Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Csermák Béla: A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról

2 Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. Csermák B.: A vízmérlegről sének és a mezőgazdaság belterjességének fokozásával Magyarországon is — éppen úgy, mint világszerte — megnőtt az igény a víz és a vízgazdálkodás iránt. Magyarország — mint annyi más ország — vízkészlete területileg kedvezőtlen eloszlású, zömmel néhány nagy folyó mellékére korlátozódik. A felszíni vízkészlet, amely kereken egy nagyságrenddel múlja felül a felszín alatti készletet, ezenkívül az időben is rendkívül szélsőségesen ingadozik. A nehézségeket fokozza, hogy felszíni vízkészletünket csekély kivétellel a szomszédos országokból kapjuk, így az ottani mesterséges beavatkozások érzékenyen érintenek bennünket is ; a vízigények többsége egyes — sokszor vízben szegény — területekre esik; a vízigények növekedésével általában nő a vizek szennyezettsége stb. Ilyen körülmények között érthető, hogy a vízmérlegre támaszkodó vízkészletgazdálkodás szükségszerűsége egyes, mezőgazdasági vízhasználatokkal zsúfolt területeken már több évtizede, a súlyponti iparvidékeken pedig az 1940-es évek végén felmerült, a vízellátási nehézségek megoldása érdekében. Országos viszonylatban az 1952—1954. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv-vázlat adott átfogó jellegű vízmérleget ; ezt -— az élet diktálta ütemben — kisebb területek vízmérlegei követték. Ebben az időszakban folyt továbbá a felkészülés az egész országra kiterjedő, de a jelentősebb helyi problémákra is választadó mérleg szerkesztésére. Ennek a végrehajtására 1959-ben, a regionális tervezés, majd 1960-ban, a 20 éves távlati tervezés keretében, végül 1962-ben, az új Vízgazdálkodási Keretterv keretében került sor. 1$) A vízmérleg jelentősege A vízkészletgazdálkodást érintő minden kérdésben csak a vízmérleg alapján lehet állást foglalni. A vélemény kialakítása mindenekelőtt attól függ, hogy a kérdéses terület a vizsgált időpontban íidőpontokban) ki tudja-e elégíteni — mennyiségi és minőségi tekintetben — az igényeket (aktív vízmérleg) vagy sem (passzív vízmérleg). 1. Aktív vízmérleg Aktív vízmérleg esetén a tartalékok célszerű felhasználására kell törekedni, általában az alábbi szempontok figyelembevételével: Vízhiánnyal küzdő szomszédos területek ellátása. Mezőgazdasági vízhasználatok fejlesztése. Ipar és lakótelepülések fejlesztése. Energiatermelésre szóbajöhető vízmennyiség növelése. Tározómedencék építési programjának szűkítése. A gazdaságosság rovására menő többszörös és is aételt vízfelhasználás csökkentése. 2. Passzív vízmérleg Passzív vízmérleg esetén a hiány kiküszöbölés ;re vonatkozó tennivalókat kell meghatározni, figyelemmel a következő főbb lehetőségekre : A gazdaságosan kiépíthető felszíni és felszín alatti tározási lehetőségek kihasználása. Szomszédos területekről történő vízátvezetés. Vízfolyások csatornázása. Egyes kritikus időszakok mértékadó hasznosítható vízkészletének növelése a felszíni és felszín alatti vizek vegyes felhasználásával. A vízigények kritikai felülvizsgálata. A szennyvizek gondos tisztítása. Szennyvizek tározása és szakaszos lebocsátása. A mezőgazdasági vízhasznosítás fejlesztési tervének módosítása. A vizek minél tökéletesebb többszörös és ismételt felhasználása; vízhasználatok közötti együttműködés fejlesztése. Nagy vízigényű, kevésbé gazdaságos, különleges üzembiztonságot követelő ipartelepeknek a területről való eltávolítása (illetve telepítésük letiltása). Káros és nehezen tisztítható szennyvizet kibocsátó ipartelepeknek a vízfolyás felső szakaszáról a nagyobb hozamú alsóbb szakaszokra való (át-) telepítése. Kisebb biztonságot adó (azaz nagyobb tartóssággal várható) vízkészlettel való számolás és vízkészlet-szétosztási terv — elsőbbség biztosítása, feltételhez kötött vízhasználatok stb. — összeállítása. Agrotechnikai, agrobiológiai és egyéb módszerek alkalmazása. 3. Átfogó értékelés A szempontok sokasága megvilágítja a vízmérleg alapvető fontosságát, szövevényes kihatásait mind a vízgazdálkodás ágazatainál, mind a népgazdaság egészénél. A jelenlegi vízmérleg kiinduló alap a távlati tervezés számára, hiszen az ún. állandó adottságok (vízkészlet, jelenlegi helyzet stb.) nagy hányadát összefoglaló módon tartalmazza. Erre példaként mutatjuk be az 1. ábrán — részben Dr. Juhász József nyomán — a most készülő Országos Vízgazdálkodási Keretterv vízmérleg fejezetének egyik leegyszerűsített ábráját (a számértékek feltüntetése nélkül). A távlati mérlegek egyrészt a különféle fejlesztési elgondolások vízkészletgazdálkodási szempontból való helytállóságának bírálására szolgálnak (éppen ezért rendszerint a tervezetek átdolgozására és a mérleg újbóli összeállítása szükséges a leggazdaságosabb megoldás kiválasztása érdekében) — másrészt a jelenlegi mérleg szerepét töltik be (bár kisebb megbízhatósággal) a nagy távlati tervezésnél. C) A vízmérleg szerkesztésének elvei 1. Biztonság, tűrés A vízmérleg összeállítása nem egyértelmű feladat; a vízmérleg készlet- és igény oldalát is több szempont szerint vehetjük számításba. Hosszú évtizedeken keresztül a vízkészlet kifejezésen a felszíni vízkészletnél a legkisebb értéket, a felszín alattinál pedig, legjobb esetben, egy becsült értéket értettek. Később már egészen nagyvonalú gazdaságossági vizsgálatok alapján közismertté vált, hogy az abszolút vízkészletnek nevezhető legkisebb vízkészlet helyett annál vala-