Hidrológiai Közlöny 1963 (43. évfolyam)

1. szám - Csermák Béla: A vízmérlegről, mint a távlati tervezés alapjáról

Csermák B.: A vízmérlegről Hidrológiai Közlöny 1963. 1. sz. 3 1. ábra. A vízhasználatok fejlesztési lehetőségei a jelenlegi vízmérleg alapján <t>ue. 1. Bo3M03icHocmu pa3eumuH eodonoAb3oeaHUü na omoeaHuu Hacmomneeo eodHoeo öananca [o] rpaHHKbi eflHHbix reppKTopnti nepcneKTHBHoro rijiana no BonHOMy Xo3HHCT^y, [6J o6o3Ha<jeHne CBo6onHbix BOAHbix pecypcoB y noBepxHOCTHbix BOA, [c] y BOA, (JjH^bTpyioiuHxcfl npw öeperax, [i] TOT we caMoe y BOA, NOFIBJIÍNOMHXCH pacripenejjeHHO no TeppHTopiiHM, [e] 603M0MCH0Cmu ÖJÍH pü36UmUH HCm, I/] YFLOB.LCTBO p HKJTCÍL TOJTbKO nOTpeÖHOCTH npupOAHOrO pa3BHT!lfl, [(/] Cpe.lHMfi, [/<] 3HaMMTeJlbHblfi, [i] npaKTHMecKH HeorpaHHHeHHbiH. Abb. 1. Entwicklungsmöglichkeiten der Wassernuizungen auf Grund der derzeitigen Wasserbilanz Grenzen der wasserwirtschaftlichen Gcbietseinheiten [a}. Bezeiehnung </itr freien Wasserdaryebote bei Oberflachengewassern [6], gefilterten Flllaswiisaern [c] und auf dem Uebiet verteilten [tf]. Entwicklungsmöglichkeiten sind nicht vorhanden fc], befriedigen nur den Bedarf der natürlichen Entwicklung [/], sind in mittlerem Mass vorhanden [;/J, sind bedeutend [A], praktisch unbeschriinkt [t] mivel nagyobb készletet célszerű számításba venni. Végeredményben a vízkészlet és a vízigény időben változó értékeinek összevetéséből származó vízmérleg készítésénél különböző biztonsággal járhatunk el : a) Teljes biztonságot érünk el, ha az egyidőben lehetséges legkisebb vízkészlettel és legnagyobb vízigényekkel számolunk. b) Gyakorlatilag majdnem az előzővel azonos biztonságú, ha kikapcsoljuk az egyidejűleg csak vis maior jelleggel előforduló szélsőségeket. c) Részleges biztonsággal számolunk akkor, ha a vízkészletnek valamely megadott gyakorisággal előforduló minimumát — tehát az abszolút minimumnál nagyobb értéket — állítjuk szembe a vízhasználatok zavartalan ellátásához szükséges vízigénnyel. Ez utóbbi megoldás kétségtelen a legkorszerűbb, de egyben a legtöbb ismeretanyagot is igényli. Ezért eddig csak a felszíni vizek mérlegénél tudtuk ezt az eljárást alkalmazni. A helyes gyakoriságú kisvízi értékeknek a kiválasztása csak gazdaságossági vizsgálat alapján történhet — kivéve, amikor a szükségesség elönt. — Minthogy nem forrtak még ki a vízkészletek és a vízszükségletek megalapozott egybevetésének gyakorlatban végrehajtható módszerei, a vízmérleg meghatározásánál felszíni vizek esetén egyszer a szeptemberi 99%-os tartósságú hozamot szoktuk szembeállítani az ipari és ivóvízigényekkel, másodszor az augusztusi 85%-os tartósságú hozamot az előbbin felül a mezőgazdaság vízigényével. A készlet szempontjából ugyanis a hazai viszonyok között általában a szeptember, míg az igények szempontjából az augusztus tekinthető mértékadónak. A felszín alatti vizeink készletváltozását kevéssé ismerjük. Talajvizeinkre és karsztvizeinkre nézve számos megfigyelési adatunk van, rétegvizeinknél azonban jóformán semmi. Megállapítható azonban az, hogy a felszín alatti vízkészletünk esetében a tározott víz mennyisége nagyságrenddel nagyobb az évi készletváltozásnál. Ezért a felszín alatti vizek meglevő tározóterületükből pótolni tudják az évi készletváltozást. Felszín alatti vízkészletünk esetén így az átlagos készletet állítjuk szembe az egyidejűleg előforduló legnagyobb vízigénnyel. Az, hogy a felszíni vizeknél nem az abszolút legkisebb, hanem annál nagyobb készletekhez viszonyítjuk a vízigényt, azt jelenti, hogy bizonyos