennek következtében a levegőztetőmedencék térfogata — az üzemi eredmények bizonyossága szerint is — túlméretezettnek bizonyult. A levegő, illetőleg gáz komprimálását rotációs kompresszorok végzik. A kényes üzemű gépek elé a rozsdarészecskéknek lapátok közé jutását megakadályozó légszűrőtartály nem készült. Hiányzott az olajleválasztó berendezés is. Ennek következtében az utóülepítők színén olajfoltok jelentek meg és a nyomócső olajjal telt meg, mindaddig, amíg olajleválasztó berendezést utólagosan be nem építettek. A mamutszivattyúk legnagyobb hátránya volt, hogy a légszállítást és ennek következményeképpen a víz szállítását szabályozni nem lehetett. A gázkompresszorok gépházi elhelyezését a Tűzrendészeti Hatóság kifogásolta. A rothasztóberendezésbe beszivattyúzott iszap mennyiségét nem lehetett meghatározni. Nem lehetett továbbá az előrothasztó tartalmát laboratóriumi vizsgálatok céljából megmintázni. Az iszapkezelésnél üzemzavart okozott még a tartányokon kívüli csővezetékek — kellő hőszigetelés hiánya miatti — befagyása. 3. A próbaüzemeltetést megelőző mérések A tulajdonképpeni szennyvízzel folyó próbaüzemet egy évig tartó üzempróbák előzték meg. Ezalatt javította ki a kivitelező vállalat és alvállalkozói a hiányosságokat. Különösen hosszú időt vett igénybe a szanatóriumokból a tisztítótelepre vezető csatorna rendbehozatala. A javítást először bentonit tömítéssel végezték. Ahol ez nem vezetett eredményre, a hibás szakaszt feltárták és újjáépítették. Az előzetes mérések három csoportra sorolhatók : a) A levegőztetőmedencék oxigénfelvevőképességének mérése (OC, illetve O/). b) A levegőztetőmedencék különböző bemerülési mélységeihez tartozó tényleges energiafelvételi értékek mérése. c) A különböző kefebemerüléseknél jelentkező áramlásviszonyok vizsgálata a levegőztetőmedencében (ezzel kapcsolatban az ún. holttér vizsgálata). A mérésekhez tiszta vizet használtak. Ezért felvetődött a gondolat, hogy az ily módon végzett áramlástani mérések eredményei átvihetők e szennyvízzel, de különösen szennyvíz és élesztettiszap keverékkel végbemenő folyamatokra. A kétségeket Pasveer is osztotta, amikor 1961. év tavaszán a már üzemben levő berendezést megtekintette. Erre a kérdésre csak később lehetett választ adni, amikor is az egyik négy rekesztbői álló levegőztetőmedenee-sor két rekeszét tiszta vízzel, a másik kettőt 1000 mg/l szárazanyagtartalmú szennyvíziszapkeverékkel töltötték meg. A kefebemerülés mind a négy rekeszben azonos volt. A kétféle folyadékkal kiadódó sebességkülönbségek mérését részletesen végezték. A kapott értékek összehasonlításából kitűnt, hogy helyenként a szennyvíz áramlási sebessége a tiszta vízhez tartozó megfelelő értékeknél kb. 5%-kal kisebb, helyenként egyforma, de nagyobb értékek is előfordultak. A vizsgálatok eredménye az volt, hogy a tiszta víznél mért értékek kevert víz esetén is felhasználhatók, mert az eltérések oly csekélyek, hogy a mérési módszerből és műszerhibákból kiadódó hibahatáron belül esnek. A levegőztető berendezés oxigénfelvevő-képességére vonatkozó méréseket a viszonylag nagyméretű levegőztető medencében kellett végezni. A vízcsőhálózatból kivett víz oldott oxigéntartalmának meghatározása során kitűnt, hogy oly magas, amely az OC meghatározásra alkalmatlanná teszi. Az ivóvíz magas oxigéntartalmát valószínűleg az a körülmény okozza, hogy Budakeszi község magas fekvése miatt az ivóvizet nyomásfokozó berendezéssel kell a budapesti hálózatból átemelni. Az átemelés alatt a víz csaknem telítődik oxigénnel.